Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, az egyenlőtlenség növekedése, a közszolgáltatások válságos állapota és a fiatal generációk megélhetési helyzetének romlása egy olyan helyzetet teremtett, amelyben a vagyonadó témája mainstream vitává vált az utóbbi években a nyugati világban. Azonban a szupergazdagok megadóztatása nem csak ideológiai kérdés, komoly fiskális politikai eszköz is lehet a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésében.
Mi a helyzet Európában?
Az Oxfam és az EU Tax Observatory friss adatai szerint az európai milliárdosok összvagyona 2025 első félévében több mint 400 milliárd euróval emelkedett. A leggazdagabbak tehát naponta több milliárd eurót halmoznak fel, miközben számos országban az egészségügyi rendszer, a közoktatás vagy a lakhatás finanszírozása egyre nehezebbé válik. Az EU leggazdagabb 1%-a a teljes vagyon közel egynegyedét birtokolja, miközben a lakosság fele mindössze 3 százalékkal rendelkezik. A legtöbb európai országban tartósan magas az államadósság, miközben a demográfiai trendek egyre nagyobb kiadást jelentenek a jóléti rendszereknek.
Jelenleg 3 országban működik tényleges nettó vagyonadó Európában: Svájcban, Norvégiában és Spanyolországban. Illetve vannak országok, ahol részleges vagyonadójellegű intézkedések léteznek: ilyen például Belgium, Franciaország, Olaszország vagy Hollandia.
Mi a helyzet az Egyesült Államokban?
A Gini index alapján az Egyesült Államokban a vagyoni egyenlőtlenség súlyosabb, mint az EU-ban.
A Gini index egy, a vagyoni egyenlőtlenségek mérésére kifejlesztett statisztikai mutató, értéke minél közelebb van a 100-hoz, annál nagyobb az egyenlőtlenség.
Forrás: Statista, World Bank
A National Bureau of Economic Research (NBER) legújabb kutatása szerint az Egyesült Államok leggazdagabb adófizetői arányosan alacsonyabb adóterhet viselnek, mint az átlagos adófizetők, mert jövedelmük nagy részét tőkejövedelmek (pl. osztalék) alkotják. Így alacsonyabb hatósági adókulcsnak vannak kitéve, szemben a munkajövedelmekkel, amelyek magasabb kulccsal terheltek.
A 400 leggazdagabb amerikai 2018–2020 között átlagosan kb. 23,8 %-os effektív adókulccsal járult hozzá az államkasszához, a leggazdagabb 100 pedig még ennél is kevesebbel, miközben az átlagos adózó kb. 30 %-ot fizetett.
Ennek fő oka a tőkejövedelmek kedvezményes adózása, amit tovább erősített a 2017-es adóreform, amely csökkentette a vállalati és egyes személyi adókulcsokat, és így növelte a jövedelmi egyenlőtlenségeket az adórendszerben.
Milyen fajtái léteznek a vagyonadónak?
2024-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen módjai vannak a vagyonos rétegek megadóztatásának. Ennek több fajtája is van, amelynek legalapvetőbb formája a közvetlen vagyonadó, amikor az egyén összvagyonát közvetlenül évente adóztatják. Itt a gyakorlatban több nehézség is felmerül: például hogyan mérjük meg pontosan a vagyont, hogyan kerülhető el az adóelkerülés, vagy milyen adminisztratív költségei vannak?
Ezzel szemben a vagyonból származó jövedelem adóztatása azt jelenti, hogy nem magát a vagyont adóztatjuk, hanem azt, amit a vagyon termel (például osztalék, kamat, tőkenyereség). Ez gyakran kevésbé torzítja a gazdasági döntéseket, mint egy közvetlen vagyonadó.
Harmadik megoldásként pedig alkalmazhatók még az örökösödési vagy ajándékozási adók, amelyek azt célozzák, hogy a vagyont ne csak egyszer, hanem átadáskor is adóztassák, így csökkentve a dinasztikus vagyonfelhalmozást.
Azonban a leggazdagabbak gyakran érzékenyebbek az adóemelésre, általában különböző eszközöket alkalmazva mozgatják a jövedelmet: külföldre csoportosítják a tőkét, vagy jogi kiskapukat keresnek az adó minimalizálására. Az IMF ezért hangsúlyozza, hogy egy hatékony vagyonadó megtervezésekor nem elég a kulcs megállapítása, de az adókikerülés elleni erős adminisztrációra, a technológiai eszközök kihasználására, és a többi adónem javítására is szükség van.
A mai kiélezett politikai helyzetben több politikus is felhasználta kampánystratégiája részeként a szupergazdagok megadóztatását, amiben eddig a legsikeresebbnek Zohran Mamdani bizonyult, akinek sikerült New Yorkban megnyerni a polgármester választást. Nagy-Britanniában pedig egyre erősödő hangként jelen van a zöldek vezető politikusa, Zack Polanski, aki szintén hasonló ígéreteket tett a progresszív adózás kérdésében.
A vagyonadó témája tehát jelentősen átpolitizált, ahol erős ellentétek húzódnak a baloldal és a jobboldal, a középosztály és a felsőbb rétegek között, valamint nincs teljes egyetértés a szakértők között sem.
Azonban az tény, hogy a közgazdászok általában egyetértenek azzal, hogy a vagyonadó fontos és szükséges fiskális politikai eszköz, amely hozzájárulhat az egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez, azonban az alkalmazási módjáról eltérnek a vélemények.
Hiszen a nem hatékony vagyonadók könnyen tőkelvándorláshoz vagy a szabályok megkerüléséhez vezethetnek. Egy hatékony rendszer kialakításához tehát érdemes lehet a különböző adóformákat ötvözni, illetve nagy hangsúlyt kell fektetni egy megfelelő jogi, adminisztratív rendszerre, hogy ne létezzenek kiskapuk. Illetve közös nemzetközi standardok létrehozásával és az információ szabadabb áramlásával szintén elkerülhető a szabályok kijátszása.
Szemlézte: Kovács Emese
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
