Új-Zéland, a Gyűrűk Ura-filmek révén híressé vált szépséges szigetország régóta dédelgetett vágya volt technológiai központtá (hubbá) válni, de a távolság az eddigiekben akadályt jelentett. Most viszont, a világszerte tomboló politikai felfordulások miatt az elszigeteltség eladhatóvá vált. Elsősorban a technológiában jártas szakértők bevonzása a cél, hogy a gazdaság technikai fejlettségét globálisan is versenyképessé tegyék.
A szigetország fővárosa, Wellington nemrégiben elindított egy programot, amelynek az a célja, hogy szakértőket toborozzon hozzájuk a világ minden tájáról. Az online jelentkezést követően száz programozó számára ingyenes repülést, ellátást és szállást biztosítanak arra a hétre, ameddig az interjúk zajlanak, végül a legjobbaknak pedig állást is kínálnak. Úgy becsülték, a programra nagyjából 2500 fő fog jelentkezni, ám több mint 48 ezren pályáztak, köztük olyan cégek dolgozói is, mint a Google, Amazon, Facebook, MIT vagy a NASA. A hatalmas létszám miatt összeomlott a weboldal, amely a jelentkezéseket fogadta.
Mi lehet az oka ennek a rendkívüli érdeklődésnek? Új-Zéland jó választásnak bizonyulhat a lakhatási költségek tekintetében, továbbá nem kell kimerítő ingázással sem számolni. Az amerikai belpolitika, a Brexit és az Iszlám Állam innen nézve mind a világ másik felére esnek. Éppen ezért az újonnan érkezők bármely más helynél idealisztikusabbnak és kevésbe frusztrálónak írják le az országot.
Új-Zéland immáron másodjára kíséreli meg a Szilícium-völgyet felhasználni – az egyelőre még gyerekcipőben járó – technológiai gazdaságának fellendítéséhez. A jelenlegi kísérlet sok tekintetben felülmúlja az előzőt, ám ugyanazokkal a kulcsszereplőkkel működik. Az első alkalommal nagy ígéretek hangzottak el, ezeket azonban nem sikerült teljesíteni. Tipikus „szilícium-völgyi sztori” volt, éppen ezért figyelmeztető jel lehet a jelenlegi kísérletre. Ám mindenki úgy gondolja, ez alkalommal másképp lesz.
Az előző történet közel egy évtizeddel korábbra nyúlik vissza, amikor egy milliárdos vállalkozó Új-Zélandra érkezett, és ahogyan sokan mások is, beleszeretett a festői hegyekbe és a lenyűgöző kilátásba. Itt forgatták a Gyűrűk Ura című filmet is, amely sok technológiai szakértő kedvenc története. Ebben az országban Középfölde kézzel foghatóvá válik, a képzelet pedig életre kelhet – az álmok azonban ritkán vannak ingyen.
Az állampolgárságért jelentkezőknél feltétel például, hogy az elmúlt öt év – amit a szigetországban éltek le – legalább 70 százalékát az országban kell tölteniük, illetve azt követően is ott kell élniük. E szabály alól ritkán adnak kivételt. Az alig ötmilliós lakossággal rendelkező Új-Zélandra évente körülbelül 30 ezren adnak be állampolgársági kérelmet. A hatóságok a korrupciótól és a visszaélésektől tartva ezeknek csupán töredékét fogadják el gyorsan – Peter Thielé azonban ezek közé tartozott 2011-ben.
A befektető – aki vagyonát a Facebookkal és a PayPallal szerezte – visszautasíthatatlan pénzügyi ajánlatot tett az országnak. Thiel azt ígérte, hogy a helyi gazdaságot – amely leginkább a sűrített tej, illetve a bárány- és kecskehús exportjára épül – a high-tech korba emeli. E célból Thiel az ország technológiai nagyköveteként ajánlkozott, azzal a céllal, hogy világszerte olyan ajtókat nyisson meg a szigetország számára, amelyek a kormánytisztviselők előtt többnyire zárva maradnának.
Az üzletember még a kérelmezés előtt létrehozta a Valar Ventures nevű befektetési alapot, melyet a Gyűrűk Urában szereplő istenek után nevezett el. A vállalat 3 millió dollárt fektetett a Xero nevű online könyvelési szoftvert forgalmazó cégbe, illetve 4 millió dollárt a Pacific Fibre nevű vállalatba, mely Csendes-óceán alatti távközlési kábel kiépítését tervezi. És a befektető arra utalt, hogy mindez csupán a kezdetet jelenti. Állampolgársági kérelmében úgy fogalmazott: „Szeretném időm és forrásaim jelentős részét az új-zélandi emberekre és üzletekre fordítani”. A befektetések mellett a 2011-es földrengést követően 750 ezer dollárt adományozott Christchurch városának az újjáépítésre.
A helyiek csak akkor szereztek tudomást Thiel új-zélandi állampolgárságáról, amikor bekerült a hírekbe, hogy az egyik leggazdagabb új-zélandi egy Németországból származó amerikai. Ez azért korbácsolta fel a közhangulatot, mert sokan kételkednek abban, hogy a befektető valóban eltöltötte-e az országban az állampolgárság megszerzéséhez szükséges időtartamot, azaz tényleg élt-e 2011 előtt öt évet észrevétlenül a szigeten. A helyieket ebben leginkább az zavarja, hogy ha a kormány valóban kivételt tett Thiel esetében, az szembe megy Új-Zéland egy fontos értékével, az egyenlőség elvével.
A szigetország kormánya mind ez idáig nem kommentálta az ügyet. 2011-2012 táján ugyanis még nagyon lelkesek voltak Thiel befektetései miatt. A Valar Venturesnek nevezett befektetési alap jól ment, ám főként a Xero kiemelt részesedése miatt. A cég vezetője, Rod Drury – aki a legnagyobb névnek számít az új-zélandi technológiai szektorban – egyébként személyesen is ajánlotta Thielt állampolgárságra. A Xero-ba történt beruházásokat modellértékűnek tekintették, amely alkalmas lehet az újonnan létrejött start-upok számára is.
A széljárás azonban némileg megváltozott azóta. Thiel Donald Trump legnagyobb támogatója az egyébként Trump-ellenes Szilícium-völgyben, és tavaly 1,25 millió dollárt adományozott elnökjelölti kampányára. Trump megválasztása óta Thiel az elnök tanácsadójaként dolgozik A Valar székhelye jelenleg New York, elsősorban európai és brazil cégekbe fektet be, míg a tőke után sóvárgó új-zélandiakba már nem igazán.
Drury egyébként úgy véli, az új amerikai kormány szigorúbb bevándorláspolitikája sokak számára ellehetetleníti vagy megnehezíti, hogy állást vállaljanak az Egyesült Államokban, ahol egyébként a technológiai ipar mintegy 50 százalékát bevándorlók építették fel. Az újabbak számára viszont már nehezebb a bejutás, így a cégvezér szerint őket érdemes megkörnyékezni. Ezt az is bizonyítja, hogy a wellingtoni toborzás célpontja eredetileg amerikai fejlesztők voltak, de végül náluk jóval több indiai jelentkezett. Drury ezért szeretné, ha a programot minden évben meghirdetné az új-zélandi főváros.
Szemlézte: Szalai Réka
