Blog

Joe Biden "nagy klímabanzájának" legfontosabb kérdései

A Politico érdekes elemzést közölt az amerikai elnök által összehívott, csütörtökön és pénteken sorra kerülő globális, virtuális klímacsúcs apropóján.

A Politico érdekes elemzést közölt az amerikai elnök által összehívott, csütörtökön és pénteken sorra kerülő globális, virtuális klímacsúcs apropóján.

A portál kilenc pontban írta le, mely kérdések vetődnek fel, illetve mire lehet számítani a találkozó kapcsán, főként a legnagyobb kibocsátók várható hozzáállását és lépéseit latolgatva.

Elsőként azt veti fel a híroldal, hogy Barack Obama elnöksége idején az USA elkötelezte magát amellett, hogy 2025-ig mintegy 28 százalékponttal csökkenti az ország üvegházhatású gázkibocsátását. Csakhogy a Trump elnökség idején nem sok mindent történt ennek a célnak az elérése érdekében.

Most kíváncsian várja mindenki, a világ klímaváltozás elleni küzdelmének vezető szerepére törő Biden kormányzat mivel rukkol elő

- jegyezte meg a Politico, hozzátéve, hogy az elvárások nagyok. A legtöbben azt szeretnék, hogy a Washington által bejelentett vállalás egy legalább 50%-os kibocsátás csökkentés legyen.

Másodsorban azt említi a cikk, hogy bár múlt szombaton az USA és Kína megegyeztek abban, hogy együttműködnek a klímaváltozás enyhítésében, és ezzel visszatérni látszik a barátságos viszony a két ország között legalább ezen a téren, nem valószínű, hogy Kína nagy bejelentésre lenne hajlandó. Az ázsiai nagyhatalom maga akarja ugyanis eldönteni, mire és mikor lesz hajlandó, és biztosan nem fogja magát semmire elkötelezni egy-egy online csúcstalálkozón a hírportál szerint.

Harmadik szempontként azt hozza fel a Politico, hogy ami az EU-t illeti, a Bizottság és az EP szerdán hosszú viták után végül megállapodott egy kompromisszumos számban az ún. Klímatörvény kihirdetésével. A jogszabály azt írja elő, hogy az EU-nak összességében 55%-kal kell csökkentenie a károsanyag kibocsátást 2030-ra. A Politico megjegyzi, hogy

nagy volt az Unión a nyomás, hogy még a Biden-féle „nagy klímabanzájként” emlegetett klímacsúcs előtt meglegyen a törvény, majd felteszi a kérdést, hogy vajon képes lesz-e az EU betartani vállalt klímacéljait?

Negyedik megfontolásként arról ír a portál, hogy az amerikai elnök által összehívott találkozó arra mindenképpen jó lesz, hogy felrázza a világ vezető kibocsátóit a novemberi, Glasgowban megrendezésre kerülő ENSZ Klímaváltozási Konferencia, a COP26 előtt. A brit COP26 elnökséget erőteljes kritika érte eddig is, mivel az Egyesült Királyság kormánya mind a mai napig nem fogalmazott meg világos menetrendet a konferencia számára. A csütörtökön kezdődő virtuális találkozó talán kikényszeríti ezt - véli a Politico.

vizag-4690108_1920.jpg

A legnagyobb vállalásokat eddig India tette, hozza fel ötödik aspektusként az írás, és ha sikerül betartania azt a vállalást, hogy 2047-re nettó zéró kibocsátó lesz, akkor ezzel lekörözi nemcsak Kínát, de az EU-t és az USA-t is. Csakhogy India mindezt nyilván nem „ingyen” szeretné, hiszen a különböző technológiai átállásoknak, amelyek lehetővé teszik a kibocsátás ilyen szintű mérséklését, igen magas a költségvonzata.

Ennek a számláját India nyilván nem fogja egyedül állni, hanem behajtja majd a fő kibocsátó nagyhatalmakon, elsősorban know how transzferek révén - vélekedik a Politico.

Hatodrészt az USA a hírportál szerint mindenképpen ki akar majd csikarni valamilyen vállalást Kínától, Japántól és Dél-Koreától arra vonatkozóan, hogy a jövőben ne finanszírozzanak a határaikon kívüli szénalapú erőműveket, ahogyan azt jelenleg teszik.

Ami a világ 17 legnagyobb kibocsátóját illeti, veti fel hetedikként a Politico, az amerikai elnök biztosan arra törekszik majd, hogy ambiciózus vállalásokat tegyenek a csúcstalálkozón. A 17-ek közé tartozik Japán, amelynek miniszterelnökét a múlt héten fogadták a Fehér Házban. A találkozón a két ország megállapodott, hogy „szorosan együttműködnek” a jövőben annak érdekében, hogy 2050-re elérjék a zéró kibocsátást, és „összehangolják 2030-as céljaikat.” Ausztrália is ennek az „elit” kibocsátó klubnak a tagja, teszi hozzá a cikk, és a világ legnagyobb exportőre címet birtokló ország hajlik rá, hogy bevállalja a zéró kibocsátás elérését 2050-re, azonban a 2030-as céljait illetően már kevésbé ambiciózus.

Nyolcadszor, ott van Brazília kérdése, húzza alá az írás. Brazília hihetetlen mértékben irtotta ki esőerdejeit az utóbbi években. Az ország most intenzív tárgyalásokat folytat az USA-val arról, hogy változtatna ezen a gyakorlaton, de persze nem ingyen.

Bolsonaro elnök dollármilliárdokat követel annak fejében, hogy csökkentse a fakivágásokat.

Kérdés, mekkora árat hajlandók fizetni mindezért a nyugati hatalmak, jegyzi meg a cikk.
Végül arra hívja fel a figyelmet az írás, hogy szerdán megalakult az ún. Glasgow Finance Alliance for Net Zero, vagyis a Glagowi Pénzügyi Szövetség a „Nettó Zéróért”, a brit nemzeti bank volt elnöke, Mark Carney bábáskodásával. Ez csak az egyike annak a számos kezdeményezésnek, amelyek az amerikai klímacsúcsra időzítve születtek meg. A lényegük, hogy a pénzügyi szektor ráébresztésével a klímaváltozás által jelentett kockázatokra dollár milliárdokat csatornázzanak be tiszta energia projektekbe, ezzel is „megolajozva” a tiszta technológiákra való globális áttérés gépezetének fogaskerekeit.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia