Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter kijelentette, hogy Ukrajna 2014 előtti határainak visszaállítása „irreális célkitűzés” az Egyesült Államok szerint és a Trump adminisztráció diplomáciai úton kívánja a konfliktust megoldani. Ez nem csupán az amerikai katonai és politikai prioritások elmozdulását jelzi, hanem egyértelmű üzenet Európának is, hogy fokozottabb szerepet kell vállalnia Ukrajna védelmében.
A Trump-adminisztráció álláspontja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban három elképzelésre épül:
1. Az amerikai stratégiai fókusz egyértelműen a Csendes-óceáni térségre és Kína feltartóztatására helyeződik át. Ez már az Obama-adminisztráció óta látható tendencia.
2. Trump számára a lezárás gyorsasága prioritás, mivel a harcok támogatása csak erőforrásokat von el.
3. Az Egyesült Államok jelentős érdeklődést mutat Ukrajna ritkaföldfém-készletei iránt. Scott Bessent pénzügyminiszter látogatása Kijevben, és a nyersanyagok kitermeléséről folytatott tárgyalások ezt egyértelművé teszik.
Ennek fényében Trump és Putyin legutóbbi telefonhívására reagálva szélsőséges értelemzések jelentek meg a médiában: egyesek árulást, mások a régi hatalmi egyensúly helyreállását látják. Az igazság azonban ennél árnyaltabb.
Habár a Trump adminisztráció elkötelezett hosszú távú stratégiai céljainak elérésében, de ezek teoretikus megfogalmazások, amelyek a geopolitikai realitás fényében alakulnak.
Az amerikaiak tisztában vannak azzal, hogy Trump és Putyin telefonbeszélgetése ellenére is Oroszország az USA-t és szövetségeseit tekinti elsőszámú riválisának. Ha pedig egy tranzakcionális álláspontból vizsgáljuk a fejleményeket, akkor amerikai szempontból nem logikus egy olyan béke megkötése, amiben Ukrajna nem kap védelmi garanciákat, hiszen 183 milliárd dollárt befektettek egy szabad Ukrajna megőrzésébe. Ebből pedig csak úgy profitálhatnak, ha Kijev továbbra is a nyugati érdekszféra részét képezi. Másodsorban Hegseth nem egy kidolgozott stratégiával állt elő, hanem
kijelölte azokat a vörös vonalakat, amelyeket az USA nem fog átlépni a jövőben, azaz nem támogatja Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz és európai, nem pedig amerikai katonák fognak részt venni a békefenntartásban egy tűzszünet esetén.
Arról nincsenek nyilvános információk, hogy az oroszok elfogadnának egy ilyen megoldást, hiszen ellenséges országnak tekintik az összes nyugati hatalmat.
“President Trump will not allow anyone to turn Uncle Sam into ‘Uncle Sucker.’”
— Fox News (@FoxNews) February 13, 2025
Defense Secretary Pete Hegseth addresses NATO in Brussels, calling on leaders to step up and pay their fair share to the defense alliance. pic.twitter.com/Q95GNqmrmD
Ez pedig egyértelmű üzenet az európai hatalmak számára: ha alakítani kívánják a kontinens biztonságpolitikai erőviszonyait, akkor saját kezükbe kell venniük a dolgok irányítását. Ez nemcsak politikai és katonai szerepvállalást jelent, hanem lehetőséget is.
Február 12-én egy sor európai ország – Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Lengyelország – közös nyilatkozatban erősítette meg, hogy mindaddig támogatják Ukrajnát, amíg nem születik “igazságos” és “fenntartható” béke.
Ezt a nyilatkozatot, a balti és skandináv országok hasonló állásfoglalásai követték, ami egy új, európai fókuszú biztonsági rendszer kialakulásának előjele lehet. Kiemelendő, hogy az Egyesült Királyság, Norvégia és Izland is szerepet vállal ebben, ami arra utal, hogy az EU-n kívüli országok is kulcsszereplők lesznek Ukrajna jövőbeli biztonsági rendszerében.
Mit jelent mindez Ukrajna számára?
Kijev szempontjából a legfontosabb kérdés továbbra is a biztonsági garanciák megszerzése Washingtontól. Zelenszkij világossá tette, hogy amerikai részvétel nélkül ezek nem elegendőek, míg az USA jelezte, hogy nem kíván katonai erőkkel részt venni egy esetleges békefenntartó misszióban. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeni rendezés során Ukrajnának az európai hatalmak garanciájára kell támaszkodnia.
Azonban egy konkrét békemegállapodás hiányában ezek mind elméleti feltételezések maradnak. A későbbi egyezség jellege határozza majd meg az európai kontingens méretét és feladatkörét.
Zelenszkij legalább 100-150 ezer békefenntartó telepítését szorgalmazza, míg más becslések egy 30-40 ezer fős kontingenssel számolnak.
Az kétségtelen, hogy egy csaknem 1000 kilométeres frontszakaszon, két állig felfegyverzett és tapasztalt hadsereg között nehéz dolguk lesz az európaiaknak. Az International Institute for Strategic Studies becslései szerint az Orosz Föderáció többet költ védelemre, mint a teljes EU.
Továbbá Ukrajna nemcsak szárazföldi csapatokat, hanem légi támogatást is igényel. Ami egyértelmű, hogy az európaiak számára komoly kihívást jelentene egy nagyszabású haderő felállítása, és ezt biztosan nem tudnák gyorsan végrehajtani. Lindsey Graham republikánus szenátor tagja volt annak a JD Vance által vezetett müncheni delegációnak, amely tárgyalásokat folytatott az ukrán féllel.
A Zelenszkijjel tartott közös sajtótájékoztatón élesen kritizálta a Biden adminisztrációt, mert csak korlátozott mértékben adott F16-os repülőket, és hangsúlyozta, hogy örvend annak, hogy a kelet-európai ország az USA szövetségese.
Emmanuel Macron, mint az EU egyetlen atomhatalmának vezetője a Financial Times-nak adott interjújában pedig úgy fogalmazott, hogy egy hatalmas erő bevetésének ötlete „túlzó”. „Olyan lépéseket kell tennünk, amelyek megfelelőek, reálisak, jól átgondoltak, megfontoltak és tárgyalás útján kidolgozottak” – mondta.
Ukrajna 2014 előtti határainak visszaszerzése továbbra is a konfliktus egyik legkritikusabb kérdése marad, azonban a nemzetközi hatalmi viszonyok alakulása és az amerikai prioritások átrendeződése egyértelművé teszi, hogy Ukrajna támogatását más kritériumok mentén kell elképzelni. A jövőben az európai hatalmak nagyobb szerepet fognak vállalni a kontinens biztonságpolitikájának alakításában, de jelenleg nekik sincsenek még világos elképzeléseik arról, hogy ez miként fog történni. A béketárgyalások sikere első körben azon múlik, hogy Európa milyen mértékben képes független stratégiai szereplőként fellépni, és hogy az ukrán vezetés milyen biztonsági garanciákat kap Washingtontól.
Szemlézte: Vencz Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
