A Trump-adminisztráció egyik legfontosabb ígérete volt a migráció és az USA-ba irányuló drogok megfékezése. A migrációnál a célt jelentős részben sikerült deportálásokkal és a határ lezárásával elérni. A drogcsempészetet pedig a dél-amerikai termelő országokból érkező csónakok folyamatos kilövésével próbálják megfékezni. Ennek érdekében egészen titkos akciókhoz, talán zsoldosalakulatok bevetéséhez is folyamodnak.
Az amerikai fegyveres erők 2025 szeptember óta vadásznak a Karib-tengeren és a Csendes-óceánon a gyanú szerint az Egyesült Államokba drogot csempésző hajókra. Ami korábban talán akciófilmek témája lehetett volna, az amerikaiak megmutatták, hogy teljesen komolyan gondolják. A kartelleket terrorszervezeteknek bélyegezték jogilag, ezzel pedig megnyitották a lehetőséget a konkrét, már nem csak bűnüldözési eszközökkel, hanem harctéri módszerekkel vívott háború előtt. Légicsapásokkal és hadihajók tüzével eddig több mint 200 állítólagos drogcsempésszel végeztek, és kisebb-nagyobb vízijárművek tucatjait semmisítették meg.
Az amerikai haditengerészet nem lehet azonban elég nagy területen jelen olyan nagy kiterjedésű vizeken, mint a Karib-tenger vagy éppen a Csendes-óceán, főleg úgy, hogy közben a flottát rendkívüli módon igénybe vevő iráni háború is zajlik.
Éppen ezért úgy tűnik, hogy az amerikaiak most már tengeri zsoldosokhoz folyamodnak: olyan magáncégekhez, amelyek saját hajóikkal, repülőgépeikkel, felszereléseikkel pusztítják tovább az állam által célnak kijelölt drogcsempész hajókat. A dolog olyan szempontból logikusan hangzik, hogy nincsenek jogi problémák, hogy pl. joguk van-e ezeknek a cégeknek letartóztatni valakit: a cél csak a hajók pusztítása, tehát elvileg nem kellene, hogy jogi bonyodalmakhoz vezessen a dolog.
Érdekes visszatérés ez a projekt a premodern hagyományokhoz: a 18. században még teljesen normális volt, hogy civil “vállalkozóknak” adtak úgynevezett zsákmányleveleket az egyes országok uralkodói, akik aztán a saját maguk által felfegyverzett vitorlásokkal jogosultak voltak háború idején az ország ellenségeinek hajóit elfoglalni, és a szerződésnek megfelelően a zsákmány vagy váltságdíj értéke őket illette. Ezek a “vállalkozók”, gyakorlatilag törvényesített kalózok voltak, az úgynevezett privatérok. Ezzel a módszerrel az államok súlyos károkat tudtak okozni egymás tengeri kereskedelmének, még úgy is, hogy egyébként gyakran amúgy törvényen kívüli, békeidőben is rablásokat folytató kalózokat ruháztak fel hasonló jogokkal. Ezt a zsákmánylevél-rendszert aztán kivezette minden fontosabb állam a 19. század folyamán, amikor mindenki teljesen szabályozott, központilag irányított flottákat szerelt fel.
A Trump-adminisztráció a korlátozott kapacitásai miatt azonban pontosan ilyen “zsákmánylevelek” kibocsátását határozta el, remélhetőleg azzal a kikötéssel, hogy egyébként az 21. századi privatérok nem jogosultak elvenni a megtámadottak minden értékét.
A Washington Post szerint egyébként a programot a CIA irányítja, ami azonban nem zárja ki, sőt megerősíti zsoldosok valószínű alkalmazását. Az ügynökség hosszú évtizedek óta szerződik ilyen cégekkel, hogyha a feladata éppen úgy kívánja, hogy nagyobb fegyveres erőket vessen be, de éppen az ügy titkossága vagy illegalitása miatt nem utalhatja át a kérdést a hagyományos fegyveres erőkhöz.
