Október elején váratlan gyorsasággal állapodott meg Izrael és a Hamász a gázai tűzszünet első fázisában: fogolycsere, részleges izraeli visszavonulás, humanitárius segítségnyújtás. De miért épp most történt ez meg? Miért nem lépett Donald Trump ilyen erélyesen korábban?
Trump béketervének első szakasza azonnali tűzszünetet ír elő, így minden katonai akció felfüggesztését, izraeli visszavonulást egy előre kijelölt vonalig, fogolycserét, és a humanitárius hozzáférés lehetőségének megteremtését Gázában. A hosszabb távú cél pedig a Hamász fegyveres kapacitásának korlátozása, átmeneti nemzetközi felügyelet és politikai rendezés. Felmerül azonban a kérdés: miért most, és miért nem korábban történt meg ez a fegyverszünet? Miért most van esély a békére? A válasznak része mind a fokozódó diplomáciai nyomás, mind a helyzetet kihasználó erélyes washingtoni fellépés.
Diplomáciai nyomás és regionális fordulat
A közel-keleti erőviszonyok nem statikusak. Az izraeli-palesztin konfliktus elmúlt több mint hét évtizede során mindenféle koalíciós összeállításban láthattuk a régióbeli feleket, az utóbbi időben azonban több arab állam – kifejezetten az Öböl-menti országok – a Washingtonhoz való közeledés reményében, Egyiptom példájából tanulva,
a tűzszünet és a béke lehetőségét helyezi előtérbe a palesztin és pánarab célokkal szemben.
Így tehát több arab állam intenzívebb közvetítő szerepet vállalt, és nyomást helyezett mind Izraelre, mind a palesztin oldalra, hogy üssön nyélbe valamilyen tűzszüneti megállapodást. Trump most e régiós dinamika hullámait meglovagolhatta mint külső erő, amely képes tető alá hozni egy ilyen megállapodást.
Joint Statement by the Foreign Ministers of Qatar, Jordan, UAE, Indonesia, Pakistan, Türkiye, Saudi Arabia, and Egypt welcome US President’s sincere efforts to end the war in Gaza#MOFAQatar pic.twitter.com/TaBIDF8ysW
— Ministry of Foreign Affairs - Qatar (@MofaQatar_EN) September 29, 2025
Emellett az izraeli légicsapások humanitárius költségei és nemzetközi elítélése fokozódtak, ami a nyugati országok támogatását is megingatta. Az USA-nak – különösen Trump számára – politikai tőke volt abban, hogy ő jelenjen meg a „békecsomaggal”, miközben hivatkozhatott a nyugati elvárásokra.
Emellett a német katonai támogatás csökkentése komoly kihívást jelentett Izraelnek; az USA után Németország volt Izrael fegyverkezésének második legnagyobb támogatója
egészen addig, amíg augusztusban a Merz-kormány bejelentette, hogy felfüggeszti az olyan katonai exportokat, amelyeket Gázához lehetne kapcsolni. Berlin ezt a lépést azzal indokolta, hogy nem szállít fegyvert olyan konfliktusba, amelyet kizárólag katonai eszközökkel akarnak megoldani.
Trump számára belpolitikai haszon is rejlik a béketerv sikerében: megvalósíthatja végre az elhíresült “békecsináló elnök” képet, amit a kampánya során előrevetített.
Emellett az USA-n belül nőtt a közvélemény nyomása, a kritikusok szerint ugyanis az Egyesült Államok túl egyoldalúan támogatja Izraelt. Egy fegyverszünet és egy esetleges békeszerződés (vagy részleges siker) enyhítheti ezt a belső feszültséget, és politikailag hasznos lehet Trump szövetségeseinek is.
Az amerikaiak általános véleménye Izrael gázai katonai akciójáról 2023 novembere és 2025 júliusa között.
Forrás: Gallup
Taktikai manőver: „maximum pressure” lépés
A Fehér Ház úgy fogalmaz, hogy Trump „maximum pressure” (maximális nyomás) taktikát alkalmazott Izraellel szemben, kihasználva az amerikai-izraeli védelmi együttműködést és a fegyverszállítási kapcsolatot annak érdekében, hogy rákényszerítse Netanjahut a kompromisszumra. Ez az erélyes fellépés tartalmazott fenyegetést is: ha Izrael nem fogadja el az alkut, az amerikai támogatás kérdésessé válhat. Ezeket az eszközöket persze korábban is lehetett volna alkalmazni Izraellel szemben,
az amerikai külpolitikai gondolkodásban azonban rég óta konszenzus övezi Izrael támogatásának kérdését. Ezt a kitartást a Katarral szeptemberi izraeli támadás rengethette meg,
amikor Hamász vezetők likvidálásának céljával Izrael támadást intézett Doha városában, ez pedig több amerikai szövetségest, köztük Katart, felbőszített.
A régióbeli és a nyugati szövetségesek növekvő elégedetlensége és a belpolitikai tőke ígérete mentén pedig kikövezett lett az út az amerikai nyomás alkalmazására.
Még mindig nem biztos a béke — ahogy korábban is, most is folytatódhat a háború a fegyverszünet után — a mostani események azonban mindennél tisztábban körvonalazzák, hogy nem a csatatéren, a Gázába irányított flottillákon, az európai városok tüntetésein, vagy a közösségi média felületeken megosztott vélemények hatására történik előrelépés az ehhez hasonló konfliktusokban, hanem regionális és globális érdekek metszéspontján.
Szemlézte: Varga Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
