Ideje átgondolni az önkormányzatiságot és a választásokat Új-Zélandon, hiszen sokan a helyi politikusokba vetett hit eróziójára vagy a demokratikus deficitre hivatkozva maradnak távol egyre nagyobb mértékben a választásoktól.
Új-Zélandon a helyi választások elméletileg teljesen pártfüggetlenül mennek végbe, ezzel megőrizve a városok önállóságát és biztosítva, hogy a tanácsosok a város érdekében járjanak el minden eshetőség esetén, ne pedig egy központosított pártpolitika szerint tevékenykedjenek.
Ezt az elméletet kérdőjelezi meg Dr Andy Asquith és Dr Andrew Cardow egy a New Zealand Heraldban megjelent írásukban. Cikkükben felszólítják Új-Zéland két meghatározó pártját, a Nemzeti Pártot és a Munkáspártot, hogy álljanak ki nyíltan az általuk támogatott, azonban mégis „független” címke mögé rejtőző politikusok mellett.
Állításukat, mely szerint a függetlenként induló politikusok valójában csak a szavazók szimpátiájának kivívása érdekében tagadják le párthovatartozásukat, olyan példákkal támasztják alá, mint Phil Goff esete, aki évtizedes munkáspárti parlamenti képviselőség után Auckland város független polgármesterévé kíván válni. Véleményük szerint ezzel csak önmagukat járatják le − egyrészről az átláthatóságot és a nyíltságot hátráltatva, másrészről a helyi választókat becsapva próbálnak támogatottságot szerezni.
Amennyiben a meghatározó pártok ténylegesen nem vesznek részt az önkormányzati választásokon, csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy számukra irreleváns a választások kimenetele, amellyel tovább gyengítik jelentőségüket a helyi választók szemében. Ezzel, az egyébként még érdekelt szavazókban is újabb kétségek ébrednek, amely hatást csak tovább erősíti, hogy a megválasztott képviselők száma gyakorta megegyezik a megpályázható tisztségek számával. Amennyiben így nem alakul ki versenyhelyzet, úgy egyrészt nem alakul ki párbeszéd a jelöltek között és nem világítanak rá a tisztségük által érintett témák legnagyobb kihívásaira, valamint a választók részvételi aránya is meglehetősen visszaesik, mivel elveszti minden jelentőségét a szavazatuk leadása.
A lehetséges alternatívák közül egyet az aucklandi választásokon valóban függetlenként induló Chloe Swarbrick szimbolizálhat. Swarbrick ahelyett, hogy végigjárta volna a helyi önkormányzatok ranglétráját vagy egy párt által próbálná magát jelöltetni, ami szinte kivitelezhetetlen lenne, inkább Auckland város polgármesterének indult.
Véleménye szerint a média hátrányban részesíti őt a megszokott jelöltekkel szemben. Ezek alatt azokat a középkorú jelölteket érti, akik plakátokkal kampányolnak. A 22 éves, hitelesen függetlenként induló, 3500 dolláros kampánybüdzséből dolgozó, plakátokkal nem kampányoló, azonban a világhálón való kommunikációban kimagaslóan teljesítő hölgy hatalmas meglepetéseket tud okozni közszereplései során. Az új-zélandi Metro magazin leírása szerint „világosan beszél, elszánt, kedvelhető, és láthatóan elvégezte a házi feladatát”.
Természetesen akadtak kritikusai is, akik a politikával foglalkozó fiatalokat automatikusan rámenősnek titulálják, azonban egyrészt nyilatkozataiban rendkívül udvarias, másrészről maga a rámenősség nem is feltétlenül jelent negatív kritikát. Azzal a lépésével, hogy rögtön polgármesternek indul átugrotta az előtte álló ranglétra lehetséges útvesztőit és hallatni tudja hangját egy szélesebb közönség előtt is.
Szemlézte: Molnár Gergő
