Közel másfél évvel azután, hogy az Európai Unió szankciók kivetésével fenyegette meg Kambodzsát Hun Sen miniszterelnök demokráciát és emberi jogokat sértő intézkedései miatt, az EU konkrét lépéseket is tett: augusztustól felfüggesztik mintegy 1 milliárd dollár értékű kambodzsai exportárunak a vámmentességét – elemzésében ennek várható hatásait járja körül Tej Parikh a World Politics Review oldalán.
Az elmúlt években Hun Sen megszüntette az utolsó független hírportált, felfüggesztette a fő ellenzéki párt működését, és a vezetőjét, Kem Sokhát házi őrizetbe záratta. Hogy sikerülhet-e az EU-s szankcióknak mindezt visszafordítania, erősen kérdéses.
A gazdasági szankciókról szóló szakirodalom szerint azok akkor tudják egy ország magatartását eredményesen befolyásolni, ha jelentős gazdasági kárt okoznak a célországban, miközben realisztikus elvárásokat támasztanak felé. Továbbá rendszerint nagyobb eredményt érnek el demokratikusan működő országokkal szemben és akkor, ha több ország összedolgozik. Rendszerint eredmény nélkül zárulnak azonban, ha az okozott gazdasági kár a vezető legitimációját veszélyezteti.
Ez alapján a kivetett szankciók nem teljesítenek jól, amelyek csupán az EBA-megállapodást (Everything but Arms) mérséklik Kambodzsával szemben. Ez egy olyan kedvezmény, amely a Föld legszegényebb 49 országának vámmentes exportlehetőséget biztosít az EU-ba minden termékre nézve (kivéve a fegyvereket). Augusztustól néhány ruhát, cipőt és utazási cikket azonban Kambodzsából már nem szállíthatnak vámmentesen az EU-ba.
Tekintve, hogy a kambodzsai textilipar mintegy 750 ezer embert foglalkoztat, akik nem mellesleg Hun Sen egy fontos szavazóbázisát is képezik, nem lenne elhanyagolható, ha néhány gyár elköltözne például a szomszédos Vietnámba, akivel az Unió nemrég kötött szabadkereskedelmi megállapodást – de nem is igazán veszélyezteti Hun Sen helyzetét. A vámok alacsony hozzáadott értékű termékekre korlátozódnak, és az EBA által szabadon kereskedett áruk csupán mintegy 20%-át érintik – feltehetően az EU nem akarta vállalni azt a kockázatot, hogy a kambodzsaiak életszínvonalát tovább rontsa. Ezért a közvetlen károk valószínűleg csak a GDP 1%-át fogják elérni.
A károkat mérséklendő, Hun Sen máris adócsökkentést és bértámogatást helyezett kilátásba az érintett műhelyek számára, és az áram költségeit is csökkenteni tervezi, hogy tovább könnyítse a gyárak helyzetét. Mivel Hun Sen kezében van a média, fia pedig a hadsereg főparancsnoka, lázadásoktól vagy a szavazótábor elpártolásától sem igazán kell tartania. Sok jövedelmező vállalkozás is családja kezében van, ezért képes támogatni a szankciók esetleges áldozatait is. Ezen kívül Kína is segítheti őket, aki feltehetőleg tovább mélyíti majd pénzügyi és diplomáciai támogatását az ország felé.
Végül, az EU elvárásai, hogy Hun Sen visszaépítse a demokratikus intézményrendszert, túl ambiciózusak. Bár néhány politikai elítéltet, köztük Kem Skohát sikerült az EU-nak kiszabadítania, úgy tűnik, Hun Sen semmi továbbira nem hajlandó.
A közvetlen hatásoktól tehát alig kell félnie Hun Sennek, de a közvetett hatások kiszámíthatatlanok. Nagy divatmárkák – H&M, Adidas, Levi Strauss – ellátási láncai érintik az országot, és ha ezek a vállalatok a jelenlegi szankciók hatására még talán nem is helyezik át kihelyezett üzemeiket más országokba, az EU-s szankciók okozta bizonytalanság miatt akkor is csökkenthetik beruházásaikat a következő évekre nézve. És ha az EU ebben a helyzetben újabb szankciókat vet ki, akkor már könnyebben áthelyezik üzemeiket a vállalatok.
Összefoglalva, a szankciók várhatóan nem terelik demokratikus útra Kambodzsát, de elképzelhető, hogy a kapcsolatok romlása miatt a jövőben az EU-nak még kevesebb hatása lesz Kambodzsára. Ha Brüsszel a későbbiekben újabb lépéseket tart szükségesnek, hasznos lenne bevonnia az ország más jelentős kereskedelmi partnereit is, például az Egyesült Államokat, valamint enyhíteni és konkretizálni az elvárásokat a kormány felé. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az EU nem akar több ezer kambodzsait szegénységbe taszítani.
Szemlézte: Kiss Dávid
