A térdelés szimbolikus üzenete 2020 májusában jelent meg a globális köztudatban. George Floyd halála után óriási tüntetéshullám indult, és a sportesemények szinte kötelező elemévé vált a féltérdre ereszkedés. A rasszizmus elleni tiltakozás jelképe átterjedt Európára is olyannyira, hogy az angol Premier League futballmeccsek elején a játékosok máig térdelnek. A jelenségről Daniel Fitzpatrick írt véleménycikket a The Conversation online portálján.
A térdelés gesztusa 2016-ban bukkant fel először, amikor Colin Kapernick, a San Francisco 49ers amerikaifutball-játékosa letérdelt a nemzeti himnusz alatt a meccs megkezdése előtt. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem tud olyan ország lobogójára büszke lenni, amely elnyomta fekete állampolgárait. Ezt számos NFL (National Football League) játékos követte, kibontakozott egyfajta mozgalom. A társadalmi és a politikai térben is heves viták, markáns álláspontok alakultak ki Amerikában, Donald Trump akkori elnök a nemzettel szembeni tiszteletlenségnek nevezte a cselekedetet, és ellenezte sportpályákon való megjelenését.
2020 májusában a Black Lives Matter mozgalom által felkarolt tiltakozási forma átszivárgott a brit angolszász kultúrába, és a labdarúgó mérkőzések előtti rituálévá vált.
Daniel Fitzpatrick megemlíti, hogy régóta a brit sportélet része, hogy november 11-én megemlékeznek I. világháborúban elhunytak emlékére, ennek a szimbóluma egy kis piros virág a nemzeti mezeken. Az Aston Villa futballcsapata az angol Premier League West Ham United elleni meccsén a szimbolikus virágot rátette a mezére, ahogy sok másik klub is.
Aston Villa Football Club will mark Remembrance Day at this weekend's Premier League fixture with West Ham United.
— Aston Villa (@AVFCOfficial) October 30, 2021
A szerző úgy látja, hogy a térdelés és a mezen lévő virág erősíti az angol nemzettudatot, akár hatással lehet a politikai reformokra is. A gyarmatosító múlttal való szembenézés szerinte nem politikai szerepvállalás a sport területén, hanem posztkoloniális hagyomány.
A posztkoloniális felfogás arra utal, hogy a brit gyarmatosítás milyen társadalmi, gazdasági és kulturális lenyomatot hagyott maga után az érintett országokban, és az ezzel való szembenézést tűzi ki céljául.
A cikk írója úgy értékel, hogy ezeknek a gesztusoknak a kölcsönös megértése a társadalmon belüli törésvonalak felszámolására lehet gyógyír. Káros jelenségnek tartja, hogy politikusok és véleményvezérek erre akarnak kampányokat építeni, ebből a nyilvánosság előtt profitálni.
Azonban itt érdemes hozzáfűzni, hogy
a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) több saját rendezésű eseményén nem engedélyezte, hogy az angol mezekre rátegyék a háború hősi halottjainak szimbólumát.
A FIFA ugyanis ezt politikai állásfoglalásnak minősíti, amely nem fér össze a labdarúgás semlegességével. Ezzel szemben a térdelés - a FIFA szerint - nem tartalmaz politikai üzenetet és összeegyeztethető a futball politikamentességével. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nyári rendezésű kontinenstornájánis számos válogatott féltérdre ereszkedett.
Több ország válogatottjának szurkolói látványosan fejezték ki ezzel kapcsolatos tiltakozásukat, amelyről a média nagy része számos politikussal egyetemben elítélően nyilatkozott. A kérdés adja magát: vajon mit jelent a politikai tartalom, mi az, ami sértő és nem tolerálható a nyugati sportvilágban? És ha politikai véleménynek minősül kifütyülni a térdelőket, miért nem politikai tartalom maga a térdelés is? A szövetség vezetőinek a jövőben következetes és méltányos eljárást kellene alkalmazni, a nyilvánvaló kettős mércét pedig eltüntetni a lelátókról. A sport és a futball ugyanis mindenkié.
Szemlézte: Tombor Levente
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
