Az orosz-ukrán háború árnyékában egy legalább ahhoz hasonló jelentőségű esemény van kibontakozóban: az Egyesült Államok késznek tűnik felvenni a kesztyűt a Kínai Népköztársasággal szemben – legalábbis gazdasági téren biztosan. Jon Bateman (Carnegie Endowment for International Peace) a Foreign Policy hasábjain elemezte az USA átalakuló Kína-politikáját.
Az Amerikai Egyesült Államok Kínával való versengése az utóbbi évek során a gazdasági kapcsolatokban különösen megmutatkozott. Legfőképp a technológiai szektor, valamint a kutatás-fejlesztés érezte az ellentétek hatásait, hiszen a chipgyártás, valamint az egyéb innovációk nélkülözhetetlenek mind a gazdasági fejlődés, mind a reziliencia és a biztonság szempontjából. Az ezen a területen szerzett hegemónia ezáltal meghatározhatja a nemzetközi kapcsolatok és politika színterének eseményeit.
Október első hetében az amerikai Ipari és Biztonsági Hivatal (Bureau of Industry and Security – BIS) bejelentette azt az intézkedéscsomagot, amely az elkövetkezendő időben jelentősen nehezíteni fogja a Kínába való exportot – az USA határain kívül is.
Az intézkedések megnehezítik, hogy Kína chipgyártással kapcsolatos, amerikai fejlesztésű technológiákat vagy know-howt vásároljon, akár harmadik féltől is.
Első körben e csomag létrejötte két fontos tényezőre enged következtetni – egy belsőre és egy külsőre – amelyek meghatározhatják az USA gazdasági harcok során betöltött pozícióját. Az előbbi, hogy eldőlni látszik a Biden-kormányzaton belüli vita, amely a Kína-politikát illetően folyik, és azon erők kerekedhetnek felül, amelyek a Kínával való gazdasági kapcsolatok szigorú korlátozását részesítik előnyben.
A külpolitikával kapcsolatban pedig fény derült az Egyesült Államok stratégiai értékrendjére, hiszen a partnerekkel való konzultáció hiánya azt mutatja, hogy Kína gyengítése fontosabb, mint más diplomáciai vagy gazdasági érdekek.
Az Egyesült Államok erős fellépésével – annak ellenére, hogy Kína ellenséges előnyszerzését próbálja akadályozni – számos hátrányos tényező is jár. Bateman szerint az következő időszak történéseit négy meghatározó csoport alakíthatja.
Az első ilyen az Amerikai Egyesült Államok partnereinek közössége, ide értve az európai, valamint a távol-keleti szövetségeseket is. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok ezen blokk országainak egyértelmű vezető hatalma, nem képes önmagában végrehajtani a kínai befolyás csökkentését célzó politikáját. Ehhez szükséges az említett partnerek támogatása, például a gazdasági hírszerzési információk, vagy a Kínára való nyomásgyakorlás területén. A frissen bejelentett exportkorlátozások ezen felül alááshatják az ezen szövetségesekkel folytatott párbeszédet is, hiszen
azt mutatják, hogy az Egyesült Államok a számára igazán fontos ügyekben nem hajlandó ellentétes érdekeket figyelembe venni.
Hasonlóan fontos aktor továbbá a szigorítás elszenvedője, a Kínai Népköztársaság. Bateman szerint egy hasonló szintű ellenintézkedés kevéssé valószínű a kínai fél részéről. Ezzel szemben sokkal inkább jelentős azon nyomás, amelyet Kína az USA távol-keleti partnereire, például Dél-Koreára, valamint Japánra, gyakorolhat. Ezen felül a gazdasági intézkedéscsomag kétélű fegyver lehet, hiszen Peking a belpolitika színterén tovább erősítheti az „elnyomó USA” koncepciójára alapuló propagandáját.
Tekintve, hogy a világgazdasági színtér alakítói között nem-állami szereplők is megtalálhatók, fontos megemlíteni, hogy a világpiaci magánszektor is meghatározó lehet az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatok jövőjét illetően. Az exportszabályozás következtében elképzelhető, hogy bizonyos nagyvállalatok kerülni fogják az Egyesült Államokban való beruházást.
Belpolitikai szinten továbbá különösen fontos az amerikai politikai közösség, különösen az elitek szerepe az említett viszonyokat illetően. Annak ellenére, hogy rövidtávon Biden elnök ezen intézkedésekkel választ tud adni azokra a republikánus véleményekre, amelyek szerint a demokrata kormány Kína-politikája gyenge, hosszú távon ezek a szigorítások károsak is lehetnek. Ezen felül – Bateman szerint –
az amerikai politikai palettán nincsenek jelen olyan hangok, amelyek felhívnák a figyelmet a Kínával való szakítás veszélyeire.
Összefoglalva tehát a technológiáért való versengés továbbra is meghatározza az amerikai-kínai kapcsolatokat. Az Egyesült Államok külpolitikája követi a Kínától való elhatárolódás trendjét, amely az amerikai reziliencia megerősítése mellett hátrányokkal is járhat.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
