Míg a plágium megbocsáthatatlan bűn Amerikában, az igazság elferdítése bevett gyakorlat. Alexander Chancellor a Spectator oldalán november 14-én megjelent cikkében az amerikai elnökválasztási kampányok egy megszokott elemére hívja fel a figyelmet, arra, ahogyan a jelöltek saját élettörténetük kiszínezésével próbálnak több szavazatot nyerni.
Ez a szokás hosszú ideje fennáll, és mindkét nagy párt képviselői élnek vele. A napokban több politikus története kérdéseket vetett fel, például Ben Carsoné, aki a Republikánus Párt egyik jelöltje. Állítása szerint erőszakos természetű gyermek volt, ám a Biblia tanulmányozása segített megfékezni indulatait. Osztálytársai nem így emlékeznek, egyáltalán nem voltak ilyen hajlamai. Szintén republikánus színekben indul Ted Cruz, akinek apjáról, a kubai ellenállóról szóló történetei hagynak kivetni valót maguk után.
Donald Trump pedig azzal dicsekszik, hogy vagyona mára meghaladja a 10 milliárd dollárt. Kétségtelen, hogy rendkívül gazdag, de egyesek szerint nem rendelkezik ekkora összeg felett, vagyona valójában 3 milliárd dollár körül lehet − ami Trump esetében fontos, hiszen egész kampányát arra alapozza, hogy milyen különleges üzleti képességekkel rendelkezik, amelyek ennek a nagy vagyonnak a felhalmozását lehetővé tették.
Még Hillary Clinton, a demokraták kedvenc jelöltje is meglehetősen takarékosan bánik az igazsággal, több állítása szintén megkérdőjelezhető.
Chancellor szerint a jelöltektől azt várná az ember, hogy óvatosabban tesznek ilyen kijelentéseket, figyelembe véve, hogy mi történt Joe Bidennel 1988-ban, akinek vissza kellett vonulnia a választási versenyből. A probléma nem is az volt, hogy hazudott, hanem hogy az általa előadott történet szinte szó szerinti idézete volt a brit Munkáspárt volt elnökének, Neil Kinnock egy beszédének.
A szerző szerint látható, hogy a plágium nem bocsánatos bűn Amerikában, egy élettörténet kitalálása felett azonban még hajlandóak szemet hunyni, hiszen az emberek szeretik a tündérmeséket.
Rózsa Kitti
