Amiért már egy centrista újságírónak sincs helye a New York Timesnál − Bari Weiss felmondólevele A. G. Sulzbergernek.
Bari Weiss publicistát és szerkesztőt a Wall Street Journaltől hívták a New York Times-hoz négy évvel ezelőtt. Feladata az volt, vagyis inkább lett volna, hogy a (bal)liberális újság véleményoldalaira fiatal szerzők, centristák és konzervatívok írásait hozza be, ezzel színesebbé téve az egyoldalúan liberális lapot. Nos, Weiss július 14-én saját netes oldalain közzétette a felmondását közlő levelet, amelyet a New York Times-t kiadó vállalat vezetőjének, A.G. Sulzbergernek címzett.
A nyilvánossá tett levélben Weiss felidézte, hogy a lap tökéletesen melléfogott a 2016-os elnökválasztás eredményét illetően, ami azt bizonyította, hogy az újság „nem igazán értette, mi történik az országban”, és az újjáalakított véleményrovatnak pontosan ennek a „súlyos hiányosságnak a helyrehozása” lett volna.
Ez azonban Weiss szerint kudarcba fulladt, bár sok olyan szerzőt sikerült a lap hasábjain megjelentetnie, akik nem a liberális kánon hívei. Csakhogy a lap nem Weiss szerint nem tanulta meg az elnökválasztás legfőbb leckéjét: azt, mennyire fontos a sokféle vélemény, a másként gondolkodó amerikaiak megértése és a törzsies gondolkodásmód elkerülése. Ehelyett továbbra is az a nézet az uralkodó az újságnál, hogy az igazságot nem megtudni kell, hanem az már eleve a kevés kiválasztott birtokában van, akiknek az a feladata, hogy mindenki mást felvilágosítsanak róla.
Weiss szerint a New York Times-nál megjelenő cikkek olyanok, mintha a Twitter írná elő őket: egy szűk közönségnek készülnek, annak kegyeit keresik, ahelyett, hogy egy széles, kíváncsi és nyitott publikumhoz szólnának.
Weiss azonban ennél sokkal súlyosabb állításokat is megfogalmazott levelében. Leírta, hogy kollégái, mivel szerintük folyamatosan elkövette a „gondolatbűn” (wrongthink) bűnét, állandóan sértegették és zaklatták, nácinak és rasszistának nevezték, miközben olyan megjegyzéseket tettek, mint „már megint a zsidókról ír.” Az újság különböző belső fórumain bigottnak nevezték, becsmérelték a munkáját, egyes kollégái pedig a Twitteren rágalmazták, minden következmény nélkül. Mindez, írta Weiss, egyértelműen kimeríti a törvénytelen diszkrimináció és a munkahelyi zaklatás fogalmát, és érthetetlennek nevezte, hogyan hagyhatta Sulzberger, hogy mindez megtörténjen a lapjánál, miközben magánbeszélgetésekben dicsérte a munkáját és bátornak nevezte. „Szerintem nem szabadna, hogy bátorság kelljen ahhoz, hogy egy centrista ember munkába merjen menni egy amerikai lapnál” − jegyezte meg keserűen Weiss.
Weiss szerint az ő esete nem egyedi. Gyakorlatilag minden cikk átmegy a „kóserségi” szűrőn, és lassan senki nem mer ideológiailag merész lenni, olyan szintet öltött az öncenzúra a lapnál. Weiss szerint ez annyiban érthető is, hogy minek is reszkírozná meg bárki egy nem vonalas írást, ha egyszer megírhatja a „négyezredik véleménycikket is arról, hogy Donald Trump egyedülálló veszélyt jelent a országra”, s ezzel biztosíthatja a garantáltan bejövő klikkszámot és ezzel a munkahelyét?
A szerző számos esetet felsorol, amikor a közösségi média felhördülése miatt a szerkesztőség elhatárolódott egyes unortodox véleménycikkektől, vagy bocsánatkérést tett közzé pár nap múlva, hogy kiengesztelje a Facebookon és Twitterem dühöngőket, de semmilyen megjegyzést nem fűz olyan írásokhoz, amelyekben például nyíltan antiszemita írók beszélnek sületlenségeket.
Weiss szerint megdöbbentő, hogy a lapban az utóbbi időben megjelenhettek olyan cikkek, amik „a Szovjetunió űrprogramját dicsérték annak nemi sokszínűsége miatt”, vagy amelyek az USA-t a náci Németországgal emlegették egy lapon, mint amelyben a történelem „legrosszabb kasztrendszerei” léteztek.
A szerző szerint ugyan sok kollégája nem osztja a New York Times-nál elfogadott hivatalos nézeteket és gyakorlatot, de különböző okok miatt nem mernek felszólalni ellenük. Többen írtak Weissnek, elmondása szerint, akik az újságnál kialakult „új mccarthyzmusra” panaszkodtak. Weiss szerint az, ami vele történt, azt tanítja majd meg a kezdő újságíróknak, hogy bármennyire is arra biztatja őket a szerkesztőjük, írjanak bátran, a csőcseléktől nem fogja őket megvédeni.
Weiss azzal zárja levelét, hogy különösen azért „vérzik a szíve” a New York Times-nál kialakult „illiberális környezet” miatt, mert szerinte még mindig a lapnál dolgoznak „sokan a világ legtehetségesebb újságírói közül”, és mert biztos benne, óriási igény van a független újságírásra. Weiss szerint erre azonban jelenleg nincs már lehetőség a New York Times-nál.
Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia
