Nicola Sturgeon skót első minisztert kollégái arra biztatják, hogy halassza el egy második függetlenségi népszavazás időpontját 2020-ig, és koncentráljanak helyette a Brexit-tárgyalásokra – írja a The Guardian. Milyen politikai meggondolások állhatnak a döntés mögött?
A Skót Nemzeti Párt szenior tagsága a párt éves gyűlésén azt a tanácsot adta Sturgeonnak, hogy a megszorítások elleni harc és saját kormányprogramjának promotálásán legyen a fókusz a szeparációs törekvések helyett.
A párt westminsteri szárnyának vezetője, Ian Blackford szerint a függetlenedés kérdését előtérbe helyezni olyan lenne, „mintha a szekeret fognánk be a lovak elé. A fő kihívás Sturgeon számára a Brexit-tárgyalás”. Mint ismeretes, a kilépés során bizonyos, agrár és halászati szférát érintő döntési jogosultságok egyenesen az angol parlamenthez kerülnének vissza, bár ezek eredetileg le lettek osztva a walesi és a skót parlament számára. Az elsődleges cél ezért ezeknek a jogosultságoknak a visszaszerzése.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Sturgeon vezette párt mélyponti időszakot él meg, hiszen a legutóbbi, földcsuszamlás-szerű választásokon 21 parlamenti helyet bukott el az 56-ból. A támogatottság mintegy 33%-os visszaeséséért a párt és a közvélemény Sturgeon férjét, Peter Murrelt találta meg felelősnek, bár többek között Murrell volt az, aki anno a szervezetlen ellenzéket olyan erővé tudta alakítani, ami már tíz éve kormányon van. A közszféra néhány prominens szereplője most a lemondását, és ezzel a párt vezetésének megújítását követeli.
A függetlenedés útjában természetesen gazdasági akadályok is állnak. Mindenek előtt Sturgeonnak ki kell fizetnie egy rakás népszerű választási ígéretet, például az elmaradottabb területek iskoláinak támogatását és a közszolgálati szektorban dolgozók béremelését. Az ígéreteket behajtandó, múlt hét szombaton szakszervezeti demonstrációt tartottak Hollyrood előtt – a felvonuló szervezeteknek együtt mintegy 8000 közszolgálatban dolgozó tagja van. A béremelés 400 millió fontnyi extra kiadást jelentene a kasszából, ami vészhelyzeti kölcsön felvételére kényszerítené a Skót Kincstárat. Blackford szerint a függetlenségi szavazás előtt nem ártana erős gazdaságot építeni, „hogy Skócia polgárai bizalmat szavazzanak a kormánynak”.
A „kemény” és a „lágy” Brexit lehetőségeit mérlegelve Pete Wishart, a párt legrégebben dolgozó lévő képviselője kifejtette, hogy a brit-EU tárgyalások összeomlásának esetén, vagyis a hard-Brexit megvalósulásával Sturgeonnak nem maradna más választása, mint azonnal meghirdetni a függetlenségi népszavazást. Az eddigi tárgyalások azonban egy szabályozott, normális elszakadás felé mutatnak, így az optimális időszak a referendum kiírására a Brexit-tárgyalások utánra tevődik át. Ez Sturgeonnak is lehetőséget adna, hogy szavazatokat gyűjtsön a 2021-es választások előtt. Wishart szerint a halasztással a szavazóknak is több lehetőségük lehetne első kézből megtapasztalni a kilépés negatív hatásait, ami az alkotmányos jogaik újragondolásával és a függetlenedés kérdésének előtérbe kerülésével járna együtt.
Sturgeon egyszer már játszott hasonlóan, a Brexit-referendum megszavazásakor úgy számoltak, hogy a függetlenedés támogatottsága egyik pillanatról a másikra tetőzni fog Skóciában, de a kalkulációk visszaütöttek pártjára a lelombozó választási eredmények formájában. Ez meggyengítette tárgyalási pozícióját az angol parlamenttel szemben is: a New Statesman-nek adott interjújában már azt nyilatkozta, hogy „mélyen gondolkodik” a függetlenedésről, de jelenleg „nincs specifikus dátum” a fejében.
Szemlézte: Szegőfi Ákos