Ultimátumot adott Izraelnek Keir Starmer is: amennyiben szeptemberig Izrael nem teljesít bizonyos feltételeket, az Egyesült Királyság elismeri Palesztina államiságát, szakítva ezzel az ország korábbi, hagyományosan Izrael-barát álláspontján. A brit miniszterelnök lépését több nyugati szövetséges is követte, köztük Kanada és Ausztrália, és könnyen Új-Zéland lehet a következő. Ezzel szemben az izraeli kabinet pár napja Gázaváros elfoglalása mellett döntött, tovább feszítve a szövetségeseivel való viszonyát, miközben az izraeli belpolitika is rendkívül megosztott. Mi lehet az izraeli válaszlépés oka és melyek a várható következményei?
Bár Emmanuel Macron francia elnök már jó ideje kilátásba helyezte, hogy Franciaország elismerné Palesztinát, így ennek bekövetkezte végül nem volt meglepetés, Keir Starmer lépése sokakat váratlanul ért. A miniszterelnök feltételei a tűzszünet megkötése, teljes humanitárius segítségnyújtás, Ciszjordánia annektálásának kifejezett elutasítása és a hiteles békefolyamathoz való visszatérés — amennyiben ezeket Izrael teljesíti, egyelőre nem kerül sor a palesztin állam egyoldalú elismerésére, ennek későbbi lehetősége azonban nincs kizárva.
A bejelentésekre azután került sor, hogy összeomlottak a hetekig tartó, intenzív tűzszüneti tárgyalások, miközben rendkívül kétségessé vált a gázai humanitárius helyzet.
Így sokan üdvözölték Starmer lépését, azzal érvelve, hogy az Izraelre helyezett nyomás fokozásával válhat feloldhatóvá a patthelyzet. Több nyugati ország vezetője is hasonló lépésekre szánta el magát, így Kanada a ciszjordániai palesztin vezetés számára kitűzött feltételek fejében helyezte kilátásba Palesztina elismerését, Ausztrália pedig a kétállami megoldás melletti állásfoglalás jegyében bejelentette, hogy szeptemberben elismeri az ENSZ Közgyűlés előtt a vitatott államot. Franciaország és az Egyesült Királyság lépése azért is figyelemreméltó, mert a két ország hagyományosan Izrael szövetségeseként mindeddig elzárkózott Palesztina elismerésétől, ráadásul az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó-, és a G7 országok tagjaiként a döntésük mindenképpen némi diplomáciai súlyt hordoz magában.
Továbbá Nagy-Britannia szerepvállalása szimbolikus jelentőséggel is bír, miután az ország az 1917-es Balfour-deklarációval döntő szerepet játszott Izrael államának későbbi létrejöttében.
A nyugati országok döntésüket azzal indokolják, hogy a kétállami megoldáshoz való visszatérés az egyetlen lehetőség a béke megteremtésére, miközben az elmérgesedett konfliktus sürgős fellépést követel. Azonban egy ilyen mértékű konfliktust nem elsősorban külső hatalmak nyilatkozatai fognak megoldani: a tényleges béke az érintettek szándéka és aktív részvétele nélkül nem tud megvalósulni. Így joggal feltételezhető, hogy a mostani bejelentések mögött a humanitárius krízis kapcsán elsősorban diplomáciai arcmentés, valamint belpolitikai számítások húzódnak meg, ugyanis a közvélemény a mainstream média Izrael-ellenes tevékenységének eredményeként többségében a palesztinokkal szimpatizál, a nagy létszámú belső muszlim lakosságról nem is beszélve.
A lépésnek azonban egyből lettek nem kívánt, ám előrelátható következményei. A Hamász Keir Starmer bejelentését győzelemként és az október 7-i kegyetlen mészárlás “gyümölcseként” értékelte, Izrael pedig azzal érvelve tiltakozott, hogy a döntések állammal jutalmazzák a terrort, így ellehetetlenítve a valódi béke megvalósulásának lehetőségét.
We strongly condemn President Macron’s decision to recognize a Palestinian state next to Tel Aviv in the wake of the October 7 massacre. Such a move rewards terror and risks creating another Iranian proxy, just as Gaza became.
