Az államok fejlődésének üteme és iránya mindig is különbözött egymástól, mióta modern formájukban léteznek. Különböző prioritások, kulturális sajátosságok és történelmi körülmények formálták őket. A 21. században azonban a világrend radikális átalakuláson megy keresztül: gazdasági és ideológiai polarizáció bontakozik ki, miközben egyre több ország ismeri fel a fenntartható fejlődés szükségességét. De mit is jelent valójában ez a fogalom, és hogyan valósítható meg?
A „fenntartható fejlődés” definícióját először a Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es jelentése fogalmazta meg: ez olyan fejlődést jelent, amely a jelen szükségleteit kielégíti anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit. Első hallásra talán utópisztikusnak tűnik, főleg egy olyan világban, ahol a gazdasági növekedés gyakran a természeti erőforrások kizsákmányolásával jár együtt. Nem is beszélve arról, hogy a fenntarthatósági törekvések gyakran költségesek, és aligha térülnek meg rövid távon. Ennek ellenére a társadalom számára az igények adottak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fenntartható projektekhez forrást biztosító zöld kötvények egyre nagyobb piaci értékkel bírnak.
Forrás: Statista
Közben egyre több ország és vállalat tűzi zászlajára a fenntarthatóságot. Miért? Mert a társadalmi igények változása ezt diktálja. A politikai és gazdasági szereplők mindig igazodnak az emberek prioritásaihoz – hiszen a társadalom támogatása nélkül nincs hatalom és nincs piac.
Ha a közösség számára a környezetvédelem, az egyenlőség és az igazságosság kiemelt értékekké válnak, akkor a döntéshozók kénytelenek alkalmazkodni.
A fenntartható fejlődés mögött az emberek értékrendje és társadalmi kultúrája áll. Például Hollandiában a zöld gondolkodásmód szinte kulturális alapelem. Az államvezetés is ezt tükrözi, hiszen a társadalmi igények ezt kívánják meg. Ugyanakkor ez egy oda-vissza ható folyamat: a kormányzatok és gazdasági szereplők befolyásolják az emberek szemléletmódját, miközben az emberek értékei formálják a politikai és gazdasági döntéseket. Ezért a fenntartható fejlődés egy lassú, körkörös folyamat eredménye. Ahhoz, hogy egy társadalom értékrendje átalakuljon, szükség van oktatásra, tudatosításra és megfelelő politikai irányvonalra.
Azonban ez közel sem egyszerű feladat. Az értékrendek gyökerei mélyen nyúlnak az adott ország kultúrájába, történelmébe és társadalmi szerkezetébe.
Francis Fukuyama közgazdász szerint a fejlődés kulcsa az ideológiákban rejlik. Hat összetevőt emel ki, amelyek egyensúlya elengedhetetlen egy ország fejlődéséhez: gazdasági növekedés, szociális mobilizáció, legitimáció, az állam működése, jogrend és demokrácia. Ezek egymással szoros kapcsolatban állnak, és ha bármelyik megbillen, az egész rendszer instabillá válhat.
Fukuyama külön hangsúlyozza a legitimáció és az állam kapcsolatát. Úgy véli, hogy egy fejlett államnak nemcsak erősnek és egységesnek kell lennie, hanem képesnek arra is, hogy formálja az emberek gondolkodásmódját. Az etnikai és vallási feszültségek, amelyek sok országot jellemeznek, a politikai és gazdasági stabilitást is alááshatják, hátráltatva ezzel a fenntartható fejlődést.
Összességében a fenntartható fejlődés kulcsa az emberek kezében van. Az ő értékrendjük, kultúrájuk és prioritásaik alakítják a gazdasági és politikai folyamatokat.
Azonban ezek az értékek és prioritások nem változnak egyik napról a másikra, és gyakran éppen az állam vagy a gazdasági szereplők hatására módosulnak. Ezért a fenntartható fejlődés egy lassú, kölcsönös tanulási és alkalmazkodási folyamat eredménye. Ahhoz, hogy ez az utópikusnak tűnő cél megvalósuljon, szükség van türelemre, együttműködésre és elszántságra – mind az egyének, mind a vezetők részéről. A jövő generációi számára ez nem csak választás, hanem létkérdés. A dilemma az, hogy hajlandóak vagyunk-e ma megtenni azt, ami holnapra mindannyiunk javát szolgálja.
Írta: Balogh Péter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon