A legutóbbi, 2019-es csúcstalálkozó óta számos tényező megváltozott és a jelenlegi helyzet ideálisnak látszik egy sikeres tárgyaláshoz. Mindkét fél nyitott a dialógusra és ha teljes denuklearizálás nem is, egy limitált megállapodás létrejöhet.
Észak-Korea évtizedek óta a nemzetközi politika egyik klasszikus „rogue state”-je. Zárt, kiszámíthatatlan, veszélyes és gyakran nyíltan provokatív. Nukleáris programja, rakétatesztjei és belső brutalitása miatt régóta a globális politika problémalistáinak állandó szereplője. A rezsimmel való tárgyalások és diplomáciai próbálkozások rendre elakadtak, részben azért, mert a rezsim célja elsősorban a túlélés. Most azonban egy szokatlan „érdekazonosság” látszik előállni. Phenjanban hajlanak a megállapodásra, mert kellően erősnek érzik a tárgyalópozíciójukat, az amerikai elnök részéről pedig szintén van politikai motiváció a párbeszéd újraindítására.
Donald Trump első elnöksége alatt aktívan foglakozott Észak-Korea kérdésével. Kezdetekben az agresszív hangvétel volt rá jellemző annak nukleáris fegyverkezése miatt – még az atomrakéta indító „gombjával” is fenyegetőzött egy posztjában – később viszont inkább tárgyalásokat kezdeményezett az ország denuklearizálásáról.
North Korean Leader Kim Jong Un just stated that the “Nuclear Button is on his desk at all times.” Will someone from his depleted and food starved regime please inform him that I too have a Nuclear Button, but it is a much bigger & more powerful one than his, and my Button works!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) January 3, 2018
Első ciklusa alatt három alkalommal is találkozott Kim Dzsong Unnal, köztük a 2019-es hanoi csúcson, amely végül megegyezés nélkül zárult. A fő vita akkor is a nukleáris program körül forgott. Észak-Korea a Yongbyon-i nukleáris létesítmény bezárását ajánlotta, cserébe viszont a legtöbb szankció teljes eltörlését várta. Az amerikai oldal ezt aránytalannak tartotta és végül az egyeztetések megszakadtak.
Ma azonban más a helyzet. Míg 2019-ben Észak-Korea gazdaságilag és diplomáciailag súlyosan elszigetelt volt, ma egy jelentősebb stratégiai mozgástérrel rendelkezik.
Az Oroszországgal való kapcsolat látványosan elmélyült. Phenjan lőszert, rakétákat és más katonai felszerelést szállít Moszkvának az ukrajnai háborúhoz, cserébe üzemanyaghoz, technológiai segítséghez és diplomáciai támogatáshoz jut. Az ország gazdasága is jobb állapotban van, míg a 2019-es tárgyalások környékén épp válságban volt, azóta stabilizálódni látszik. Az ENSZ-szankciók pedig bár továbbra is érvényben vannak, azok betartása egyre kevésbé sikeres.
Észak-Korea éves GDP növekedése/csökkenése
Forrás: Trading Economics
Emellett a rezsim katonai képességei is fejlődtek. Észak-Korea az elmúlt években több mint 100 rakéta tesztet hajtott végre, köztük új típusú interkontinentális ballisztikus rakétákat (pl. Hwasong–17 és Hwasong–18), valamint tengeralattjáróról indítható eszközöket is kipróbált. Ezzel kialakított egy nukleáris elrettentő kapacitást, amely a rezsim túlélésének alapvető biztosítéka. Ebből a biztosabb pozícióból Kim Dzsong Un hajlamosabbnak látszik tárgyalni, most több kártyája van, amivel enyhítheti az országa elszigeteltségét.
A jelenlegi amerikai kormányzatnak, pontosabban Donald Trumpnak, pedig belpolitikai érdekében állhat egy diplomáciai áttörés. Ukrajna és a Közel-Kelet esetében nem látszik közeli rendezésre esély, és a kínai kapcsolatok is kiszámíthatatlanabbak lettek.
Egy észak-koreai „deal” – még akkor is, ha nem is történelmi léptékű – kommunikációs szempontból fontos külpolitikai győzelem lenne.
Mindkét fél jelezte a nyitottságát. Kim Dzsong Un nemrég felajánlotta, hogy kész lenne tárgyalni és a tárgyalás alatt szüneteltetné a további nukleáris fegyverek tesztelését. Ezután pedig Trump is jelezte, hogy nyitott lenne egy újabb csúcstalálkozóra.
Reálisan nézve ezen tárgyalások nem fognak az Észak-Koreai atomfegyverek teljes felszámolásáról szólni, ez valószínűtlennek tűnik. Szólhatnak viszont nukleáris fejlesztések befagyasztásáról. Észak-Korea vállalhatja, hogy leépíti nukleáris infrastruktúráját, nem hajt végre új teszteket, és nem fejleszt új hordozó rendszereket. Cserébe az Egyesült Államok enyhíthet bizonyos gazdasági szankciókat, különösen a humanitárius segélyekhez kapcsolódó területeken, és nyithat a diplomáciai kapcsolatok részleges normalizálása felé is.
Az azonban szinte bizonyosság, hogy a már meglévő nukleáris arzenál (becslések szerint 30–60 robbanófej) és a működő ICBM-ek továbbra is Észak-Korea birtokában maradnak. Ennek felszámolása teljes irreálisnak tűnik. Különösen a jelenlegi iráni nukleáris helyzet fényében, ahol a hasonló leszerelési kísérletek nem hoztak tartós sikert. Az amerikai és izraeli bombázások következtében pedig az iráni rezsim most feltehetőleg nagy szükségét érzi egy atomfegyver mihamarabbi kifejlesztésének.
Egy ilyen megállapodás pozitívuma az lenne, hogy Észak-Korea legalább nem bővítené tovább nukleáris arzenálját. Ez pedig önmagában is jelentős kockázatcsökkentés lenne. Ugyanakkor a már meglévő fegyverek megmaradnak, így a rezsim továbbra is potenciális fenyegetést jelentene a nemzetközi biztonságra. A különbség csak annyi lenne: a veszély egy fokkal kiszámíthatóbbá válna és nem növekedne tovább.
Szemlézte: Binder Bálint István
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