Az amerikaiak azonban most, a drogellenes tengeri hadjáratban gyorsan bele is futottak abba a problémába, amelyet a 18. században is megtapasztaltak az egyes tengeri hatalmak: a privatérok akcióiért nehéz felelősséget vállalni, és az akcióikat megfelelően ellenőrizni, mint egy hadseregben.
Így történhetett, hogy nemrégiben ilyen “azonosítatlan” amerikai hajók és a róluk felbocsátott drónok legalább három ecuadori, az egyelőre rendelkezésre álló hírek szerint teljesen átlagos, legális halászhajót rongáltak meg vagy süllyesztettek el, több embert megölve, másoknak súlyos sérülést okozva. Egyelőre úgy tűnik, ezek után több, a zsoldosokhoz köthető eszközt is visszavontak a térségből: El Salvadorból például eltűnt egy, gyanús módon tengeri felderítő radarral ellátott magánrepülőgép.
Csak egy színes kis történet mindez, vagy vannak tágabb értelemben vett tanulságai is? Több fontos nemzetközi kérdésre is rá kell, hogy irányítsa a figyelmünket az amerikai zsoldosok/legális kalózok valószínű bevetése. Egyrészt érdekes, hogy az új amerikai kormány milyen kreatív módszerekkel próbálja áttörni a saját korlátait mind jogi, mind fizikai értelemben. Több hadihajót vásárolni, engedélyeztetni, tengerészekkel feltölteni és bevetni egy komplex, bürokratikus folyamat az amerikai flottában. Azonban egy titkos szerződés keretében egyszerűen lefizetni egy vállalkozót, hogy mindezt különösebb (vagy jóval kevesebb) papírmunka nélkül megtegye, jóval könnyebb, “csak” források kellenek hozzá. Így a nagyra nőtt amerikai katonai bürokrácia egy sajátos megoldással felgyorsítható.
A másik fontos kérdés, hogy az USA továbbra is - vagy talán ismét? - mennyire domináns erő Latin-Amerikában? Az ecuadori halászok elleni támadásokat, sőt, az egész drogellenes tengeri hadjárat elindítását nagy felháborodás fogadta, több ország elnöke is nyilvánosan elítélte Trump “illegális” háborúját, sőt, az USA-n belül is igyekeztek a hadjárat legalitását megkérdőjelezni.
Annak ellenére azonban, hogy az Egyesült Államok bírósági ítélet nélkül gyilkolja dél-amerikai állampolgárok százait, a hadjárat lényegében nem merül fel valamiféle döntő problémaként a kontinensen, az érintett kormányok közül többen egyesen elhallgatják a kérdést. Ezt a helyi ellenzék is észrevette már. “Miért nem védi meg az állampolgárait és szuverenitását az ecuadori kormány?” - vetette fel például a Revolución Ciudadana ecuadori baloldali párt nemrég, a zsoldosok által megölt halászok esete kapcsán.
🛑 #URGENTE
— Mónica Palacios (@MoniPalaciosZ) August 14, 2026
Los pescadores ecuatorianos siempre dijeron la verdad.
Durante meses denunciaron que las embarcaciones Negra Francisca Duarte II, Don Maca, Fiorella y Volga 2 fueron atacadas en altamar por fuerzas militares estadounidenses. Hoy, una investigación de The Washington… https://t.co/nynJLn1zHV pic.twitter.com/vcIPdNiGoV
A hadjáratban megöltek többsége valószínűleg kartelltag, de ha még nem is lenne az, az amerikaiakkal ezért nem akarnak szembekerülni. Ez egy tipikus domináns hatalom játéka:
amíg nem fenyeget valamilyen államot egzisztenciálisan, a térségben senki nem akar vele komolyan konfrontálódni,
bármennyire is feszegeti a nemzetközi jog határait a tevékenysége. Az amerikai zsoldosok titkos tengeri bevetései mindennek fényében egy, a hatalmát fitogató és annak érvényesítésére új módszereket kereső, nagyon agresszív és határozott amerikai kormány módszereinek a jelképei.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
