Október 4-én, a Danube Institute szervezésében ismét kerekasztal-beszélgetésre került sor, számos kiemelkedő szakértő, konzervatív gondolkodó társaságában. Szeptember 25-én Olaszország választott, és világos üzenetet küldött: a jobbközép koalíció került ki nyertesként, Giorgia Meloni pedig az ország első női miniszterelnöke lett. Vajon a fényes győzelem milyen változásokat hoz Olaszországban? Milyen hatással lesz Magyarországra, hogy a kormány szövetségesei kerültek hatalomra? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a panelbeszélgetés keretében.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének szeptember 22-i vitatható megnyilvánulásának, valamint a nyugati- és tengerentúli sajtó Giorgia Meloniról alkotott képének felidézésével nyitotta meg az október 4-i panelbeszélgetést intézetünk igazgatója, John O’Sullivan. A jobbközép koalíció – melyet Meloni Fratelli d’Italiája, Salvini Legája és Berlusconi Forza Italiája alkot – fényes győzelme Európa politikai térképének újraformálásához is hozzájárulhat: Svédország, Lengyelország, Franciaország és természetesen Magyarország mellett olyan szövetségesekre találhat, amelyek az új jobbközép, az új konzervativizmus képviselőiként könnyebben érvényesíthetik közös akaratuk akár a jelenlegi politikai színtéren.
Alvino Mario Fantini, az European Conservative főszerkesztője öt egyszerű, de direkt pontban foglalta össze Meloni sikerét és a konzervatívok jelenlegi helyzetét. Első pontként kiemelte, hogy azok, akik a jobboldalon eddig sikeresek voltak, most hatványozottabban összpontosítanak a kultúránkat érintő kérdésekre. Hozzátette, Meloni is ilyen, akinek üzenete nem változott: 2019-ben Veronában tökéletesen összefoglalta mindazt, ami fontos nekünk és meg kell védenünk – Isten, nemzet, család – ezáltal pedig sokaknak példaként szolgálhat.
Második pontjában a szilárd, rettenthetetlen jobboldal felemelkedéséről beszélt, melynek ékes példája az új miniszterelnök is.
Meloni egy igazi konzervatív, megtestesíti azt a konzervativizmust, amire Európának is szüksége van.
Szorgalmazta továbbá az emberi kapcsolatok, koalíciók kiépítését és elmélyítését: Fantini hatványozottan fontosnak tartja, hogy a konzervatívok kiálljanak egymás mellett, és határokon átívelő szövetségeket építsenek ki. Ebben a kérdéskörben kiemelte Magyarország szerepét, amely szerinte példaként szolgál ilyen téren.
Zárásként megjegyezte, hogy a konzervatívoknak mindenféleképpen segíteniük és támogatniuk kell egymást barátként, szövetségesként. Tanulni kell a hibákból, és mindvégig szem előtt kell tartani, hogy váltóversenyről van szó és nem egyéni futásról: egymásnak kell átadni a stafétabotot, majd célba érni. Giorgia Meloni pedig megmutatta, hogy kell mindezt véghez vinni.
Alberto Mingardi, a milánói Bruno Leoni think-thank igazgatója beszédében kitért Meloni szavazóbázisának átalakulására: az eddig erősen Róma, és Dél-Olaszország központú Fratelli d’Italia idén főleg északon győzedelmeskedett. Véleménye szerint
ebben rejlik az igazi kihívás, mivel szavazói más területekről érkeznek, más háttérrel, más elvárásokkal, amit össze kell hangolni.
Kiemelte továbbá, hogy a legfontosabb kérdés mindenféleképpen az új kabinet felállítása lesz, döntő szerepe pedig az új külügyminiszternek (ez a kérdés azért lehet problémás, mivel Meloni nyíltan kiállt Ukrajna mellett), belügyminiszternek (Meloni nem szeretné Salvinit, illetve azt sem, hogy a korábbi belügyminiszter az illegális bevándorlást használja fel támogatása újjáépítéséhez), illetve a pénzügyminiszternek lesz. Zárógondolatként aláhúzta, hogy tényleg látványos győzelemről van szó, azonban nem szabad elfelejteni az új kormány elé gördülő akadályokat sem, beleértve az energiaválságot és az inflációt.
Hasonló gondolatok mentén indult el John Prout piaci szakértő is, aki szintén a belügyminiszter kilétéhez kötötte elsősorban Olaszország gazdasági helyzetének alakulását. Beszédében szó esett többek között arról, mit tud majd Meloni Brüsszellel kezdeni, illetve Brüsszel az új olasz kormánnyal.
Benjamin Harnwell, a Bannon’s War Room házigazdája kiemelte, hogy ideológiától és pártállástól függetlenül
Meloni volt a legemberibb és legtermészetesebb a jelöltek közül, ezért esett rá az olasz választópolgárok szavazata.
Hangsúlyozta, hogy egyedül a Fratelli d’Italia volt az, amely nem csatlakozott a már eleve bukásra ítélt koalíciós kormányhoz , ebből kifolyólag pedig elnyerte a választópolgárok bizalmát. Zárásként megemlítette, hogy Olaszország 22 év alatt mindössze 5,5%-os gazdasági növekedést ért el, Meloni és koalíciós partnerei pedig pozitív változást hozhatnak az országba.
A panelbeszélgetést Rod Dreher, a ’Live Not by Lies’ szerzője, a Danube Institute Network Projekt igazgatója zárta. A Giorgia Meloniról alkotott kép a tengerentúli sajtóban sem különbözik az európai baloldali sajtótól: a győzelem után fasisztának, szélsőjobbnak titulálták az új miniszterelnököt, a jobboldali győzelemsorozatot követően pedig az amerikai média egyszerűen úgy fogalmazott, hogy Európában minden fény hamarosan kialszik.
Dreher – csakúgy mint Fantini – szorgalmazta a személyes kapcsolatok ápolását. Megjegyezte, hogy Magyarország élen jár az itteni és tengerentúli konzervatív gondolkodók, véleményvezérek közötti interakciók kiépítésében, ezáltal is elérve azt, hogy a mainstream médián túl az amerikai közönség autentikus képet kapjon a jelenlegi magyar helyzetről. Végezetül elismerte, Meloni tényleg fényes győzelmet aratott, azonban nagy feladatok várnak rá.
Írta: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
