Szinte csoda lenne, ha túlélné a szeptember 8-i bizalmi szavazást a jelenlegi miniszterelnök, François Bayrou. Bukása azonban nem oldaná meg a francia belpolitikában eluralkodott kínzó patthelyzet, sőt, további bizonytalanságba sodorhatja a súlyosan eladósodott országot.
A politikai instabilitás a legutóbbi, tavaly nyáron Macron elnök által előrehozott parlamenti választások óta folyamatos. Akkor a kormánypártok európai parlamenti választásokon elszenvedett csúnya veresége miatt döntött az elnök a voksolás mellett, a meglepetésszerű húzástól várva politikai fordulatot. A siker azonban nemcsak elmaradt, hanem kormányzási szempontból még egy, a korábbinál is hátrányosabb parlamenti felosztást eredményezett. Így a Macron által kinevezett miniszterelnököknek három parlamenti blokkal, csupán relatív kormányzási többséggel, kétoldali ellenzék mellett lavírozva, átmeneti megállapodásokkal kell valamiképp átvinniük az abszolút többséget igénylő javaslataikat a törvényhozáson.
Ilyen körülmények mellett pedig mindeddig nem sikerült hatékony megoldást találnia a kormánynak az ország eladósodottságának sürgős csökkentésére, az ehhez szükséges lépések ugyanis más parlamenti pártok támogatását is feltételezik,
miközben a megszorítások a lakosság, így a pártok saját szavazóinak körében is rendkívül népszerűtlenek. A költségvetési hiány azonban már tavaly átlépte Franciaországban az éves GDP 5,8 %-át, ami az uniós 3 %-os limit majdnem kétszerese, az államadósság pedig meghaladja a GDP 114 %-át, így a probléma mihamarabbi megoldást kíván. Az adósság fenntartásával a franciák Görögország sorsát kockáztathatják, de egy ilyen forgatókönyv az Európai Unió számára is fájdalmas következményekkel járna. François Bayrou 44 milliárd eurós megszorítási csomagja kezelhetné a problémát, azonban elfogadása a jóléti kiadások befagyasztását (így az infláció mértékét sem követve), számos közalkalmazotti munkahely megszűnését és két munkaszüneti nap, a húsvéthétfő és az első világháborút lezáró május 8-i emléknap eltörlését eredményezné, bár ez utóbbi a miniszterelnök szerint még vita tárgya lehet.
A megszorító javaslat a júliusi bejelentését követően egyből heves ellenállásba ütközött, és már a bizalmi szavazást megelőzően országos sztrájkot és blokádokat hirdettek szeptember 10-ére, amely kezdeményezés mögé azóta több főáramú parlamenti párt is beállt. A bizalmi szavazás ellenére ráadásul a tiltakozás szervezése sem hagyott alább, holott a megszorult miniszterelnök - egyébként biztos támogatás hiányában meglehetősen kockázatos - döntésének lehetett egy ilyen irányú célja. A szélsőbaloldali Hajlíthatatlan Franciország vezetője,
Jean-Luc Mélenchon egyenesen Emmanuel Macron-t tette felelőssé a kialakult helyzetért, és az elnök lemondására szólított, amely új országos választásokat eredményezne.
Bár a radikális baloldali álláspont nem meglepő, a centristákkal korábban többször együttműködő szocialisták is “visszavonhatatlannak” nevezték arra vonatkozó döntésüket, hogy nem fognak bizalmat szavazni a kormánynak. Továbbá a patrióta Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülés is elhatárolódott az együttműködéstől, a “macroni politika 8 évét” hibáztatva a mostani válságért. Le Pen szintén Macron elnök lemondásában és új országos választásokban látja a megoldást, annak ellenére, hogy az ellene indított eljárás következtében kérdésessé vált, hogy egyáltalán indulhatna-e azokon.
Ceux qui sont responsables de la situation budgétaire de la France, ce sont Emmanuel Macron, ceux qui ont gouverné avec lui, mais aussi François Bayrou, qui s'est félicité pendant des années d'avoir été celui qui l'a fait élire.
— Marine Le Pen (@MLP_officiel) September 1, 2025
Contrairement à lui, nous ne découvrons pas le… pic.twitter.com/YH33PNkWBr
A Nemzeti Tömörülés álláspontja azért is kiemelten fontos, mert ez a Nemzetgyűlés legnagyobb pártja, tehát a mérleg nyelve lehet a parlamenti szavazásokkor, azonban a közvéleménykutatásokat is folyamatosan vezeti, így az esetleges választásoknak is előnyös pozícióból indulhatna neki.
