Számos amerikai intézmény, valamint civil szervezet is az úgynevezett „nemi megerősítő műtétek” pártján áll – húzza alá Madeleine Kearns a National Review hasábjain.
Texas Children's, which is the largest children's hospital in the US, openly promotes transgender medical procedures for kids, recently hosting a "pediatric grand rounds" titled "Medical and Psychological Care of Gender-Diverse Youth," with Baylor College of Medicine. pic.twitter.com/uO2W358RvK
— Christopher F. Rufo ⚔️ (@realchrisrufo) May 16, 2023
Hozzávetőlegesen hatvan évvel ezelőttig, egészen pontosan a hatvanas évek derekáig a nemi identitással kapcsolatos, széles körben elfogadott konszenzus úgy tartotta, hogy a manapság nyugaton mindinkább eluralkodó nemváltás helyett sokkal egyszerűbb volt, ha az ilyen és efféle problémákkal küzdő egyén először átértékeli gondolkodását, majd racionális választ talál a kérdésre, testi jellegei tartós (vagy végleges), valamint komoly következményekkel járó megváltoztatása helyett. Az ezzel kapcsolatos elképzelés 1996-ban változott meg radikálisan, amikor megszületett a Transzszexuális jelenség című könyv, mely kimondta:
a helyzet orvoslására fizikai változás, és nem gondolkodásbeli szemléletváltás jelent megoldást.
Idővel pedig ezen elképzelés megerősítésére újabb gyógyszerek kerültek piacra, illetve új orvosi eljárásokat dolgoztak ki, melyek mind a nemváltás folyamatát voltak hivatottak megkönnyíteni.
Ekkor váltott hivatalosan nevet a Transznemű Egészségügyi Világszövetség (World Professional Association for Transgender Health – a továbbiakban WPATH), amely mindaddig Harry Benjamin Nemzetközi Nemi Diszfória Egyesület néven futott. Az egyesület magát egy nonprofit, interdiszciplináris, professzionális és oktatói jellegű egyesületnek tartja, mely nevéből adódóan a transzneműek megfelelő orvosi ellátásáért száll síkra; különböző platformok, illetve kézikönyvek és útmutatók révén mutatja be a „helyes” ellátási módot.
Számos amerikai egészségügyi szervezet, illetve maga a WPATH is a nemi megerősítő műtéteket szorgalmazza, melynek értelmében
az egészségügyi dolgozók szerepe már nem abban nyilvánulna meg, hogy észszerű megoldást találjanak a páciens problémájára, hanem hogy nemi diszfóriáját minden körülmények között megerősítse, illetve véghezvigyen minden mértékű testi változtatást, melyet az egyén kíván.
Az „amerikai modellre” mindezidáig úgy tekintettek Európában, mint elkerülendő példára. Azonban Hollandiában mégis utat tört magának a gender-ideológia. Az 1990-es években a nemi diszfória a gyermekek körében még rendkívül ritka jelenségnek számított, illetve főként kisfiúkat érintett. Mégis, néhány amszterdami és utrechti orvos úgy vélte, a korai nemváltásnak pozitív hatása lehet az egyén jövőjére nézve sőt, még a pubertásblokkolók is olyan „gyógyszerek”, melyek hatásai igenis visszafordíthatóak.
Mára viszont mindezek ellenkezője bizonyosodott be: a pubertásblokkolók számos súlyos mellékhatással járnak, a többi között a kognitív és érzelmi fejlődésre is.
A kétezres évek elején kísérleteztek a holland modell bevezetésével a Boston Children’s Hospitalban, mely végül 2007-re meg is valósult. 2015-ben az intézmény mintegy 6 millió dollárnyi összeget kapott egy öt évre szóló tanulmány levezetésére, mely a pubertásblokkolók és az ellenkező nem hormonainak hatását vizsgálta nyolc és tizenkét éves gyermekeken, kontrollcsoport nélkül. 2017-ben a hormonadagolás alsó korhatárát nyolc évre csökkentették. 2021-ben a tanulmány időtartamát újabb négy évre hosszabbították.
2023-ban a 315 résztvevő közül ketten öngyilkosok lettek.
Manapság egyre többen emelik fel a hangjukat a holland modell ellen: a szakértők szerint nem voltak kellően kutatva és elmagyarázva a gyógyszerek egészségügyi kockázatai. A megfigyelések száma elenyésző volt, sőt, fennállt a nagymértékű elfogultság veszélye is a holland orvosok részéről.
Hasonló reakciók érkeztek Finnországból és Svédországból is: egy 2020-ban megjelent finn újságcikk szerint a nemi megerősítő műtétek csupán kísérleti jellegűek, ezért kellene hatványozottan előnyben részesíteni a különböző pszichoterápiás módszereket. Svéd egészségügyi intézmények szerint pedig a kiskorúakon véghezvitt műtétek kára sokkal nagyobb, mint a haszna a jövőre nézve. Nem sokkal később francia és norvég egészségügyi intézmények is felsorakoztak mögéjük.
A kritikusabb európai hangokkal szemben az USA-ban manapság már transzneműek szerepelnek rangos újságok címlapján, reklámoznak – és döntenek romba – márkákat, sőt még egyes egészségügyi biztosítások (például a Medicaid) is finanszírozzák a nemváltást.
Ugyanakkor központi egészségügyi rendszer hiányában csak hozzávetőlegesen lehet megmondani (a William Institute szerint közel 300 000 fő), összesen hány transznemű egyén él Amerikában. Ami azonban a New York Times beszámolói alapján biztos: 60 „genderklinika” működik az államokban.
Annyit viszont mindenféleképpen leszögezhetünk – ahogy fogalmaz maga a szerző is - : Amerika az idők folyamán, sőt, még manapság is az egészségügy számos területén úttörő, a legkorszerűbb eljárásokkal és felszereléssel, azonban a nemi megerősítés, illetve a „transznemű egészégügyi ellátás” terén inkább szolgál elrettentő példaként.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
