Október elején Emmanuel Macron újra kinevezte Sebastien Lecornu-t miniszterelnöknek, mindössze néhány nappal azután, hogy a kormányfő előzőleg lemondott. Franciaország politikai instabilitása, a miniszterelnökök gyors váltása és a parlamenti patthelyzet mély bizonytalanságot okoz a kormányzásban, a költségvetési tárgyalásokban és a társadalmi reformok végrehajtásában.
Október 10-én Macron hivatalosan is újból kinevezte Sebastien Lecornu-t miniszterelnöknek, aki korábban mindössze 27 napig volt hivatalban. A lépés heves politikai reakciókat váltott ki: a patrióta Nemzeti Tömörülés vezetője, Jordan Bardella, „demokratikus megszégyenülésnek” nevezte a döntést, míg a szélsőbalos Engedetlen Franciaország (LFI) párt szintén bizalmatlansági indítványt helyezett kilátásba. „Egy feladatalapú kormány jött létre annak érdekében, hogy Franciaországnak még az év vége előtt költségvetést biztosítson. Köszönetet mondok mindenkinek, akik saját döntésük alapján csatlakoztak a kormányhoz, személyes vagy pártérdekek fölé helyezve az ország javát. Csak egy dolog számít: az ország érdeke.” – írta Lecornu az X platformon.
Un gouvernement de mission est nommé pour donner un budget à la France avant la fin de l’année.
— Sébastien Lecornu (@SebLecornu) October 12, 2025
Je remercie les femmes et les hommes qui s'engagent dans ce gouvernement en toute liberté au-delà des intérêts personnels et partisans.
Une seule chose compte : l’intérêt du pays.
Lecornu legfontosabb feladata a 2026-os költségvetés elfogadtatása. A kabinet a parlament előtt rendkívül törékeny pozícióban áll: három ideológiailag eltérő blokk osztja meg a Nemzetgyűlést. A költségvetés elfogadása során a szocialisták a nyugdíjreform visszavonását és a milliárdosadó bevezetését követelik, amit a jobboldali pártok nem hajlandóak támogatni.
A parlamenti patthelyzet a kormány működőképességét és a költségvetési tárgyalások sikerét is kétségessé teszi.
A kabinet összetétele nagyrészt változatlan maradt a korábbihoz képest, bár Lecornu ígéretet tett a „megújulásra és sokszínűségre”. A kulcspozíciók megújítására tett ígéretének elmaradása miatt az ellenzék újabb bizalmatlansági indítványokat helyezett kilátásba.
Franciaország gazdasági helyzete további nyomást helyez a kormányra. A költségvetési hiány a tervek szerint 5-5,4%-ra rúghat, szemben az EU által meghatározott maximum 3%-kal. Francois Villeroy de Galhau, a központi bank vezetője szerint az aktuális politikai bizonytalanság 0,2 százalékponttal csökkentheti a GDP növekedését, miközben az üzleti hangulat is romlik. Ha a parlament nem tud konszenzusra jutni, sürgősségi jogszabályokra lehet szükség a 2026-os költségvetés finanszírozására.
Egyetlen pártnak vagy politikai csoportnak sincs többsége az 577 fős Nemzetgyűlésben
Forrás: National Assembly
A politikai bizonytalanság a miniszterelnök személyét is érinti: Lecornu nem zárta ki, hogy újra lemond, ha nem sikerül teljesíteni küldetését. A szocialisták fenntartják feltételeiket, a szélsőbal és a szélsőjobb pedig bizalmatlansági indítványokkal fenyegeti a kormányt, ami rövid távon a túlélést kockáztatja. Macron ugyanakkor határozottan elutasította a lemondás vagy az előrehozott választás felvetését: „A kontinuitást és a stabilitást biztosítom, és folytatni fogom” – nyilatkozta október 13-án Egyiptomban, a Gázai övezet békefolyamatáról tartott találkozó előtt.
A kialakult helyzet geopolitikai nézőpontból is aggályos. Az ország az EU második legnagyobb gazdasága és politikai döntései közvetlen hatással vannak a kontinens stabilitására,
a költségvetési fegyelemre, az energiaellátás biztonságára és az eurózóna gazdasági dinamizmusára. Franciaország belpolitikai instabilitása így nem csupán hazai kérdés: a döntések elakadásának kockázata kiterjed az európai gazdaságra és az uniós politikai folyamatokra is. Franciaország jelenlegi válsága a parlamenti fragmentáció, a kabinet gyors váltása, a költségvetési nehézségek és a pártok közötti ellentétek kombinációjából fakad. A belpolitikai instabilitás Franciaország gazdasági és politikai szerepére is kihat, és rávilágít arra, hogy a nagyhatalmi pozícióban lévő EU-tagországok számára a belpolitikai egyetértés hiánya széleskörű következményekkel járhat.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
