Bő egy hónapja Izrael a világon elsőként elismerte Szomáliföld függetlenségét, teljes diplomáciai kapcsolatok létesítése mellett. A zsidó állam lépése nem veszélytelen és a térségben igen nagy port kavart, azonban a terület stratégiai fekvése miatt akár jelentős előnyöket is hozhat Jeruzsálem számára.
Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök 2025. december 26-án jelentette be a döntést Szomáliföld szuverenitásáról, melyet a vitatott állam fővárosában, Hargeisában tömegek ünnepeltek. A de facto állam több mint 30 éve várt erre a pillanatra, mindeddig ugyanis teljes konszenzus volt annak kapcsán, hogy a szeparatista terület hivatalosan Szomáliához tartozik.
Szomáliföld különállásának gyökere azonban egészen a koloniális időkig nyúlik vissza,
a szomáliai félsziget északi partvidéke mentén végighúzódó terület ugyanis különálló brit protektorátus volt, szemben az olaszok által gyarmatosított Szomáliával. A függetlenségét is különálló államként nyerte el 1960-ban, ekkor 35 ország - Izraellel együtt - elismerte. Azonban rövid időn belül önként csatlakozott Szomáliához, amelytől 1991-ben vált külön Sziad Barre véres diktatúrájának bukását követően. Bár ettől fogva Szomáliföld tulajdonképpen egy teljesen független országként funkcionált - saját vezetéssel, független politikai és közigazgatási rendszerrel, saját valutával és önálló gazdasággal. Ráadásul Szomáliához képest a különállása óta viszonylag stabilan működött, korábban mégsem ismerték el hivatalos formában a függetlenségét.
Ez több okkal is magyarázható, a gyarmati történelem örökségétől gyakran szenvedő Afrikában azonban egyelőre általános vezérelv, hogy nem bolygatják a függetlenség elnyerése után kialakult határokat, mely ez esetben az immár egyesült Szomáliát jelenti. Hasonló szeparatista törekvésekkel ugyanis számos más afrikai vezetés is küzd. Így Szomáliföld elismerése kapcsán
sokan attól tartanak, a precedens láncreakciót indítana el az egyébként is gyenge államok jellemezte, konfliktus sújtotta kontinensen.
Így nem meglepő, hogy Izrael lépése mind az Afrikai Unió, mind a térség számos meghatározó országa, mind az Öböl-menti Együttműködési Tanács ellenkezését kiváltotta, de Kína részéről is erős megjegyzések hangzottak el. Szomáliföld vezetése nem titkoltan abban reménykedik, hogy az első elismerés utat nyithat a többi felé. Az egyébként muszlim ország az Ábrahám-egyezményekhez való csatlakozás révén bekerülhet az Egyesült Államok regionális szövetségi rendszerébe, az első reakciók alapján azonban a hivatalos elismerésre még várniuk kell.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén az Egyesült Államok megvédte Izraelt, Szomáliföld függetlenségét párhuzamba állítva Palesztina elismerésével, amelyre több nyugati állam a közelmúltban kerített sort.
Donald Trump azonban csak egy kurta kérdéssel válaszolt: “Tudja valaki mi Szomáliföld?”
Szomáliföld jelentősége stratégiai elhelyezkedésében keresendő, az ország ugyanis az Ádeni-öböl mentén terül el, rendkívül közel a Vörös-tengert az Indiai-óceánnal összekötő Báb el-Mandeb szoroshoz. A tengerszoros a világkereskedelem szempontjából meghatározó, annak csaknem 15 %-a halad át rajta Európa felé tartva. A jemeni húszik támadásai az elmúlt években biztonsági és katonai szempontból is kiemeltté tették a térséget, ahol számos regionális hatalom igyekszik befolyást szerezni, akár katonai és kereskedelmi támaszpontok létesítésével egyes afrikai városokban. Az izraeli döntés mögött is hasonló érdekek húzódnak meg.
Komoly lehetősége van annak, hogy Berbera kikötőjében egyfajta izraeli katonai támaszpont jöjjön létre,
ahonnan akár célzott támadások hajthatók végre az Iránnal szövetséges húszi lázadók állásai ellen. De hírszerzési szempontból is meghatározó lehet a berberai izraeli jelenlét. Egyes feltételezések szerint Izrael lépése mögött a palesztinok Szomáliföldre való kitelepítésének lehetősége is ott van, azonban ezt Hargeisa határozottan elutasította, és valószínűleg Jeruzsálem érdekében sem állna, ha a húszik mellett az Ádeni-öböl másik partján a palesztin lakossággal nézne szembe. A zsidó katonai jelenlét azonban több környező muszlim országban is heves ellenállást válthat ki, ha más nem, az egyébként is problémákat okozó, kontrollálatlan terrorista csoportok részéről. Ezen fenyegetések megfékezéséhez szükség lehet az Egyesült Államok elrettentő képességeire, illetve regionális szövetségesek támogatására.
Izraelen kívül Tajvan volt a legközelebb a területi entitás elismeréséhez, azonban végül kínai nyomásra elmaradt a hivatalos kapcsolatfelvétel. Jelenleg az Egyesült Arab Emírségek és Etiópia a legesélyesebb arra, hogy kövesse a zsidó állam példáját, azonban mindkét ország számára jelentős kockázatokkal járhat egy ilyen lépés. Az Egyesült Arab Emírségek nem hivatalosan már komoly gazdasági kapcsolatokat tart fenn Szomálifölddel, míg Etiópia számára a tengeri hozzáférés miatt megfontolandó a döntés. Ugyanakkor ez komoly konfliktusokat eredményezhetne a Szomáliával szövetséges Szaúd-Arábiával és Egyiptommal, miközben az Emírségek Szudánban már lényegében proxy-háborút folytat a szaúdiakkal, Etiópia pedig a vízkérdés miatt függ Egyiptomtól. Mindezek tükrében tehát részükről is váratlan lenne most egy az izraelihez hasonló döntés.
Ráadásul Szomáliföldnek is megvannak a saját problémái.
Bár a jóideje nemzetközi segítségre szoruló Szomáliában működő, az al-Kaidához kapcsolható al-Shabaab terrorszervezet Szomáliföldön nem okoz sok gondot, a régió keleti részén több összecsapásra sor került az elmúlt években, tehát Hargeisa is küzd a területi integritásáért. Továbbá Szomáliföld esetében a világ egyik legszegényebb országáról beszélhetünk. Igaz, hogy ebben elszigeteltsége is vétkes, hivatalos diplomáciai kapcsolatok nélkül ugyanis az állampolgárok utazása és egyéb gazdasági kapcsolatok építése is nehézkes.
Éppen ezért a most beharangozott izraeli együttműködés hatalmas lehetőség a vitatott státuszú államnak. Az együttműködés sikere a jövőben komolyan hozzájárulhat Szomáliföld legitimációjának megerősítéséhez, azonban most - tekintettel a regionális viszonyokra és Izrael nem túl fényes nemzetközi megítélésére - jelentős kockázatot hordoz a térség törékeny status quo-jára nézve.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
