Bár Etiópiában a választások szinte biztosan Abiy Ahmed korábbi etióp miniszterelnök egyértelmű győzelmét hozzák, a sokszínű ország valósága sokkal összetettebb: a szomszédos országokkal meglévő viták mellett a belső törésvonalak mentén is egyre konfliktusosabbak az etióp viszonyok.
A 2018 óta hatalmon lévő Abiy Ahmed Ali immár másodszori, magabiztos újraválasztásának okai mögött elsősorban a gyenge és megosztott ellenzék áll. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy Etiópiában az is erősen korlátozva van, ki szavazhat és azt is központilag korlátozták, melyik párt indulhatott a választásokon. A 2022-ben lezárt, közel 2 éves polgárháborúban érintett Tigré régiót, a helyileg meghatározó Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) pártját végül teljesen kizárták a szavazásból. Sőt, biztonsági aggályokra hivatkozva Oromia és Amhara egyes részein sem tartottak választásokat.
Ez azért is problémás, mert a mind vallásilag, mind etnikailag rendkívül sokszínű, sajátos etno-föderális berendezkedésű Etiópiában az országos választások hivatottak a nemzet egységét szimbolizálni. Ráadásul a pár évvel korábbi Tigré-konfliktus fényében a mostani választások az azóta elért törékeny béke egyik első komoly próbáját jelentették.
A korlátozások fényében azonban a mostani választás végül még rá is erősíthet a meglévő feszültségekre.
A Tigré-régió, ahol a kormány és a helyi erők között 2020-ban egy rendkívül véres konfliktus robbant ki, továbbra is puskaporos hordó. A polgárháború következtében csaknem 600 ezer helyi lakos esett a harcok áldozatául, többségében a tigrinya népcsoport tagjai, és többmillióan váltak menekültté, sokukat pedig a korábbi megállapodás ellenére sem engedtek visszatérni, ami tovább fokozza a feszültségeket. A két évig tartó ellenségeskedést lezáró Peretoriai Megállapodás értelmében a központi kormány által a régióba helyezett ideiglenes közigazgatás (TIA) rendszeresen azóta is harcokba keveredik a TPLF vezette helyi erőkkel. A Tigré-konfliktus azért is figyelemre méltó, mert Abiy Ahmed kinevezése előtt a TPLF igen fontos politikai szerepet játszott Etiópiában, a szembenállás gyökerei tehát mélyre nyúlnak vissza. Így
a régióban kirobbant harcok nem maradtak meg lokális konfliktusnak: felszínre hozva korábbi sérelmeket Etiópia szerte kiélezték a meglévő etnikai törésvonalakat.
Ennek következtében a különböző fegyveres csoportok felkelései más régiókban is gyakoribbá váltak. A helyi milíciák bekapcsolódása a harcokba számos helyen végül etnikai alapú atrocitásokhoz vezetett. Oromia régióban például többszáz amharát öltek meg 2022 júliusáig, míg Amhara államban az oromókat érték támadások.
A belső feszültségek egy jelentős része Etiópia sajátos politikai rendszeréből, illetve az ezzel kapcsolatos nézetkülönbségekből fakad. Az ország ugyanis a korábbi katonai diktatúra megdöntését követően, az 1990-es évek óta 12 alapvetően etnikai alapon meghatározott szövetségi államból áll, melyek kiterjedt jogkörökkel rendelkeznek: a többi között saját alkotmánnyal és költségvetési hatáskörrel, sőt az egyes nemzetiségek akár el is szakadhatnak. A korábbi tekintélyelvű TPLF-dominancia miatt Abiy egy központosítottabb, az etno-föderális struktúrát felváltó politikai átalakulást szorgalmazott. Így az igazgatás élén a korábbi, legalább formálisan többpárti koalíciót az általa vezetett Prosperitás Párttal váltotta volna fel, ez azonban több népcsoport képviselőit elbizonytalanította. A központosítási törekvések így végül az etnikai alapú ellenzéki mozgósítást erősítették fel, amely a Tigré-konfliktus egyik alapjául is szolgált.
Bár végül a feleknek sikerült tűzszünetet kötniük, a megállapodásban foglalt feltételeit egyik szereplő sem töltötte be maradéktalanul, fenntartva a feszült helyzetet.