François Bayrou miniszterelnök viszont éppen a Le Pennel szembeni eljárás tükrében reménykedhetett a párt támogatásában, ugyanis egy újabb parlamenti választással kockára kerülhet a vezető politikus parlamenti széke, amennyiben végül sikerül őt jogilag ellehetetleníteni. A párt legutóbbi megnyilvánulásai azonban keresztülhúzzák ezeket az esetleges számításokat. A többségi támogatásban és jogi egérutakban bízva a Nemzeti Tömörülés nem akar a kormányfő mellé állni a széleskörű közfelháborodással szemben.
Ezen realitások tükrében igencsak jó kérdés, miért döntött a miniszterelnök a bizalmi szavazás mellett, hiszen minden jel arra utal, hogy nincsen mögötte a bukás elkerüléséhez szükséges, megfelelő többség. Ha Bayrou elveszíti a bizalmi szavazást, Michel Barniert követően ő lesz a második miniszterelnök, aki ebben a parlamenti ciklusban belebukik a költségvetési megszorítások bevezetési kísérletébe. Ez azonban Macron számára is kellemetlen helyzetet eredményezne, hiszen a tavalyi választások miatt őt terheli a politikai felelősség az elhúzódó instabilitásért. Az V. Köztársaság elnöke úgy nyilatkozott, maximálisan támogatja a szorult helyzetbe került miniszterelnököt.
Bukása esetén azonban Macronra is nehéz döntés vár: az elnök három választási lehetőség között mérlegelhet.
Egyrészt feloszlathatja a nemzetgyűlést, újabb országos választásokat eredményezve, a tavalyi eset és a felmérések alapján azonban könnyen lehet, hogy végül politikailag számára még előnytelenebb helyzetben találná magát, az újabb választások jó eséllyel ismét többség nélküli parlamentet eredményeznének. Természetesen a nehézségek hatására le is mondhat, amely elnökválasztást eredményezne, azonban az is elképzelhető, hogy tenne egy harmadik kísérletet, újabb miniszterelnököt kinevezve a népszerűtlen Bayrou helyett.
Egy újabb sikertelen próbálkozás az ország kormányzására azonban még súlyosabb politikai arcvesztéssel járhatna Macron számára, mint egy előnytelen parlamenti választási eredmény.
A legfrissebb felmérések ráadásul azt mutatják, a francia választók kb. 63%-a támogatná a mostani parlament feloszlatását. A súlyos politikai megosztottságot azonban nem biztos, hogy bármilyen választások feloldanák, a különböző blokkok együttműködésre való képtelensége pedig az ország adósságának tükrében sokkal mélyebb problémákról árulkodik.
Forrás: PolitPro
A közvéleménykutatások egyértelműen a Nemzeti Tömörülést hozzák ki nyertesnek, azonban továbbra is egyértelmű kormányzótöbbség nélkül.
A mostani krízis jó eséllyel nem csupán a jelenlegi politikai vezetéssel való elégedetlenség jele, hanem egy sokkal mélyebb, alkotmányos válsággal kell szembenéznie Franciaországnak.
A Charles de Gaulle tábornok nevéhez fűződő V. Köztársaság új alkotmányos berendezkedésének éppen az volt a célja, hogy a jelenlegihez hasonló kormányzásképtelenséget és politikai instabilitást kiküszöbölje. Ennek érdekében prezidenciális jellegű parlamentáris rendszert vezetett be, amely az elnököt kiterjedt jogkörökkel ruházza fel, miközben vagy ő, vagy a miniszterelnök stabil kormányzótöbbséggel rendelkezve biztosítja a rendet, szemben a harmadik és a negyedik köztársaságok egymást gyorsan váltogató, gyenge koalíciós kormányaival. Jelenleg azonban egyik politikai vezető sem rendelkezik biztos kormányzásra alkalmas többséggel, és két éven belül az ötödik miniszterelnökét veszítheti el az ország, miközben gazdasági és pénzügyi területeken is komoly válságkezelésre szorulna. A krízis hátterében pedig olyan mély társadalmi és politikai törésvonalak húzódnak, hogy a helyzetet valószínűleg Macron lemondása sem oldaná meg.
François Bayrou kétségbeesetten próbálja hangsúlyozni, hogy a bizalmi szavazás tétje nem elsősorban az ő személyes pályafutásának, vagy kormányának a jövője, hanem Franciaország sorsa, ám erőfeszítései látszólag hiábavalók. A miniszterelnök azzal érvel, hogy az ő személyétől és politikai oldalaktól függetlenül szükséges döntést hozni a nemzet érdekében, a fenntarthatatlan költségvetési helyzet orvoslására. A politikai és társadalmi tendenciák azonban más irányba mutatnak. Franciaország így most leginkább olyan, mint az a hajó, amely a teljes ködben hánykolódik egy igencsak viharos tengeren, miközben a kapitánya parancsa képtelen fenntartani a rendet a fedélzeten, de a legénységben sincs meg az egyetértés. A forradalmairól híres ország történelmében nem ez lenne az első ilyen mértékű politikai holtpont, a jövő azonban rég volt ennyire bizonytalan.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
