Franciaország, mint Európa egyik gazdaságilag és politikailag legbefolyásosabb állama északi és déli részre tagolható, amelyek között fejlettségbéli különbség van. Ez leginkább a gazdasági mutatókban, illetve a munkanélküliségi rátában mutatkozik meg. A különbség vajon mennyiben befolyásolja a közelgő francia elnökválasztásokat? – erre keresi a választ Antonia Colibasanu a Geopolitical Futures hasábjain.
Colibasanu szerint Franciaország északi része a fejlett Észak-Európához, a déli pedig a Földközi-tenger vonzáskörzetébe tartozik, és szegényebb régiókból áll. Franciaország észak-dél differenciája pedig belső problémákhoz vezet.
A közelgő francia elnökválasztások után alakuló új kormánynak a legnagyobb figyelmet a déli területek felzárkóztatására kell szentelnie. Jelenleg azonban Dél-Franciaországban az elnökválasztás nem kelt akkora visszhangot a lokális közéletben, mint a helyi problémák.
A francia szavazók 40%-a még nem döntötte el, hogy kire adja le a voksát – hívja fel a figyelmet Colibasanu. Az viszont bizonyos, hogy a választási kampány fő témái között ott van a nemzetbiztonság, a munkanélküliség és a francia identitás jövője is.
Mind a három kulcskérdés égető fontosságú Provence-Alpes-Côte d’Azur (röviden csak Provence) régiójában, ahol a populizmus a virágkorát éli. A Nemzeti Front egyre népszerűbb a több mint ötmillió főt számláló régióban, amely az egyik legnépesebb Franciaországban. Marine Le Pen népszerűségéhez a munkanélküliségi ráta növekedése is hozzátett. A térségben a turizmus és az oktatás a fő húzóágazat, mert a kettő adja Provence munkahelyeinek 80%-át.
Mindezek ellenére a dél-franciaországi régióban az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta az országos szintet nézve, 11 és 13% körül mozog. Emellett a bevándorlás is növekedett az elmúlt években, és a szegénységi ráták alapján is a francia régiók sereghajtója Provence. A festői táj helyzetét tovább rontotta a tavalyi nizzai terrorcselekmény is, amely a turizmus visszaesését eredményezte. Az oktatásból származó előnyt a provence-i egyetemek élvezik a nemzetközi cserediák-programok által, ám hosszútávon ez az előny sem fenntartható, mert Európa demográfiai tendenciái nem biztosítanak elegendő számú külföldi hallgatót. Ezt a problémát a közel-keleti és ázsiai egyetemisták bevonzásával kívánják orvosolni.
A régió hagyományos migrációs kapunak számít az észak-afrikai területekről érkezőknek. Ez a folyamat a gazdaság felélénkítésében – az olcsó munkaerő által – és a nacionalizmus terjedésében is szerepet játszik. Az alacsonyabb bérért dolgozni hajlandó afrikaiak pedig sokszor előbb kapnak munkát, mint a helyi franciák. A szerző kiemeli továbbá, hogy Provence az Európai Unióval is hadilábon áll, mert a kisvállalkozások arra panaszkodnak, hogy sosem lesznek versenyképesek az uniós piacon érvényben lévő piacszabályozás miatt. Az EU-val való rossz viszony végett a Nemzeti Front az elmúlt két választáson megerősödött Provence régiójában. A nacionalizmus és populizmus erősödése pedig a gazdaság gyengülésével jár együtt – zárja cikkét Colibasanu.
Szemlézte: Pastrovics Martin
