A szólásszabadságot korlátozó amerikai egyetemista antifasiszta tagokat nem lehet másokhoz, csak a francia jakobinusokhoz hasonlítani – állítja Zachary Yost, a The American Conservative újságírója.
Nemrég a berkeley-i Kaliforniai Egyetem 600 ezer dollár értékben alkalmazott biztonsági szolgálatokat annak érdekében, hogy a Fiatal Amerikaiak a Szabadságért egyesületük vendégül láthassa Ben Shapiro konzervatív újságírót bármiféle lázadás kitörése nélkül. Egy hasonló eset: a Reed Főiskola kénytelen volt felfüggeszteni az ókori Hellászról szóló képzését – amely már 1943 óta kötelező tananyagnak számít –, mivel több egyetemista szerint a tárgy túl eurocentrikus és rasszista.
Ez és az ehhez hasonló események egyre gyakoribbak az amerikai egyetemi kampuszokon. Az érv majdnem mindig ugyanaz: megvonni a nyilvánosságot olyan, általuk elnyomónak titulált gondolkodóktól, akik „gyűlöletkeltő retorikát köpködnek magukból”.
A szerző szerint a William és Mary Főiskolán történt hasonló eset akkurátusan leírja a diákok gondolkodásmódját és céljait. Egy tüntető félbeszakította az ACLU (amerikai jogvédő szervezet) egy képviselőjének beszédét, hogy kérdőre vonja a szervezet elkötelezettségét az amerikai Alkotmány Első Módosítása védelme mellett, mely biztosítja a szólás- és véleményszabadságot is. A tüntető problémája az volt, hogy ezen intézkedés érvényes az általa „fehér faji felsőbbrendűséget” hirdető csoportokra is. Yost szerint, ha megpróbálunk valami értelmet keresni e tüntetők üvöltözései között, akkor rájöhetünk: a szólásszabadságra olyan alapvetően konzervatív intézményként tekintenek, ami a „fejlődés” útjában áll.
Ezért a szerző úgy gondolja, hogy ezeket a diákokat a „jakobinus” titulussal lehet illetni. A jakobinusok a francia forradalom időszakában az általuk elkövetett kegyetlen terror miatt kerültek be a történelemkönyvekbe. Igaz, az eredeti forradalmi jakobinusok már eltűntek a Föld színéről, eszméjük és ideológiájuk továbbra él, mely lényege, hogy eltöröljük a gonoszt megtestesítő status quót, és egy új és igazságos renddel helyettesítsük azt.
A szerző által Jakobinus Kampuszoknak elnevezett egyetemeken a diákok a rasszizmust, szexizmust, bigottságot társadalmi betegségnek tekintik, amelyet meg kel szüntetni. Azonban ennek a leggyorsabb módja nem a szabad vita és deliberáció: „a szabad vita csupán elhiteti veled, hogy ezek a társadalmi problémák megoldhatók, de ehhez az elnyomottaknak még egy kis ideig tűrniük kell az elnyomást”.
Így tehát a jakobinusok inkább a gyors, forradalmi és erőszakos változás mellett állnak, mint a lassabb, de stabilabb folyamatok mellett. Ahhoz, hogy illusztrálja ennek az aggályosságát, Yost Edmund Burke – XVIII. századi politikai filozófus – gondolatait idézi a francia forradalommal kapcsolatban: „Az egyének elméit ütköztetni kell egymással. Ahhoz azonban, hogy az elmék szövetsége létrejöjjön, amely az egyetlen lehetőség a társadalmi jó elérése érdekében, idő szükséges. Türelemmel többet érhetünk el, mint erővel.”
Burke rendkívül fontosnak tartja, hogy a szükséges változásokat ne forradalom által vigyük végre, hiszen az újabb és újabb problémákat teremt. Helyette fontos az ügyeket alázattal megközelíteni, valamint fel kell ismerni, hogy nem rendelkezünk az abszolút igazsággal. Yost szerint a Jakobinus Kampuszokon ez a türelem és alázat hiányzik. A diákok fiatal koruk ellenére úgy gondolják, hogy birtokában vannak minden információnak, ami szükséges számukra, ezért a szabad vita felesleges. Csak a követeléseiknek való engedelmeskedés lehet elfogadható.
A szerző reményteli konklúziót vázol fel: abban az esetben, ha valaki a megkérdőjelezhetetlenségig biztos saját elképzeléseiben és megállapításaiban, olyan mértékig, hogy az attól eltérő véleménnyel rendelkező egyénekre úgy tekint, mint akik a gonosz érdekében gondolkodnak és cselekednek, nem marad más, mint az eltérő vélemények teljes mértékű figyelmen kívül hagyása, majd elpusztítása.
Szerencsére azonban a főiskolai hallgatók nagy része felismerte a jakobinus diákok romboló magatartását, és egyre többen állnak ki a szabad vélemény és nyílt vita mellett. Ellentéteink ellenére ezek nyújtották az alapot a harmonikus társadalmi együttélés felépítéséhez. Nélkülük a polgári élet jövője sivárnak tűnik.
Szemlézte: Csepregi Dávid