A TLFP választásokon való részvételét az etióp nemzeti választási bizottság már tavaly megtiltotta, tovább fokozva az indulatokat. A megállapodás ráadásul rengeteg kérdést rendezetlenül hagyott. Ez is hozzájárult az amharai és oromai konfliktusok mélyüléséhez. Az érintett milíciák ráadásul erősen decentralizáltak, tovább nehezítve a konfliktus tárgyalásos lezárását. De nem csak a belső konfliktusok okoznak egyre égetőbb kihívást Etiópia számára.
A globális jelentőséggel bíró, stratégiai fekvésű Afrika szarván a tengeri kijárattal nem rendelkező ország kapcsolata a Tigré régiót is érintve szomszédos Eritreával továbbra sem felhőtlen. Eritrea az 1990-es években függetlenedett Etiópiától, megfosztva ezzel Addisz Abebát az asszabi tengeri kijárattól. Bár hatalomra kerülését követően Abiy megállapodott Eritreával, lezárva egy többévtizedes, nem egyszer fegyveres konfliktussá fajult határvitát, amelyért még Nobel-békedíjat is kapott az etióp vezető 2019-ben. Sőt, 2020-2022 között még az etióp kormány mellett harcoltak a TLFP ellen a Tigré-háborúban, az eritreai csapatok pedig ezután is jelen maradtak a konfliktusos régióban.
A közelmúltban azonban újra elmérgesedett a kapcsolat a két ország között. Abiy a csapataik kivonását követeli Eritreától, és Asszab kikötőjére is egyre határozottabban tart igényt.
A tengeri kijáratért folytatott etióp törekvések ráadásul a Szomáliával való kapcsolatokat is veszélyeztetik, Etiópia ugyanis fontolgathatja a szakadárnak tartott Szomáliföld elismerését a berberai kikötő használatáért cserébe. Egy esetleges fegyveres konfliktus bármelyik ország és Etiópia között azonban tovább destabilizálná a Vörös-tenger geopolitikailag kiemelten fontos térségét.
Eközben a szintén szomszédos Egyiptom Etiópia elszigetelésében érdekelt a Nílus egyik jelentős mellékfolyóján épülő Nagy Etióp Újjászületés Gát (GERD) okozta feszültségek miatt. A folyó vizétől a hatalmas népességgel rendelkező Egyiptom igen erősen függ, ezért a gát komoly egzisztenciális fenyegetés az ország számára. A vízkérdés nyomán kibontakozó érdekellentétek még akár a szintén szomszédos szudáni polgárháborúba is továbbgyűrűzhettek. Etiópia egyre szorosabb kapcsolatokat ápol az Egyesült Arab Emírségekkel sőt, a Reuters állítása szerint az ország egy Emírségek által finanszírozott RSF kiképzőtábornak is otthont ad, akik az Egyiptom által is támogatott szudáni kormányerők ellen harcolnak Szudánban.
Azonban az is könnyen megtörténhet, hogy a közvetlen konfliktust elkerülve az egyre ellenségesebb szomszédok, különösen Eritrea és Egyiptom, a belső etiópiai feszültségek kihasználásával inkább etióp helyi milíciák támogatását választják és proxy háborút kezdenek Abiy kormánya ellen. Eközben Abiy kifelé meglehetősen konfrontatív politikája a belső konfliktusokról való figyelemelkerülés egyfajta politikai eszköze is lehet, amelytől nagyobb egyesítést vár az etióp lakosság részéről, míg ő a hatalom központosításán fáradozik. Azonban mindkét lehetőség
rendkívül veszélyes és súlyos következményekkel járna mind Etiópia, mind az egyébként is konfliktusok sújtotta régió számára.
Mindezek fényében az újraválasztott Abiy Ahmed etióp miniszterelnöknek alaposan meg kellene fontolnia a jövőben folytatandó politikáját, amennyiben szeretné elkerülni egy vagy akár több, Etiópiát érintő komoly fegyveres konfliktus kirobbanását. Az ország stabilitásának megteremtése így is rendkívül nagy feladat, a választások körülményei azonban egyelőre inkább további kétségeket hagynak az ősi ország közeli jövője szempontjából.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