— Benjamin Netanyahu - בנימין נתניהו (@netanyahu) July 24, 2025
A Palestinian state in these conditions would be a…
A határidő sem a legszerencsésebb, így ugyanis politikailag előnyösebb lehet a Hamász számára is elhúzni a megállapodást és megvárni a szeptemberi ENSZ Közgyűlést, holott mind a palesztin civil lakosság, mind a túszok szempontjából kulcsfontosságú lenne a mielőbbi tűzszünet megkötése.
Másrészt nem feltétlenül járul hozzá érdemben a kétállami megoldáshoz Palesztina hivatalos elismerése, ugyanis már 147 ország, köztük hazánk is elismeri Palesztinát, a valóságban azonban közel sem teljesülnek a demokratikus államiság feltételei. Így a bejelentéseknek elsősorban politikai jelentősége van, a gyakorlatban sem a humanitárius, sem a háborús helyzeten nem képes jelentősen javítani, a palesztin államépítésről pedig eleve csak ezek rendezését követően lehetne beszélni.
Mindenesetre Izrael nincs könnyű helyzetben. A tűzszüneti tárgyalások elsősorban az izraeli visszavonulás és a segélyezés kapcsán akadtak el, ugyanis a Hamász ragaszkodott az ENSZ által működtetett segélyezés visszaállításához. Az izraeliek ezt azonban elutasították, mivel szerintük a Hamász igazából ellopja és pénzért árusítja a szállítmányokat a gázai lakosságnak, ezzel biztosítva a terrorszervezet túlélését. Mindazonáltal a több hónapos blokádot követően az új izraeli-amerikai segélyezési rendszer és a nemrég bevezetett humanitárius szünet keretében nyújtott nemzetközi segélyszállítmányok nem voltak képesek a hosszú hiány hatására fellépő szükséghelyzetet megfelelően kezelni: az elosztó központok környékén rendszeresen lövöldözésekről számoltak be (arról folyamatos viták és vizsgálatok folytak, hogy ezeket az IDF vagy a Hamász követte-e el), a segélyek mennyiségét is folyamatos bírálatok érték és számos helyről tömeges éhezés híre hallható.
A helyzet valós megítélésén azonban rendkívül sokat ront, hogy nincsenek egyértelmű és megbízható források.
Miután bejárták a világsajtót a szörnyű, sokkoló gázai állapotok képei, több fotó kapcsán felmerült, hogy megrendezett vagy esetleg manipulált lehetett, illetve a képeken szereplő, rendkívüli mértékben lesoványodott gyermekek némelyike más genetikai betegség követeztében került kritikus állapotba, és volt, hogy éppen az izraeliek segítettek a családon. Az izraeli kabinet azt állítja, hogy nincs éhezés, illetve hogy a segélyek azért nem tudnak nagyobb mértékben eljutni a szükségben lévőkhöz, mert az ENSZ nem hajlandó elszállítani azokat a határról. A halálos áldozatok pontos száma sem ismert vagy megbízható, mivel a gázai Egyészségügyi Minisztériumot is a Hamász kontrollálja. Ettől függetlenül az elhúzódott, zsúfolt területeket érintő intenzív katonai akciók, ahogy az más hasonló háborúkban is tapasztalható, mindenképpen mérhetetlen szenvedéssel és hatalmas áldozatokkal járnak a civil lakosság számára,
a felmerült kétségek pedig a dezinformáció és az egyoldalú narratívák közepette már aligha képesek akárcsak árnyalni is Izrael egyre negatívabb nemzetközi megítélését.
Így a folyamatos kritika és a mostani, Palesztina elismerését előrevetítő bejelentések hatására az izraeli vezetés éppen a vele szemben támasztott külső elvárásokkal szemben lépett, amikor hosszú tárgyalássorozatot követően végül Gázaváros bevétele mellett döntött. Ezzel azonban tovább fokozódhat az ország külpolitikai elszigetelődése: a kabinet döntését követően Friedrich Merz felfüggesztette a német katonai támogatásokat és Donald Trump is csak annyit reagált, hogy ez nem az Egyesült Államok dolga, hanem az izraeliek döntése.
