Mióta az űrkutatás és a kozmosz felfedezése elindult, sokunkat foglalkoztat a kérdés: meddig juthatunk? És mi lesz mindennek a konklúziója? Hogy alakul napjaink űr-helyzete?
A NASA nemrég fontolóra vette, hogy folyamatos emberi jelenlét helyett rövidebb, de rendszeres küldetésekkel biztosítsa működését, így csökkentve költségeit. Ezzel párhuzamosan a Holdra való visszatérést célozza, a kereskedelmi űrállomások fejlesztése pedig elmarad. Kína folyamatos jelenléte a saját űrállomásán előnybe hozhatja az USA-val szemben az űripari partnerek és befektetések terén. Az újonnan alakult amerikai Space Force sikeresen túlteljesítette a toborzási céljait, különösen technológiai szaktudású szakembereket keresve.
Ver esta publicación en Instagram
Az űrkutatás és a hadiipar kéz a kézben járnak.
Ennek oka: a két terület technológiai igényei és kihívásai sokszor fedik egymást. Az űrtechnológiai fejlesztések, mint a fejlett rakétatechnológia, precíziós irányítási rendszerek stratégiailag relevánsak mind a katonai, mind az űrkutatási célok szempontjából. Az űrben való jelenlét jelentős hadászati előnyt nyújt: a műholdak alapvető szerepet játszanak a hírszerzésben, a kommunikációban és a katonai műveletek koordinálásában. Az államok az űrben szerzett pozíciókat felhasználhatják a globális helyzet megfigyelésére, szövetségi rendszerek erősítésére, illetve elrettentési célokra is.
Az űrverseny a hidegháború során kezdődött, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió az űrbeli jelenléttel kívánta bizonyítani technológiai fölényét, és ez a rivalizálás azóta is meghatározza az űrprogramokat. Az űrkutatás rendkívül költséges, és a hadiipari támogatások fontos pénzügyi alapot biztosítanak hozzá.
Az államok nemzetbiztonsági forrásokból finanszírozzák az űrkutatási fejlesztéseket, mivel ezek az újítások – például az AI és a robotika – gyakran katonai és civil használatra is tökéletesek.
A magánszektor megjelenése valamelyest csökkenti a hadiipari függőséget, ugyanakkor az űrfegyverkezési verseny új szakaszba lépett: több ország és cég is saját katonai célú űrrendszereken dolgozik, ezáltal növelve globális befolyását a világűrben.
Forrás: Our World in Data
Ronald Reagan csillagháborús terve mérföldkövet jelentett az űrhadviselés alakulásában.
A Stratégiai Védelmi Kezdeményezés nevet viselő program célja az USA védelme volt a Szovjetunió lehetséges nukleáris támadásaival szemben, interkontinentális ballisztikus rakéták elfogásával. A terv megvalósítása azonban olyan rendkívül fejlett technológiákra támaszkodott, amelyek még kezdeti kutatási fázisban voltak: jelentős költségvetési forrást és fejlesztést igényeltek volna, ami széles körű vitát váltott ki. A Szovjetunió 1991-es felbomlása pedig alapvetően átalakította a stratégiai környezetet, csökkentve ezzel a szovjet eszközök ellen kiépítendő védelmi rendszer iránti igényt, ami az SDI szerepének átalakulásához vezetett a hidegháború utáni időszakban.
Földünk hűséges kísérője, a Hold, alapvető fontosságú lenne, ha lehetne rá nukleáris fegyvert telepíteni, azonban szerencsénk van: ez a nemzetközi jog szerint tilos.
A Holdra vonatkozóan két nemzetközi jogi aktus rendelkezik a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezésének tilalmáról, ezzel biztosítva az égitest békés célú felhasználását. Az első ilyen dokumentum az ún. Outer Space Treaty, amelyet 1967-ben fogadtak el. Rögzíti, hogy tilos nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvereket az űrben, így a Holdon és más égitesteken elhelyezni. A második releváns megállapodás a Moon Agreement, amelyet 1979-ben ratifikáltak. Célja, hogy a Hold és más égitestek kizárólag békés célú felhasználását biztosítsa, továbbá tiltsa a fegyverek elhelyezését és használatát ezeknek az objektumoknak a területén.
Az űr egy demilitarizált zóna, tehát tiltott benne minden olyan művelet, amely fegyvert involvál.
Ennek oka, hogy az űr militarizációja tovább növelheti a konfliktusok eszkalációjának kockázatát, mivel békés térből harci színtérré alakíthatná át ezt a területet, így a globális feszültségek növekednének, és egy jövőbeli konfliktus esetén az űr is az összecsapások színterévé válhat. A fegyverek űrbeli elhelyezése fegyverkezési versenyt indítana, amely növeli a félreértések, hibás kommunikáció és nem szándékolt konfliktusok kialakulásának esélyét. Környezetvédelmi szempontból is releváns az ügy: komoly fenyegetést jelent az űrbeli fegyvertesztekből származó törmelék. Az űr békés felhasználásának megőrzése különösen fontos tehát: számos globális érdek szolgálatában áll, mint például a kommunikáció, navigáció és tudományos kutatás. A benne zajló katonai tevékenységek azonban akadályozhatják az együttműködést, amely elengedhetetlen a tudomány és a nemzetközi fejlődés számára.
Összességében elmondható tehát: nem leszünk veszélyben, ha az űrkutatás feljődik, hiszen ez a fenyegetés alapvetően a hidegháborúban volt érvényes.
Napjainkban a kozmosz felfedezése tudományos, kutató jellegű. Mivel az űr egy demilitarizált zóna, tömegpusztító fegyver telepítése súlyos nemzetközi jogsértés lenne, így senki sem próbálkozik vele. A fejlődő űrtechnika sok szempontból ígéretesen hozzájárulhat a nagyobb biztonsághoz mind globálisan, mind regionálisan, de egyúttal kihívásokat és új kockázatokat is magában hordoz, pl. űrszemét, vagy kibertámadás. A fejlődő űrkutatás tehát képes hozzájárulni a globális biztonsághoz, de felelős fejlesztésére és szigorú nemzetközi együttműködésre van szükség, hogy elkerülhetővé váljanak a potenciális fenyegetések.
Szemlézte: Burzán Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
