Blog

Írország: jön a nagykoalíció?

Február utolsó hétvégéjén parlamenti választás volt Írországban. Úgy tűnik, hogy az előző választásokon súlyos vereséget szenvedő republikánus Fianna Fáil újból megerősödött, a legerősebb párt pedig továbbra is az eddig kormányzó kereszténydemokrata Fine Gael. Az…

irorszag.jpg

Február utolsó hétvégéjén parlamenti választás volt Írországban. Úgy tűnik, hogy az előző választásokon súlyos vereséget szenvedő republikánus Fianna Fáil újból megerősödött, a legerősebb párt pedig továbbra is az eddig kormányzó kereszténydemokrata Fine Gael. Az elemzők már a két, hagyományosan szemben álló párt lehetséges nagykoalíciójáról beszélnek, ez a kimenet ugyanakkor korántsem garantált.

Az Ír Köztársaság egységes nemzetállam, amely Nagy-Britannia után Európa második legnagyobb szigetén helyezkedik el – az ország az ír szigeten az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországgal osztozik. Az ország nem túl sűrűn lakott: a 6,4 milliós népesség mintegy 94 ezer négyzetkilométeren él igaz, a lakosság egyharmada a fővárosban, Dublinban és az ahhoz kapcsolódó metropolisz-övezetben összpontosul.

Írországban a végrehajtó hatalom az írül vezért jelentő Taoiseach, azaz a miniszterelnök és helyettese, illetve a legfeljebb tizenhárom kinevezett minisztere kezében összpontosul. A miniszterelnököt formálisan az államelnök nevezi ki, akinek hatalma azonban nagyrészt ceremoniális. A törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament testesíti meg, amelynek közvetlenül választott első háza, a Dáil Éireann az erősebb szereplő.

Az ország választási intézményrendszere az arányos képviselet elvére épül, ezért az ír politikát sok és színes párt jelenléte és interakciója határozza meg, a kormányzás pedig jellemzően koalíciós logikára épül. Az 1937-es alkotmányozás óta a két legnagyobb történeti párt a jobbközép, republikánus Fianna Fáil és a kereszténydemokrata, liberális-konzervatív Fine Gael voltak. A harmincas évek és 2011 között e két párt dominálta a politikai teret − más pártok pedig csak egyikükkel vagy másikukkal koalícióra lépve kerültek hatalomra.

A 2011-es választások jelentős politikai újrarendeződést, és a baloldali pártok erősödését hozták meg. A korábban legnagyobb Fianna Fáil csak a harmadik helyen, a szavazatok 17.4 százalékával zárt, így a legerősebb párt a korábban örök második Fine Gael lett. A második erő a republikánus konzervatívokat két százalékponttal megelőző Munkáspárt (Labour) lett, és negyedik releváns pártként feltűnt az 1970 óta (illetve eredeti formájában 1905 óta működő) Sinn Féin is. Ez a párt baloldali, szociáldemokrata gazdasági ideákkal, ugyanakkor erőteljes nacionalista állásponttal kampányol. A párt az Észak-Írországgal való kapcsolatok élénkítését szorgalmazza, hosszabb távú célja pedig a két Írország egyesítése. A párt informálisan az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereggel is kapcsolatokat tart/tartott fent, két vezetője is tagja volt az IRA katonai tanácsának.

A szigetországban február utolsó hétvégéjén tartottak újra választást, amely ugyancsak gyökeres változásokat hozott. Az előző választásokon második Munkáspárt vasárnap este tízkor 6,61 százalékkal csak az ötödik helyen állt (ekkorra 145 képviselői helyet osztottak a 158-ból). A Fine Gael sokat gyengült, de továbbra is a legerősebb, a nagy nyertes ugyanakkor az újból megerősödő, támogatottságát 2011 óta közel megduplázó Fianna Fáil. A Sinn Féin pedig immár harmadik erőként látszik befutni (bár közel sem erősödött annyit, amennyire az elemzők számítottak). Momentuma van a Független Pártnak is, akik a szavazatok 17-18 százalékával negyedikek lettek.

Ezek az eredmények jó eséllyel nagy politikai átrendeződéseket hoznak majd Írországban – ennek a forgatókönyvéről ugyanakkor még csak találgatni lehet. Egyes elemzők már most felvetik, hogy a helyzet a két nagy párt közötti nagykoalíció lehetőségét is magában hordozza. Ugyanakkor az Irish Times egyik újságírója például arra figyelmeztet, hogy a Fine Gaellel való koalíciós kormányzás mindig nagy veszélyeket hordoz magában, és a Munkáspárt mostanra tapasztalható jelentéktelenedése is ennek tudható be.

Ma még nem lehetünk biztosak abban, hogy a republikánus konzervatívok a koalíciós kormányzás lehetőségét, vagy az ellenzékiség kormányát választják-e. A következő hetek fejleményei ezért különösen érdekesek lesznek − a mostani alkudozásoktól függ majd a kormányzó koalíció ereje, ideológiai színezete az ellenzék összetétele is.

Zulik Ákos