Elképesztő képsoroknak lehettek tanúi, akik az elmúlt napokban az európai híreket olvasták. Több tízezer migráns rohamozta ugyanis meg Marokkó irányából a spanyolországi Ceuta exklávét, hogy bejuthasson az Európai Unióba.
Kép forrása: Shutterstock
Ceuta régóta az európai migráció forró pontjának számít, elsősorban az elhelyezkedése miatt. A spanyol exklávé a Földközi-tenger túlpartján, Spanyolországgal szemben fekszik és csak Marokkóval határos. Nem is akárhogyan, hiszen a területet magas, a tengerbe nyúló kerítés választja el az afrikai országtól. Persze a spanyoloknak erre jó okuk van. Évtizedek óta problémát jelentenek ugyanis az itt az Európai Unióba betörő bevándorlók és Madrid már jóval a migrációs válság kirobbanása előtt, 1993-ban kerítéssel vette körül a területet. A legnagyobb visszhangot kiváltó incidens 2005-ben történt, amikor is a spanyol és a marokkói hatóságok kereszttüzébe szorulva több migráns is életét vesztette, miközben próbált az Unió területére jutni.
Ekkor az addig 3 méter magas kerítést 6 méteresre emelték. A problémát ugyanakkor nem oldották meg.
A migrációs válság 2015-ös felerősödésével az itteni helyzet is eszkalálódott és azóta is vannak erőszakos betörések. Ezek közül is kirívó volt ugyanakkor a legutóbbi, amikor nagyjából 50 ezer migráns próbált egyszerre bejutni a ceutai exklávéba. És bár többségüket a spanyol hatóságok visszaküldték, több ezren a mai napig az utcákon grasszálnak, miközben a hírek már arról szólnak, hogy az akció akár szervezett is lehetett.
Az eset több tanulságot is hordoz magában az európai migrációs politikával kapcsolatban.
1. A nagy tagországok még mindig kiszolgáltatottak
Hozzon bármilyen migrációs szigorítást az Európai Unió vagy a tagállamok, a frontországoknak egyszerűen nincs erejük és eszközük arra, hogy egy "túlterheléses támadást" kivédjenek. Vagyis ha valaki szervezetten játssza ki a migrációs kártyát, akkor sem az egyes országoknak, sem az Uniónak nincs elég ereje arra, hogy visszatartsa a bevándorlók áradatát. Láthattuk ezt korábban Olaszország példáján és Lengyelországban is, most pedig Spanyolország mutatta meg, hogy továbbra is eszköztelen egy ilyen helyzetben.
2. A migráció továbbra is zsarolási potenciál a kibocsátók kezében
A szervezettséget firtató nemzetközi cikkek közül több is hivatkozik arra, hogy az akció figyelmeztetés lehetett Marokkó részéről Spanyolország irányába, hogy ne közeledjen túlságosan Algériához. Ha ez igaz, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy
a migráció végérvényesen szuverenitási kérdéssé vált. Egy ország ugyanis a jelenséget zsarolási eszközként használva próbálja szűkíteni egy másik állam külpolitikai mozgásterét.
Persze ez sem először történik meg. Emlékezzünk csak Törökországra, amely éveken keresztül zsarolta az EU-t, de Líbia is kijátszotta a migrációs kártyát Olaszország ellen néhány esetben.
3. A schengeni rendszer továbbra is törékeny
A tagállamok első reakciója - élükön Olaszországgal - az volt a ceutai incidensre, hogy követelték Spanyolország schengeni tagságának felfüggesztését. Róma viselkedése jól mutatja, hogy a tagországok mennyire érzékenyek ezekre az esetekre. Mindenki félti ugyanis a saját biztonságát és mindegyik ország szeretné elkerülni, hogy a területére további migránsok érkezzenek, akik adott esetben akár komoly belbiztonsági kockázatot is jelenthetnek. Látható tehát, hogy a schengeni rendszer egy nagyobb külső behatás esetén továbbra is közel járhat az összeomláshoz.
Az incidens és annak tanulságai rávilágítanak arra, hogy hiába alkotott az EU minden eddiginél szigorúbb migrációs paktumot és hiába vette rá a tagállamok minden eddiginél szélesebb körét annak végrehajtására, a bevándorlási sokkhelyzetekkel továbbra sem tud mit kezdeni.
Munkatársunktól
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
