1996 óta Kevin Love az egyetlen fehér kosárlabdázó, aki olimpián képviseli az amerikai válogatottat – Jalen Rose ezt a magas számot a sokszínűség és a nyitottság jegyében nehezményezve inkább egy olyan centert nevezett volna, aki ugyan nem is amerikai állampolgár, viszont legalább fekete.
Az Amerikai Egyesült Államok olimpiai kosárlabdacsapatának összeválogatása páratlan folyamat; legalábbis nincs még egy olyan ország, ahol minden világtorna előtt ekkora merítés állna az edzői stáb rendelkezésére. Az USA akkor is toronymagasan a legnagyobb esélyesnek számít, ha néhány világsztárja hiányzik a keretből, a legértékesebb játékosok pedig olykor nem is vállalják a szereplést a maratoni hosszúságú NBA-szezonjuk után. Ennek okán ritkának számít, ha minden posztra a (legalább vitathatóan) legjobb amerikai kosaras kerül, a kivételt az utóbbi három évtizedben csupán az 1992-es és 2012-es „álomcsapatok” jelentették. Az idei játékosállomány egyébként kifejezetten erősnek számít, noha több világsztár is lemondta végül a szereplést.
Így kerülhetett be a keretbe az a Kevin Love, aki annak ellenére, hogy nem idén futotta élete szezonját, egykoron a liga legjobb magasemberei közé tartozott, rutinjával pedig egy hónap múlva is mindenképp csapata segítségére lehet. Mindezt egészen máshogy látja a liga egykori játékosa, Jalen Rose. Az ESPN jelenlegi szakelemzője saját műsorában csalódását fejezte ki, szerinte ugyanis a Cleveland Cavaliers erőcsatárát kizárólag csak a bőrszíne miatt válogatták be.
Nem kéne megriadni egy kizárólag feketékből álló team szerepeltetésétől – fogalmazott.
Mint állítja, Love meghívása az ún. tokenizmus gyakorlatának tudható be, tehát egy szimbolikus lépés jelen esetben a fehérek reprezentálása érdekében. Felvetése erősen megkérdőjelezhető annak tükrében, hogy az utóbbi 25 évben mindössze két fehér kosaras került be az amerikaiak olimpiai keretébe: John Stockton 1996-ban, Kevin Love pedig 2012-ben és idén.
2000-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2016-ban kizárólag afroamerikai játékosok vettek részt az ötkarikás játékokon, tehát Rose kívánsága – annak ellenére, hogy láthatóan nem volt vele tisztában – már rengetegszer teljesült.
Monológjában arra is kitért, hogy a 32 éves veterán helyett inkább a rájátszásban jelenleg is menetelő Phoenix Suns feltörekvő tehetségének, Deandre Aytonnak kellett volna megadni a lehetőséget. Ez megint csak rendkívüli felkészületlenségről tanúskodik, ugyanis az általa favorizált center nem amerikai állampolgár (legfeljebb a 2024-es olimpiára lehet az), korábban pedig már a Bahama-szigeteki kosárlabda-válogatottban is pályára lépett.
Rose-nak egyébként minden joga meg volna arra, hogy kritizálja Love behívását, illetve más játékosok kihagyását,
ha mindezt szakmai, nem pedig faji alapon tenné.
Ez így viszont ebben a formában kifejezetten káros és sajnos az NBA-ESPN házasság körül egyre jellemzőbb gyakorlat, amellyel a társadalmi törésvonalakat jó eséllyel inkább szétfeszítik, semmint összehúzzák.
Kevin Love nem az első olyan személy a ligában, akinek kellemetlenül kell éreznie magát kiválasztása nyomán. Az utóbbi időben rendkívül felkapott téma lett az edzők kérdése, amellyel kapcsolatban többen azt kifogásolták, hogy a feketék csupán kicsivel az országos demográfiai arányokon felül vannak reprezentálva. Hogy mi is ezzel a probléma? A legfőbb érv úgy hangzik, hogy mivel a kosárlabda egy feketék által dominált sport, ennek a szakvezetők arányában is meg kellene mutatkoznia. Egyes elemzők hajlamosak olyan vezetőedzői kinevezésekbe is keményen beleállni, amelyeket egyébként az adott csapat fekete sztárjai is támogatnak, sőt, kifejezetten ők kérnek.
Szemlézte: Irlanda Balázs
