François Fillon négy hét alatt két – a francia politikát évtizedekig domináló – riválisával számolt le, és vált december 27-én a jobbközép beállítottságú francia republikánus párt első számú elnökjelöltjévé, és ezzel egyenes előtte az út az elnöki szék felé – írja Christine Ockrent a Washinton Post november 30-i cikkében.
Fillon a párton belüli szavazáson egy magabiztos 66,5%-os győzelemmel lépett tovább, azonban az általános választásokon már háromszor ennyi – különböző ideológiai, politikai és kulturális beállítottságú – szavazót kell meggyőznie rátermettségéről. A legnagyobb valószínűséggel a szélsőjobboldal jól ismert arcával, Marine Le Pen-nel fog komolyabb versenyt folytatni.
A régi polgárságra és a vidéki hagyományokra támaszkodó konzervatív Franciaországot megtestesítő Fillon láthatóan remekül megérti a francia szavazók legfontosabb aggodalmait. Eddigi pályafutása során konzisztens politikát folytatott, hirdette az identitás és az értékek fontosságát, elítélte az iszlamizmust, a multikulturalizmus elleni fellépése pedig racionális alapokon áll: az egyes állampolgárok származástól és vallástól független, azonos alapelveknek való megfelelési kötelezettségét vallja. Ezzel szemben Le Pen rasszista élű megjegyzései már nem olyan hatásosak, a jelenlegi felmérések szerint Fillon legyőzné a Nemzeti Front jelöltjét, ha a választást most tartanák.
Le Pen, ezen a fronton hátrányba kerülve, áttért Fillon gazdasági és szociális politikáinak támadására. Ezzel komoly hatásokat érhet el a munkásosztálynál, a tanároknál és a közszolgáknál, akik a szélsőjobboldal táborát támogathatják. Ami a politikai színtér többi alakját érinti, okkal vehetjük az elnökségért folyó versenyt máris kétesélyesnek.
François Hollande jelenlegi államfő tekintélye romokban van, be is jelentette, hogy nem indul az elnökségért jövőre. Emmanuel Macron, a fiatal, neoliberális volt gazdasági miniszter párton kívül indul, jelenleg a 3. helyen áll, azonban mutatói még így is messze elmaradnak a második helyezettétől.
Hogy mi várható ennek végeredményeként? A kampányidőszak előrehaladása során egyre látványosabbá válik a baloldali jelöltek leszakadása, és miután mindenki kihullott Fillon baloldaláról, a szavazók felsorakoznak mellé egy amerikai elnökválasztáshoz hasonlatos módon – támogatva az egyiket csupán azért, mert nem a másik.
Természetesen a baloldali szavazók egy része inkább tartózkodik a szavazástól, minthogy François Fillonra adja le szavazatát, az új konzervatív vezérre, aki ellenzi az abortuszt és a melegházasságot; ugyanakkor ígéretet tett az azokat legalizáló törvények meg nem kérdőjelezésére.
A jelenlegi állás szerint a második körre már csak Le Pen és Fillon maradna versenyben, amit utóbbi magabiztosan megnyerne, azonban érdemes észben tartanunk: ezek csupán egy népszerűségi felmérés adatai, és még hátra van öt hónap a választásokig.
Szemlézte: Molnár Gergő
