Kína űrprogramja óriásit fejlődött az utóbbi évtizedben. Bár a távoli űr az utóbbi harminc évben relatív békés volt, és gyakorlatilag nem érintették a Földön zajló geopolitikai események, most újra a nagyhatalmi versengés egyik színterévé válik. Kína űrtevékenységét Rajeswari Pillai mutatja be az Eurasia Review oldalán.
Kína saját maga szerint a külső világűrben továbbra is csak békés célú tevékenységeket folytat, az azokkal járó stratégiai és biztonságpolitikai lehetőségek mégis egyre növekvő aggodalmakat támasztanak más államokban.
Mint minden modern haderőnek, a kínainak is nagy szüksége lehet a távoli űrre olyan passzív katonai tevékenységek végrehajtásaihoz, mint a hírszerzés, felderítés vagy a megfigyelés, és ezt sugallja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Stratégiai Támogató Haderejének (中国人民解放军战略支援部队, PLASSF) 2016-os felállítása is. A PLASSF-nek feltehetőleg nagy szerepe lesz a külső űr integrálásában és a kiber- és elektronikai hadviselés fejlesztésében. Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok csak három évvel később hozta létre a PLASSF-hez hasonlítható US Space Force-ot.
Ez mind összehangban van Kína védelmi fehér könyvével, amely a külső űrnek nagyobb szerepet szán. A legutóbbi, 2019-es fehér könyv ezt a nemzeti gondolkodásba is beemeli: „A külső űr a nemzetközi stratégiai versengés kritikus területe. A külső űr biztonsága stratégiai biztosítékot nyújt a nemzeti és társadalmi fejlődés számára. A külső űr békés célú használata érdekében Kína aktívan részt vesz a világűrt érintő nemzetközi együttműködésben, lényeges technológiákat és képességeket fejleszt ki, előrelépéseket tesz az űrből érkező információk átfogó menedzsmentje felé, erősíti az űr helyzetét érintő tudatosságot, megóvja az űrbéli vagyontárgyakat, illetve fokozza a külső űrbe való belépésnek és kilépésnek, illetve annak szabad használatának a lehetőségét.”
A Project 2049 Institute nonprofit szervezet egy friss jelentése szerint Kína műholdjai már képesek a földfelszínről készített nagy felbontású képek közel valós idejű továbbítására a földi egységek számára, és más területek és technológiák mellett a felderítésben is élen járnak. A jelentés szerint a jövőben vízre telepítendő és külföldön létrehozandó műholdas adatátviteli rendszerek pedig tovább fogják növelni Kína közel gyors célzási képességeit.
Az idézett Project 2049 Institute-jelentés, valamint a Secure World Foundation és a Center for Strategic and International Studies jelentései alapján Kína űrvédelmi eszköztára magába foglal úgynevezett közvetlen emelkedésű műholdromboló (DA-ASAT) fegyvereket, nagy teljesítményű lézereket, koorbitális műholdakat (co-orbital satellites), irányított energiafegyvereket (directed energy weapons), elektromos zavarást és hamisítást, valamint kiberfegyvereket is. Ezek közül néhány már működőképes, néhány még fejlesztés alatt áll, és a katonai célok mellett sokuk használható polgári célokra is, például elromlott műholdak megjavítására vagy megszűntetésére.
Kína űrtechnológiai fejlettsége természetesen potenciális fenyegetést jelent mind az Egyesült Államok, mind az indiai és csendes-óceáni térség államai számára. Úgy tűnik, hogy utóbbiak aligha tudnak lépést tartani a fejlődéssel: India például csak 12 évvel az első, 2007-es kínai műholdromboló (ASAT) kísérlet után tudott hasonlót végrehajtani. Az érintett országoknak mégsem szabadna félvállról venniük a témát, ha más téren tartani akarják a versenyt Kínával.
Szemlézte: Kiss Dávid
