Az új, függetlenségpárti tajvani elnök beiktatási beszéde egyből kivívta a kínai hadsereg „büntető” hadgyakorlatait a szigetország körül, míg ezzel párhuzamosan az ellenzéki parlamenti többség máris az elnököt ellehetetlenítő törvénycsomagot szavazhat meg.
Tajvanban még januárban került sor választásra, amit a korábban már nyolc éve regnáló, szuverenitáspárti Demokratikus Progresszív Párt (DPP) nyert. A párt élén hivatalba lépő Lai Ching-te elnöki beiktatásakor elmondott beszéde azonban máris hatalmas port kavart az egyébként is hatalmi egyensúly szempontjából rendkívül bizonytalan térségben.
Kína soha nem ismerte el Tajvan függetlenségét, sőt a jelenlegi kínai elnök, Hszi Csin-ping kimondott célja Kína „újjászületésének” jegyében a szeparatista sziget anyaországgal való újraegyesítése.
Laj szakított az elődjére jellemző, status quo-t finoman fenntartó retorikával és egy lényegesen szókimondóbb és radikálisabb nyilatkozatot tett. A kínai vezetés ezt szégyenletesnek nevezte és hatalmas hadigyakorlatok elindításával reagált, Tajvan partjainak közvetlen közelében.
As I was sworn in alongside Vice President @bikhim, I felt eager to undertake our new responsibilities & start working toward our goals. My commitment to steering #Taiwan toward a future defined by prosperity, peace, & even stronger democracy remains unwavering. pic.twitter.com/xPeiE7ve5v
— 賴清德Lai Ching-te (@ChingteLai) May 20, 2024
A frissen beiktatott tajvani elnök, Lai Ching-te Tajvan függetlensége melletti erős kiállása azonban nem meglepetés: a korábbi vezetésnél határozottabban fellépő Lai győzelmével számítani lehetett a Pekinggel való nézeteltérések kiélesedésére, sőt. Tajvan de facto független, ez azonban a mai napig nincs alkotmányosan deklarálva.
Egy esetleges alkotmányos függetlenségi kísérlet viszont szinte biztosan kínai katonai inváziót vonna maga után, ami az Egyesült Államok és kelet-ázsiai szövetségeseinek a válaszaival akár egy jó ideje példátlan mértékű katonai összecsapáshoz vezethetne.
Lai győzelmi eredményeivel azonban egyelőre megszűnt egy a status quo-t felborító alkotmányozás miatti éles katonai konfliktus lehetőségének veszélye. Tajvan újdonsült vezetőjének ugyanis Kína ellenséges viselkedése mellett komoly belső konfliktusokkal is szembe kell néznie.
A DPP egyhuzamban harmadik, történelmi győzelme demokratikus mérföldkőnek számít, azonban a korábbi választási eredményekhez képest lényegesen szerényebb, 40%-os támogatottság mellett a kormánypárt éppen elveszítette a parlamenti többségét.
A törvényhozásban mindössze egyetlen hellyel többséget szerzett, Kína-barát Kuomintang pedig már elő is készített egy olyan javaslatot, amely az elnököt évenkénti beszámolási kötelezettségnek vetné alá, ennek elmulasztása pedig akár börtönt vonhat maga után. Ez erősen gyengítené az elnök közjogi funkcióját és a kormányzási hatékonyságot is nagy mértékben csökkenthetné. A törvényjavaslat körüli vita következtében Lai elnökségének kezdetét heves tüntetéshullámok jellemzik. A választások eredménye rávilágított arra is, hogy Tajvanban az ország függetlenségének határozottabb képviselete nem a legfontosabb értékhatározó, a választókat az árak vagy a lakhatás kérdése is erősen foglalkoztatta.
A DPP korábbi kormányainak ezekre adott gyenge válaszai vezethettek a Tajvan-i Néppárt megerősödéséhez, amely főleg a fiatalok körében vett el értékes szavazatokat a DPP-től, és így harmadik pólusként alapvetően megváltoztatta a parlament összetételét.
Lai Ching-te saját országán belül is szűkre szabott mozgástérben kell, hogy fenntartsa azt a törékeny egyensúlyt, amely a jelenlegi status quo keretein belül biztosítja Tajvan szuverenitását a gőzerővel fegyverkező Kína árnyékában.
Ez nagyban hozzájárulna a térség békéjének megőrzéséhez is, Tajvan ugyanis az elmúlt években egyfajta modernkori „hidegháborús” gócponttá vált. A Kínától 1949-ben külön szakadt, hagyományosan Amerika-barát és stratégiai szövetséges szigetköztársaság egyre tehetetlenebb az elmúlt években drasztikusan hatalmasodó kínai katonai erőfölény fenyegetésének, valamint Kína agresszív expanzionista politikájának fojtogató szorításában.
Forrás: Sipri
Az Egyesült Államok védelmi stratégiájában évek óta kiemelt szerepet játszik a szövetségeseire utalt Tajvannal szembeni kínai fenyegetés problémája. Az indiai- és csendes-óceáni amerikai csapatok korábbi parancsnokáról, Phil Davidson admirálisról elnevezett „Davidson-ablak” Kína teljes katonai felkészültségét vetítette előre 2027-re Tajvan lehetséges lerohanásához. Ez viszont az Egyesült Államok érdekeit súlyosan sértené, és egy amerikai-kínai katonai konfliktus kirobbanását kockáztatja.
Bár Kína erőltetett ütemű fegyverkezése önmagában jogos aggodalmat és feszültséget kelt a régióban, azonban az elmúlt évek tendenciái arra engednek következtetni, hogy a hatalmas országnak nem érdeke egy katonai konfliktus kirobbanása. Míg Peking a katonai jelenlétet Tajvannal szemben egyelőre inkább csak fenyegető-eszközként alkalmazza, addig burkolt, alattomos terjeszkedő politikát folytatva egyre agresszívebb beavatkozásokkal gyengíti a szigetország szuverenitását. A különböző, Tajvan számára hátrányos kereskedelmi és gazdasági szabályozásokkal, kibertámadásokkal és dezinformációs akciókkal operáló ázsiai nagyhatalommal szemben a mindeddig elsősorban katonai védekezésre hangolt Egyesült Államoknak is változtatnia kell a stratégiáján, ha hatékonyan szeretné segíteni szövetségesét függetlenségének megtartásáért vívott küzdelmében.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon