Justin Trudeau 2016 márciusában jelentette be, hogy Kanada indulni szeretne a 2021-től felszabaduló ideiglenes tagságáért az ENSZ Biztonsági Tanácsban. Ottawának viszont mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy helyet kapjon a világ egyik legbefolyásosabb döntéshozatali szervében.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagból áll, és ebből az 5 állandó tag – Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország – vétójoggal rendelkezik minden kérdésben. A fennmaradó tíz ideiglenes helyről pedig régiós felosztásban, két éves ciklusokra az ENSZ Közgyűlése dönt.
Kanada számára nem ez lenne az első alkalom, hogy helyet foglalhat a szervezetben, hiszen ezelőtt már 15 ciklust tölthetett be a múltban. A konzervatív kormány viszont 2010–ben nagy kudarcot szenvedett, amikor Portugália tudta megszerezni a szükséges szavazatokat. A 9 évig kormányon lévő konzervatív miniszterelnököt, Stephen Harpert leváltó Trudeau az elődjéhez képest nagyobb jelentőséget tulajdonít a diplomáciai kapcsolatoknak. A miniszterelnök határozott külpolitikai céljává vált tehát, hogy mandátumot szerezzen Kanadának a Biztonsági Tanácsban.
Kanada kampánya viszont egyre drágábbá válik. A kormány becslései szerint már most mintegy 500 ezer dollárt költöttek, és ez még nem is veszi figyelembe a tíz teljes munkaidős kormányalkalmazottat. William Pace, a Word Federalist Movement ügyvezető elnöke, aki több alkalommal felemelte hangját az átláthatatlan ENSZ-szavazások ellen, úgy véli, hogy a kormány költségszámításai aligha felelnek meg a valóságnak. Szerinte többszörösét költi az állam, hogy versenyben maradjon Norvégia és Írország ellenében.
Például Svédország a kampányára 4 millió dollárt költött, Ausztrália a 2012–ben kezdődő BT ciklus kampányára 25 millió dollárt költött, és Törökország mindenkit felülmúlva 85 millió dollárt sem sajnált a két évig tartó tanácsi mandátumáért.
Az óriási költségek főképp annak köszönhetőek, hogy nem számít szokatlan gyakorlatnak a fejlődő országok számára pénzbeli segélyt nyújtani a szavazatokért cserébe. Az ilyen üzletek viszont azt a kellemetlen helyzetet eredményezhetik, hogy esetenként olyan államokhoz érkezik támogatás, amelyek rendszeresen emberi jogokat sértenek vagy jogtalan háborúkat folytatnak.
A pénzbeli támogatásokon túl jelentős kiadást jelentenek a számos diplomáciai találkozók és a különböző ENSZ nagykövetek utazási költségei. Ezen felül szokás a szavazás napján ajándékokat is vinni az országok képviselői számára, annak reményében, hogy utolsó pillanatban mégis az ajándékozó országra teszi le a voksot.
Az anyagi lehetőségeken túl viszont mást is ajánlhat egy ország. Egyes államok szívesen kötnek egyességeket, amelyben támogató szavazatért cserében saját ügyben kérnek támogatást egy másik ország képviselőitől – állítja Pace.
Csak remélni lehet, hogy Trudeau nem ily módon tesz szert szavazatokra. Azon állítása, miszerint Kanada „megújítaná elkötelezettségét a nemzetközi béke és biztonság iránt”, minden bizonnyal hitelességét veszítené.
Szemlézte: Daam Alexandra
