Bár a háború még tart, Ukrajna újjáépítésről már javában folyik a vita. Három kérdés áll a középpontban: ki irányítja, ki fizeti, és milyen szempontok érvényesülnek majd?
A Világbank friss becslése szerint a háború utáni teljes helyreállítás költsége Ukrajnában eléri az 524 milliárd dollárt, ami az Európai Unió országainak nemcsak költséget jelent, hanem lehetőségeket is. Nem csoda, hogy élénk párbeszéd folyik a témáról mind Európai Uniós, mind állam- és kormányfői, mind pedig önkormányzati és piaci szinten. Nem mindegy ugyanis, hogy ki dönt a beruházásokról, ki állja az újjáépítés költségét, és milyen elvek érvényesülnek a tervezésnél. Tekintve, hogy az ügy politikai szempontból is felkapott téma, érdemes megvizsgálni a tényeket és a lehetőségeket.
Ki dönt az újjáépítésről?
A diskurzus politikai-stratégiai vonalát a Ukraine Recovery Conference (URC) adja. Az URC célja, hogy mozgósítsa a nemzetközi közösség politikai, pénzügyi és üzleti erőforrásait. Az idei, római találkozót Giorgia Meloni és Volodimir Zelenszkij nyitotta meg, 6 000 feletti résztvevővel több mint 70 országból. Az elmúlt négy URC összesen ~200 milliárd USD értékű felajánlást mozgatott meg, csak a 2025-ös eseményen pedig 200-nál is több megállapodás született.
Az URC-ken százszámra írnak alá kormányok és piaci szereplők közötti egyezményeket,
a költségvetési támogatástól és energiarendszer-helyreállítástól a biztosítási megoldásokon és önkormányzati projekthálókon át a humanitárius programokig.
Az idén ötödjére, Varsóban szervezett ReBuild Ukraine fórum az ukrán újjáépítés üzleti és önkormányzati szintű pillére, kiegészítve az URC politikai folyamatát. A résztvevők köre szintén széles: állami és önkormányzati vezetők, iparági szövetségek, energiaszolgáltatók, építőipari, logisztikai és IT-vállalatok, valamint nemzetközi fejlesztési és pénzügyi intézmények. A fókusz a konkrét projektek „matchmakingjén” van - a háború utáni újjáépítéshez szükséges termékek, szolgáltatások, technológiák és befektetési partnerek összekapcsolásán. A 2024-es fórum több mint 500 kiállítót és 6 000 látogatót vonzott. A ReBuild Ukraine a gyakorlatban az URC-sorozat ígéreteinek „kivitelező fóruma” — míg az URC politikai szinten mozgósít forrásokat és reformígéreteket, Varsóban ezek projektszintű partnerségekké és kivitelezési megállapodásokká alakulnak.
Az URC-k és a ReBuild Ukraine fórumok nagyon is valós veszélye az „ígéret-infláció.” Sok itt született dokumentum csupán előzetes szándéknyilatkozat,
a megvalósítás gyakran a de-risking, az olcsó finanszírozás és a jogi-szabályozási bizonytalanság miatt csúszik. Ha az URC nem tudja ezeket a projektszintű végrehajtás, a nyomon-követés és a reformok irányába fordítani, a sorozat könnyen kirakateseménnyé válhat.
A háború kitörése óta az említetteken kívül több ország is szervezett az Ukrajna újjáépítéséről és a piaci lehetőségekről szóló fórumot
Forrás: saját gyűjtés
Ki finanszírozza?
Az Európai Unió Ukrajna legfőbb pénzügyi támogatója — a Ukraine Facility program keretében 2024 és 2027 között akár 50 milliárd eurót mozgósít Ukrajna stabilitásának biztosítására, helyreállítására, modernizációjára és az európai integrációs úton való előrelépésére segélyek és hitelek formájában.
A további szükséges forrásokról viszont vita folyik. Az Európai Unió javaslata szerint mintegy 140 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyont használnának fel úgynevezett „jóvátételi hitelként”. Az Európai Központi Bank ugyanakkor attól tart, hogy a vagyon felhasználása alááshatja az euró nemzetközi hitelességét, és csak akkor tartaná biztonságosnak a lépést, ha Washington és Tokió is hasonló módon cselekedne. Ennek érdekében Németország, Franciaország és Olaszország azt sürgetik, hogy Japán és az Egyesült Államok is csatlakozzon az EU kezdeményezéséhez. Az Egyesült Államok eddig nem vállalt kötelezettséget a nála lévő, mintegy 7 milliárd dollárnyi orosz vagyon bevonására, Japán pedig óvatosan, de várhatóan követi majd az amerikai példát.
Milyen elvek érvényesüljenek?
A fennálló háború kockázatai miatt a piac továbbra is óvatos, ezért a beruházások csak kockázatkezelő mechanizmusokkal – például az Aon–DFC 350 millió dolláros háborús biztosításával, vagy az EBRD 110 milliós logisztikai garanciájával - indulhatnak el. Közben vita zajlik arról, mennyire legyen központosított az újjáépítés: míg az idei URC a régiók helyreállítását és az EU-integrációhoz kötött reformokat hangsúlyozza, a Rebuild Ukraine az önkormányzati szintű, gyors és projektalapú megvalósítást támogatja.
A kelet-európai országok is megosztottak. Lengyelország, a balti államok, Csehország és Románia üzleti lehetőséget és regionális felelősséget látnak a rekonstrukcióban, míg Magyarország és Szlovákia politikai fenntartásai – az uniós csomagok és katonai finanszírozás ügyében – lassítják a közös döntéshozatalt.
A jelenlegi állás szerint az ukrán újjáépítés egy hárompilléres európai alku mentén alakul: az uniós pénzek feltételekhez kötöttek, a magántőkét kockázatbiztosítással próbálják mozgósítani, a háborús károk részbeni finanszírozását pedig az orosz eszközök hozamából fedeznék. Ugyanakkor a politikai egység törékeny, és igazán látványos eredmények még nem érkeztek.
Szemlézte: Varga Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
