A brit baloldali vezetőnek akkor számít a muszlimok szenvedése, ha ezért valamely nyugati állam okolható – írja Azeem Ibrahim a The Spectatorben.
A brit Munkáspárt vezetőjének viszonya a muszlimokhoz teljesen felszínes. Bár otthon és nemzetközileg is az iszlám barátjaként tetszeleg, ez a valóságban bizonyos kritériumoktól függ. Ha az adott muszlim közösséget elnyomja egy nyugati, tehát imperialista hatalom, Corbyn támogatása maximális. A másik oldalon lévő anti-imperialista országok, jellemzően Oroszország, Szíria, Irán, Venezuela és Kína kapcsán nem merülnek fel aggodalmak, pedig közülük többen súlyosan elnyomják muszlim közösségeiket.
Corbyn egyébként ugyanezt a logikát alkalmazza a zsidó közösségekre. Ha elutasítod Izrael államot, teljesen elfogadható vagy a pártelnök számára. Ha azonban támogatod Izraelt, többé nincs jogod az antiszemitizmus miatt panaszkodni. A palesztinokra nézve ez így hangzik: ha támogatják az antiimperialista Aszad-kormányt, akkor számíthatnak az Egyesült Királyság szimpátiájára.
A szelektív szimpátia más országokkal kapcsolatban is megfigyelhető. A Mianmarban elő rohingya muszlimok elleni etnikai tisztogatások ügyét legalább elismerte mint problémát, de ennél tovább nem ment. Hiszen Mianmar nem nyugati imperialista ország. A szelekció Kína ujgur kisebbségének brutális elnyomásánál még inkább tetten érhető. Ugyanis Jeremy Corbyn mélységesen hallgat minderről.
Pedig az ujgurok rendszerszintű elnyomása sokkal rosszabb, mint bármely akció az izraeliek részéről a palesztinok ellen. Ugyanígy a tatár közösség elnyomásáról a Krímben, mióta orosz megszállás alatt van. Hiszen Oroszország és Kína is az antiimperialista klub tagjai.
A helyzet egyszerű: ha muszlimként az a balsors a részed, hogy egy antiimperialista ország nyom el, akkor nem érdemled meg Jeremy Corbyn szolidaritását.
Szemlézte: Fellegi Benjámin
