Kanadai politikai körképünk 2016 elején
A 35 millió lakosú és Kanada az amerikai kontinens legészakabbi országa. Az állam tízmillió négyzetkilométernyi területe átszeli a kontinenst a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig. Az ország államformáját tekintve alkotmányos monarchia és szövetségi alapon szerveződő parlamentáris demokrácia. A monarchia uralkodója – a Brit Nemzetközösség más országaihoz hasonlóan – II. Erzsébet királynő. Kanadában az ő képviseletében a miniszterelnök által jelölt általános kormányzó jogosult eljárni. Jelenleg David Johnston tölti be ezt a pozíciót, akit az előző, konzervatív miniszterelnök, Stephen Harper jelölt a tisztségre, a valódi hatalom azonban a mindekori miniszterelnök, jelenleg a liberális Justin Trudeau kezében összpontosul.
A tíz tartományból (szövetségi egységből) és három területből (territory) álló föderáció etnikailag és nyelvileg is igen sokszínű – a hivatalos angol és francia államnyelveken kívül még tíz őslakos nyelv is hivatalos egyes régiókban. A tartományok magas fokú autonómiával rendelkeznek, például az oktatáshoz és egészségügyhöz kapcsolódó szakpolitikák területén. A szövetségi kormány jogosult átfogó politikai és szakpolitikai reformok kezdeményezésére, ugyanakkor a provinciáknak jogába van egyoldalúan kilépni ezekből.
Kanadában kétkamarás parlament működik – a szenátusban vagy felsőházban százöt képviselő ül, akiket regionális alapon választanak és a megválasztott képviselők hetvenöt éves korukig szolgálnak. A valódi törvényhozási erő az alsóház (House of Commons) kezében van − ennek 338 képviselői helyét teljes egészében többségi választási rendszerben osztják szét egyéni választókerületekben.
Az országban számos szövetségi és regionális párt működik. Az ottawai szövetségi parlamentben 2015 óta a kormányzó liberálisok, a közeljövőben hivatalos ellenzékként megjelölt konzervatívok, illetve a zöldek, a baloldali Új Demokraták és a quebec-i franciák érdekeit képviselő a Bloc Québéois jelenik meg képviselőkkel.
A 2015-ös parlamenti választásokat a szavazatok 39.5 százalékával 184 alsóházi helyet szerző Liberális Párt nyerte meg, míg a legerősebb ellenzéki erő a 31.9 százaléknyi szavazatot szerző és 99 képviselőt delegáló Konzervatív Párt lett. Az Új Demokraták 44, a Bloc Québécois 10, a zöldek pedig 1 képviselővel jelennek meg a törvényhozásban.
A választásokat követően a liberálisok Justin Trudeau vezetésével alakítottak kormányt. A minden idők második legfiatalabb kanadai miniszterelnökét és az általa alakított kabinetet a nemzetközi progresszíív liberális közvélemény széles körben ünnepelte kulturális és etnikai sokszínűsége, illetve a nők nagyobb aránya miatt is. A legfontosabb aktuális politikai ügyek közé ma Kanadában a gazdasági növekedés kérdése és a szíriai válság kezelésében való szerepvállalás tartoznak. Ezen kívül kiemelt figyelem jut olyan kulturális-társadalmi ügyekre, mint az őslakosokhoz való viszony rendezése és a marihuána legalizálása.
A gazdaságpolitika terén a Trudeau-kabinet balközép megoldásokkal kampányolt, célja hogy az utóbbi időben 0 és 1 százalékos éves növekedési ütemre lassuló gazdaságot a kormányzati befektetések segítségével élénkítse. A tervezett kormányzati befektetések sokszínűek: éppúgy szó esik a zöld technológiába való invesztálásról (amely egyébként a globális felmelegedés körüli viták egyik fontos témája is), mint a nyugdíjasok közlekedését segítő intézményrendszer felállításáról. A tavaly őszig kormányzó konzervatív ellenzék ezzel szemben a költségek visszafogására és a deficit csökkentésére fókuszálna. A fő kérdés most az, tartható-e a kormány által kitűzött 10 milliárd kanadai dolláros költségvetési hiány, vagy a büdzsé módosítására lesz szükség. Egyesek azért is kritizálják az új kormányt, mivel annak költései nagy arányban Kanada területén kívül történnek.
A 340 ezer ember életébe kerülő szíriai konfliktus – ahogy a nyugati világ számos országában – kettős politikai dilemmát hozott létre Kanadában. Heves viták vannak egyrészt arról, hogy nagy és fejlett országként Kanadának milyen mélységű és jellegű katonai vagy nem katonai szerepvállalás mellett kellene elköteleznie magát. A kormánypárt az USA által vezetett koalíciós bombázásokban eddig részt vevő CF-18-as bombázók hazahívása mellett döntött, és ezt részben a katonák életének védelmével, részben pedig a helyi erők támogatásának fontosabb voltával indokolta. Ezzel szemben a konzervatív ellenzék szerint ez lényegében megfutamodást és szövetségeseink cserbenhagyását jelenti.
Zulik Ákos
