Az európai biztonság az utóbbi évek egyik legfontosabb témájává vált, különösen az orosz-ukrán háború elhúzódása miatt. A közelgő londoni találkozó és az azt követő uniós csúcs meghatározó lehet az európai országok közös védelmi stratégiájának kialakításában.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök bejelentése szerint a március 2-i londoni megbeszélés során az európai vezetők közös védelmi és biztonsági terveket vitatnak meg a brit kormánnyal. Ez az esemény különösen fontos, ha a március 6-i EU csúcstalálkozón egy új európai védelmi csomag részleteit is nyilvánosságra szeretnék hozni. Az elmúlt hónapokban az Európai Unió és az Egyesült Királyság is egyre erőteljesebb nyomást érzett annak érdekében, hogy hatékonyabb válaszokat adjon a kontinens biztonsági kihívásaira.
Az európai vezetők egyre inkább felismerik, hogy a kontinens védelme nem hagyatkozhat kizárólag az Egyesült Államokra.
Az újonnan megválasztott amerikai elnök nemrégiben tett nyilatkozatai hatalmas bizonytalanságot okoztak Európában. Franciaország, Németország és Lengyelország egyaránt aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az USA csökkentheti elkötelezettségét az európai biztonság iránt, ami arra kényszeríti az uniós tagállamokat, hogy önállóbb védelmi stratégiát dolgozzanak ki.
António Costa, az Európai Tanács elnöke kiemelte, hogy „meghatározó pillanatot élünk Ukrajna és Európa biztonsága szempontjából”, és ezért vált szükségessé a március 6-i rendkívüli csúcstalálkozó összehívása. A megbeszélés egyik fő célja az, hogy a tagállamok egyértelmű pénzügyi és katonai kötelezettségvállalást rögzítsenek Ukrajna számára, függetlenül attól, hogy az USA milyen irányba mozdul el a következő hónapokban.
Az Uniós csúcsot megelőző londoni egyeztetés pedig jól mutatja, hogy az Egyesült Királyság továbbra is fontos szereplője az európai biztonsági együttműködésnek, annak ellenére, hogy London a Brexit után már nem tagja az EU-nak. Keir Starmer brit miniszterelnök bejelentette, hogy 2027-től az Egyesült Királyság védelmi kiadásai elérik a GDP 2,5%-át, ami jelentős növekedés a mostani szinthez képest. Ez világos jelzés arra, hogy az Egyesült Királyság aktív szerepet kíván vállalni az európai védelmi kezdeményezésekben.
Amennyiben Trump valóban csökkenteni kívánja az USA európai katonai szerepvállalását, az Egyesült Királyság akár közvetítő szerepet is betölthet az EU és az USA között.
Az egyik legfontosabb kérdés, amely a londoni és az azt követő EU-s találkozók kapcsán felmerül, hogy Európa képes-e valódi önálló védelmi stratégiát kialakítani. Az elmúlt években számos kezdeményezés indult, például a PESCO (Permanent Structured Cooperation), amelynek célja a közös európai katonai együttműködés erősítése.
Úgy gondolom, hogy az európai vezetőknek végre komolyan kellene venniük az önálló védelmi rendszerek kiépítését. Az elmúlt évtizedekben az európai országok többsége túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott biztonságpolitikai kérdésekben. Trump legutóbbi kijelentései ugyanakkor világossá tették, hogy ez a stratégia hosszú távon fenntarthatatlan. Ha az Egyesült Államok valóban csökkenti az európai jelenlétét, az EU-nak saját kezébe kell vennie biztonságának garantálását.
Ugyanakkor aggódom amiatt, hogy a mostani kezdeményezések nem feltétlenül vezetnek gyors és hatékony eredményekhez. A védelmi kiadások növelése fontos lépés, de önmagában nem elegendő.
Az európai országoknak sokkal szorosabb katonai együttműködésre lenne szükségük, közös fegyverrendszerekkel, hadseregfejlesztéssel és közös stratégiai gondolkodással.
Jelenleg azonban a különböző országok még mindig nem tudtak egyértelmű konszenzusra jutni abban, hogy pontosan milyen formában és milyen vezetéssel kellene megvalósítani az európai védelmi együttműködést.
Összességében a londoni találkozó és az azt követő uniós csúcstalálkozó kulcsfontosságú lesz annak meghatározásában, hogy Európa milyen irányba mozdul el a következő években. Amennyiben a vezetők komolyan gondolják az önálló védelmi képességek kiépítését, akkor itt az idő a valódi tettekre. Viszont, ha továbbra is csak politikai nyilatkozatokat hallunk, akkor Európa kiszolgáltatottsága tovább növekszik és egy esetleges biztonsági válság során a kontinens még nehezebb helyzetbe kerülhet.
Szemlézte: Grizner Vivien
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