Eközben az ország belpolitikailag egyre megosztottabb: az izraeli lakosság több helyen a háború folytatása ellen tüntetett,
a folyamatos sorozások ugyanis rendkívül megterhelőek a társadalom számára: a legtöbb esetben ugyanis frissen középiskolát végzett fiatalokról és tartalékos családapákról van szó, akik esetleges eleste óriási veszteség egy család számára. A haredi közösség hadkötelezettségének bevezetése is komoly ellenállást eredményezett, miközben a túszok hozzátartozói joggal aggódnak az ostromlott térségben immár több mint 675 napja fogvatartott szeretteik sorsáért, különösen miután a Hamász sokkoló videót tett közzé két csontsoványra fogyott, kritikus állapotban lévő izraeli túszról.
Benjamin Netanjahu vasárnapi rendkívüli sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a terület megszállása csupán átmeneti lenne, kifejezetten azzal a céllal, hogy felszámolja a Hamász még megmaradt állásait, így megadásra kényszerítve azt. Az izraeli döntéshozók szerint ugyanis a terrorszervezet nem hajlandó megállapodni és letenni a fegyvert, így nem maradt más lehetőség, mint katonailag felszámolni. A Hamász legyőzése és lefegyverezése mellett továbbra is kiemelt cél a túszok kiszabadítása és hazahozatala, valamint egy, a jelenlegi palesztin vezetéstől eltérő civil adminisztráció létrehozása is cél lenne Izrael biztonsági ellenőrzése mellett. Az azonban nem világos, milyen módon és kikből állhatna össze ez az átmeneti gázai kormányzat.
We are not going to occupy Gaza - we are going to free Gaza from Hamas.
— Benjamin Netanyahu - בנימין נתניהו (@netanyahu) August 8, 2025
Gaza will be demilitarized, and a peaceful civilian administration will be established, one that is not the Palestinian Authority, not Hamas, and not any other terrorist organization.
This will help free…
A hosszabb távú rendezésről sem hangzott el sok konkrétum. Október 7-ét követően Izraelben rekord alacsony, csupán 21 % körüli a kétállami megoldás támogatottsága. Holott korábban több ajánlatot is tett a zsidó állam a palesztinoknak, amelyet azonban ők minden alkalommal elutasítottak olyan, a valóságban elképzelhetetlen alapelvek miatt, mint a menekültek vissszatérési joga. A viszonyon a palesztin oldal jelenlegi helyzete sem segít: Mahmúd Abbász, az Izrael által is elismert Palesztin Hatóság vezetője csak nemrég ítélte el a Hamász október 7-i mészárlását, miközben 2006 óta nem voltak választások, ami teljesen erodálta a szervezet legitimációját a palesztin lakosság körében, teret engedve a radikális Izrael-ellenes szervezeteknek.
Mindezek tükrében már nem olyan meglepő, hogy az izraeli vezetés a katonai megoldás mellett döntött, a lépés következményeivel azonban nehéz és fájdalmas lehet a szembenézés.
A háború folytatása elleni, helyette tűzszüneti megállapodáshoz való visszatérést követelő tüntetések országszerte folytatódnak, miközben egyre hevesebb a nemzetközi tiltakozás. Sőt, állítólag még a katonai vezetésben is eltérőek a vélemények a helyzet megoldása kapcsán, így Izrael akár két tűz közé is szorulhat, de még akkor is számos kérdés marad megválaszolatlanul, ha Gázaváros ostroma sikerrel jár. A jelenlegi izraeli vezetés úgy próbálja egy új helyzetet teremtve meghaladni a sokszorosan megbukott oslói kétállamos paradigmát — amelyet sokan a béke elengedhetetlen sarokkövének tartanak, hogy a Gázában kialakult állapotok a nemzetközi politikai szereplőket és a közvéleményt éppenhogy ismét meggyőzik Palesztina létének fontosságáról. Az biztos, hogy szeptemberig még sok minden megtörténhet Gáza kapcsán, a több mint százéves konfliktus pedig ismét a figyelem középpontjában lesz.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
