Semmi nem akadályozza meg a legtöbb államot a kémkedésben. De Kína hírszerzési igénye a világ többi részével kapcsolatban messze túlmutat mindazon, amit a nyugati hírszerző ügynökségek általában gyűjtenek. Kereskedelmi adatok és szellemi tulajdon tömegeit foglalja magában. A kormányzati honlapok, parlamenti képviselők, egyetemek, kutatóközpontok és emberi jogi szervezetek figyelése mellett Kína a diaszpóracsoportokat és magánszemélyeket is célba veszi.
Nemrég brit parlamenti képviselők is kínai kibernetikai behatolások célpontjaivá váltak, ezen kívül lakossági szintű adatokat loptak el az Egyesült Királyság választási bizottságának adatbázisából. Az Egyesült Államokban eközben a Kongresszus nemrég lecsapott a kínai tulajdonú TikTok-ra, erről a blogunkon is írtunk. A vállalat pedig közben elismerte, hogy egyes alkalmazottai amerikai újságírók után kémkedtek.
Szintén nemrég három német állampolgárt vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy katonai technológiát próbáltak eladni Kínának. A rendőrség lecsapott egy német szélsőjobboldali európai parlamenti képviselő egyik munkatársára is, akit azzal vádoltak, hogy titokban Kínának dolgozott. A brit ügyészek eközben két férfit vádoltak meg azzal, hogy állítólag Pekingnek kémkedtek, közülük az egyik parlamenti kutató volt. Brest kikötőjében pedig évek óta tartanak esküvőket kínai diáklányok és haditengerészeti bázisokon szolgáló tengerészek között, ami erősen aggasztja a francia parlamentet.
Ezek az akciók példái lehetnek – ahogyan egy tisztviselő fogalmazott – Peking „kifinomult magvetésének”, amellyel türelmesen igyekszik politikai befolyását terjeszteni és a Kínával szembeni európai attitűdöket formálni.
Ez egyre fontosabbá vált Peking számára, mivel az európai politikai döntéshozók egyre inkább úgy tekintenek Kínára és az Oroszországgal való stratégiai kapcsolatára, mint biztonsági fenyegetésre, és nem egyszerűen a gazdasági lehetőségek forrására.
Hszi Csin-ping eközben úgy beszél, mintha Kína háborúban állna – a héten a „Nemzetbiztonsági oktatás napja” alkalmából kijelentette, hogy minden állampolgárnak ébernek kell lennie a kémkedés jeleire. „Külföldi kémek mindenütt vannak” – állították Kína nagyhatalmú polgári kémügynökségének, az Állambiztonsági Minisztériumnak (MSS) a közszolgálati adásában.
Az MSS felelős a belbiztonságért, a kémelhárításért és a külföldi hírszerzésért. Bár formálisan állami intézmény és nem a Kínai Kommunista Párt (KKP) része, fő feladata a rendszert fenyegető veszélyek elleni védelem. A foglalkoztatás egyik fő kritériuma a KKP iránti abszolút lojalitás vállalása.
Az MSS struktúrája a központjától a tartományi és önkormányzati szintekig terjed, a regionális kirendeltségek pedig a külföldi hírszerzésre összpontosítanak, különösen a Kínához történelmi, földrajzi vagy kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező területeken. Az összegyűjtött adatok többféle célt szolgálnak, az orvosbiológiai kutatástól kezdve a kínai mesterséges intelligenciamodellek képzéséig.
Emellett Kína olyan magán kibercégeket használ hacker-műveletekhez, mint a Xiaoruizhi Science and Technology Wuhanban és az I-Soon Sanghajban, amelyek akár a NATO-t is célba veszik.
A kínaiak egyre többet kémkednek, és a nyugati hírszerzés egyre jobban kiszúrja ezt” – mondta Nigel Inkster, az MI6 egykori műveleti igazgatója.
Az Egyesült Államokkal ellentétben a kínai hírszerző ügynökségek [eddig] kevésbé voltak aktívak Európában. De mivel az európai hozzáállás kezdett megkeményedni [Kínával szemben], várhatóan több befolyásolási műveletre számíthatunk.
Kína kémkedésének mértéke és intenzitása túlterheli a nyugati védelmet. Ezt az FBI is elismerte. És ha ez igaz az FBI-ra, akkor mennyivel inkább igaz ez az olyan kis szolgálatokra, mint a belga Sûreté, amelynek a kínai hírszerzési tevékenység cunamijával kell szembenéznie. A nyugati hírszerző ügynökségekből hiányzik a megfelelő nyelvtudás és a regionális szakértelem is. A hidegháború idején a Nyugat tele volt oroszul beszélőkkel és a szovjet kultúra szakértőivel. Ehhez képest Kínával kapcsolatban kevés a tudás és a megértés.
Ez (még) nem egy újabb hidegháború. Fontos ugyanakkor, hogy megvitassuk a Kína által jelentett kihívás természetét anélkül, hogy azt sugallanánk, hogy minden kínai etnikumú személyt bizalmatlansággal kellene kezelni. A brit kormány szerint Kína nem ellenfél, hanem „stratégiai kihívás”. E kihívás kezelése a belátható jövőben a nyugati politikai gondolkodás szerves részévé fog válni.
Szemlézte: Veres Kata
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
