Április nyolcadikán Németország legészakibb tartományában, Schleswig-Holstein-ben járulhattak az urnákhoz a szavazók. A voksolás (amelyen sokak szerint a központi berlini kormány vezetéséről is „nyilatkoztak” a szavazók) a kereszténydemokrata CDU óriási sikerével ért véget, míg a kormányzó pártok szinte mind leszerepeltek.
A választást megelőzően az összes közvéleménykutatás CDU győzelmet jósolt, ekkora sikerre azonban senki sem számított, még maguk a kereszténydemokraták sem. A párt ugyanis az előző voksoláson „csak” 32%-ot kapott, míg most ez az arány 43,4%-ra ugrott fel. A CDU ezzel jelentősen könnyített helyzetén a kormányalakítást illetően, hiszen eddig Kielből egy úgynevezett Jamaika-koalíció (azaz CDU, Zöldek és FDP) irányította a tartományt. A jelen eredmények után azonban most már elég csak egy párttal kiegyezniük, hogy ismét hatalomra kerülhessenek. A győzelmet sokan a párt tehetséges politikusának, Daniel Günther-nek tudják be, aki óriási népszerűségnek örvend.
Második helyre a Zöldek futottak be, megelőzvén ezzel berlini „nagytestvérüket” a szociáldemokrata SPD-t.
És ha már szocdemek: a párt helyi formációja történelmi vereséget szenvedett, még sosem produkáltak ilyen rossz eredményt.
Ezt sokan a központi berlini kormány értékeléseként is betudják. Egyes hangok szerint ugyanis Scholz rosszul kezelte/kezeli az ukrán válságot és a jelenlegi irányvonallal nem értenek egyet még saját választói sem. Az SPD-hez hasonlóan a liberális/szabaddemokrata FDP támogatottsága is visszaesett, bár a pártnak sohasem az északi tartomány volt a fő bástyája. Az említett 4 párt mellett szintén mandátumokat nyert a helyi dán kisebbségi párt, az SSW (Dél-schleswigi Választói Szövetség) is.
Az SPD mellett a legnagyobb vesztese a választásnak egyértelműen a bevándorlásellenes AfD volt, amely nem tudta megugorni a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt, így kiesett a tartományi törvényhozásból.
A párt helyi vezetője szerint sok szavazatot vesztettek azzal, hogy a formáció továbbra is kategorikusan elutasítja a nehézfegyverek (tankok, tüzérség stb.) szállítását Ukrajnának. Szavazóik emiatt vagy el sem mentek, vagy egyszerűen átpártoltak a CDU-hoz.
Az eredmények alapján több tanulságot is le lehet szűrni. Az egyik, hogy a német választók szeretik az „ismerős arcokat”. A CDU-s Günther ugyanis 2017 óta vezeti a tartományt, míg vele szemben az SPD fő jelöltje relatíve ismeretlen személy volt. Az eredményekben szerepe van annak is, hogy ahogy korábban írtuk, a szavazók egyszerre üzenni is akartak Berlin felé, a központi vezetésnek. Felmérések szerint ugyanis a szocdem szavazók szerint is túl lassan cselekedett Scholz kancellár, és akkor is határozatlan volt. Ezzel szemben a CDU országos vezetője Friedrich Merz mindvégig harcias hangnemben kommunikált a választókkal.
Egyes elemzők szerint ezzel „kifújt” az úgynevezett Scholz-effektus, azaz hogy a föderális győzelem után az SPD regionális szinten is megerősödik (ahogy tette például Mecklenburg-Elő-Pomerániában).
Mindez pedig a legrosszabbkor jön, hiszen hamarosan az ország legnépesebb tartományában, Észak-Rajna-Vesztfáliában is választásokat tartanak. A düsseldorfi miniszterelnökség megszerzése pedig kulcsfontosságú mindegyik párt számára, kérdéses azonban, hogy az SPD meg tudja-e állítani saját népszerűségének esését és a beinduló „CDU-vonatot”.
Írta: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
