Az elmúlt két hónapban a Vörös-tengert az Arab-tengerrel összekötő stratégiai fontosságú kereskedelmi útvonalon a húszi lázadók támadásai arra késztették a világ legnagyobb hajótársaságait, hogy több hétre leállítsák a Szuezi-csatornán való áthaladást. A legtöbben a hatalmas anyagi károk ellenében átirányították hajóikat, vagy áttértek a légi szállításra. A Foreign Policy most a helyzet egy érdekes nyerteséről ír.
A húszik akciói az egész világkereskedelemre komoly hatással vannak, a jelenlegi állapot nem fenntartható hosszú távon, így egyre égetőbb, hogy az államok megoldást találjanak az ilyen szórványos és ellenőrizhetetlen események világkereskedelmet bénító hatásainak kiküszöbölésére.
A rendezést azonban sem a Peking és Washington közötti epizódszerű csúcstalálkozók, sem a G7 ülései, illetve a Világgazdasági Fórum vagy az ENSZ éghajlat-változási konferenciái nem jelentik, jelentették. Az ehhez hasonló sokkokra
a megoldás több ellátási lánc létrehozása lenne, melynek egyik első kezdeményezése a Kína által 2013-ban előterjesztett Egy Övezet Egy Út.
Az Új Selyemútként is emlegetett kereskedelmi hálózat az elmúlt években egyre nagyobb szerepre tett szert.
Forrás: Statista
Habár sok nyugati vezető rossz szemmel nézi Peking ,,lopakodó tervét”, mely alapvetően a nyugati vezetésű nemzetközi rend aláaknázását szolgálja Kína globális kereskedelmi középpontba helyezésével. Funkcionális szempontból azonban az új Selyemút épp azt képviseli, amit minden országnak a saját nemzeti érdeke érdekében meg kellene tennie: a lehető legtöbb utat kiépíteni a keresletet kielégítő kínálat számára, egyrészt az előre nem látható zavarok elleni védekezésként, másrészt az összeköttetések és a befolyás növelése érdekében.
Az ehhez hasonló közös kezdeményezések elengedhetetlenné váltak a rugalmasság és az alternatív útvonalak megteremtéséhez a globális áru- és nyersanyagkereskedelem számára, amelytől a világgazdaság megfelelő működése függ. Az ilyen beruházások hatékony megelőző intézkedésként szolgálnak a protekcionizmusból, a geopolitikából és az éghajlatváltozásból eredő inflációs sokkokkal szemben is.
Különösen a túlnépesedett fejlődő országok számára elengedhetetlen az efféle szilárd infrastruktúra kiépítése, mely kielégíti a hazai igényeket, valamint elősegíti a világgazdaság vérkeringésébe való könnyebb bekapcsolódást.
Az évek során több, Kína Új Selyemútjához hasonló elképzelés született meg. Az USA-Kína rivalizálási tengely értelmében a 2023 szeptemberében Újdelhiben megrendezett G20 csúcstalálkozón az Egyesült Államok üdvözölte a 20 milliárd dolláros multimodális India-Közel-Kelet-Európa gazdasági folyosót (IMEC), amely azonban nem jelentene komoly alternatívát. Narendra Modi indiai miniszterelnök egy Iránon keresztül Oroszországba vezető kereskedelmi folyosót hirdetett meg, ez azonban Washington számára nem mondható kecsegtető ajánlatnak. Recep Tayyip Erdogan török elnök ugyanezen csúcstalálkozón egy másik kereskedelmi tranzitfolyosót javasolt, amely Irak déli, baszrai kikötőjén keresztül Törökországon át Európába vezetne.
Az EU tagállamai az Egyesült Államokhoz csatlakoztak az Indo-csendes-óceáni térségben a kínai stratégiai befolyással szembeni fellépésben, Európa azonban továbbra is igyekszik növelni az arab és ázsiai gazdaságokba irányuló exportját,
amint azt vezetőinek gyakori indiai, vietnami, indonéziai és szingapúri látogatásai is bizonyítják. Annak ellenére, hogy 2016-ban felháborodást váltott ki, hogy a kínai COSCO cég többségi részesedést szerzett a görögországi Pireusz kikötőjében, végső soron éppen ez a kikötő bizonyult a legalkalmasabbnak az IMEC multimodális útvonalak végállomásának.
Bár a kínaiak és a nyugatiak által vezetett kezdeményezéseket zéróösszegűnek állítják be és a két nagyhatalom játszmájának újabb fordulójaként kerül be a nemzetközi köztudatba, mindenképpen fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben olyan infrastruktúráról van szó, mely alapvetően nem riválisa a másiknak, nyitott bármely kereskedelmi felhasználó számára, és egyenlő szolgáltatást nyújt minden résztvevőnek. Minden egyes megvalósuló projekt - legyen szó akár csővezetékről, elektromos hálózatról vagy internetkábelről - akaratlanul is előmozdítja a világ összekapcsolt ellátási rendszerré alakításának sokkal nagyobb projektjét és lehetővé teszi egy stabilabb világkereskedelem kialakítását. Amíg azonban az államok önös érdekeiket tartják szem előtt a világgal szemben, addig a legtöbb ország akarva-akaratlanul (különösen az Amerikai Egyesült Államok) Kína malmára hajtja a vizet.
Szemlézte: Udvari Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
