Csaknem két évtizednyi, sokszor akadozó tárgyalás után India és az Európai Unió megállapodott egy átfogó kereskedelmi egyezmény főbb elemeiről. A döntést felgyorsította Washington vámfenyegetése, amely mindkét felet kompromisszumra ösztönözte. Az egyezség elviekben javítja a piacra jutást egy 180 milliárd eurós kereskedelmi kapcsolatban, ám a feltételek részletei alapján az alku rövid távon inkább Brüsszel számára tűnik kedvezőnek.
India vállalta, hogy csökkenti a magas vámokat a prémium kategóriás autók és az alkoholos italok esetében. Ez jelentősen javíthatja az európai vállalatok, mint a Volkswagen és a Renault pozícióit egy olyan piacon, amelyhez eddig nehéz volt hozzáférni. Cserébe Újdelhi biztosabb exportlehetőségeket kap termékeire a garnélától a textíliákig. Ez különösen annak fényében kedvező Indiának, hogy az Egyesült Államok 50 százalékos vámjai kiszoríthatják termékeit az amerikai piacról. Az indiai szolgáltató szektor az informatikától kezdve egészen az oktatásig szintén stabilabb hozzáférésre számíthat az EU-ban.
Co-chaired the 16th India-EU Summit with European Council President António Costa and European Commission President Ursula von der Leyen.
— Narendra Modi (@narendramodi) January 27, 2026
Held productive discussions to take our Strategic Partnership to a higher level based on our shared values and a comprehensive bilateral… pic.twitter.com/CowD7DifA6
A mérleg azonban nem tűnik kiegyensúlyozottnak. Az indiai árukra az Európai Unióban eddig is átlagosan mindössze 3,3 százalékos vám vonatkozott, miközben az európai termékek Indiában gyakran 10 százalék feletti terhekkel szembesültek. Az autók esetében ez akár 110 százalék is lehetett. Ezek a vámok most fokozatosan 10 százalékra, illetve nullára csökkennek. Ezzel szemben Brüsszel nem engedett a szén-dioxid-vám szabályain, ami továbbra is fejfájást okoz az indiai exportőröknek.
Az EU alkuerejét növeli, hogy exportjának csupán 2 százaléka irányul Indiába, miközben az indiai kivitel 18 százaléka az uniós piacra megy.
India ugyanakkor igyekezett minimalizálni a kockázatokat úgy, hogy a mezőgazdaság és a tejipar védett marad, az autóipari liberalizáció lassú lesz, időt hagyva a hazai gyártóknak az alkalmazkodásra.
Hosszabb távon India számára az egyezmény stratégiai előny lehet, mert az exportvezérelt növekedéshez szüksége van külföldi tőkére, technológiai tudásra és az uniós szabályok jelentette piaci fegyelemre. Rövid távon azonban az alacsony termékminőség és a korábbi regionális kereskedelmi tapasztalatok alapján kérdéses, mennyire tudja kihasználni az új lehetőségeket. Összességében a megállapodás politikailag mindkét fél számára sikernek tűnhet, gazdaságilag azonban jelen állás szerint inkább az Európai Unió számára hoz gyorsabb és kézzelfoghatóbb előnyöket.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
