Az ingatlanpiaci összeomlás szelleme kísérti Kínát. Hszi Csin-ping elnök pedig más megközelítéssel próbálkozik, mivel úgy tűnik, elkötelezett az ingatlanpiac felszínen tartása mellett.
A világ második legnagyobb gazdasága zavaros vizeken evez, mivel a 2023-as növekedési rátát szokatlanul alacsony, 5 százalékosra becsülték, és a Világbank számításai szerinti, 2024-es 4,4 százalékos növekedés is meglehetősen borús képet fest. Ez merőben eltér a néhány hónappal ezelőtti, 4,8 százalékos előrejelzéstől.
Az Evergrande egy sikertörténet volt, amely együtt haladt Kína növekedésével. A Hui Ka Yan néven is ismert Xu Jiayin vállalkozó által 1996-ban alapított Evergrande olyan lakóparkokat épített, amelyek segítettek az ország nagy részeinek urbanizációjában, éppen akkor, amikor Kína agrárgazdasága kezdte átvenni a kapitalizmust.
Mivel az Evergrande kínai bankoktól és külföldi befektetőktől vett fel kölcsönt a gyors terjeszkedéshez, több ezer leányvállalattal rendelkező óriáscég lett. Olyan üzletágakba lépett be, mint a palackozott víz, a sertéstenyésztés, az elektromos autók és a profi futball.
Az Evergrande modelljét más ingatlanfejlesztők is lemásolták, és az ingatlanpiac lett az az ágazat, amely leginkább hozzájárult Kína növekedéséhez. nek 2020-ban a kormány a felhalmozott adósságra összpontosított, és korlátozta az ingatlancégek banki hitelfelvételi lehetőségeit. A "három vörös vonal" néven ismert szabályozás korlátozta a fejlesztők adósságállományát, és az Evergrande-hoz hasonló cégek a készpénz után kapkodtak, és kockázatosabb módszerekhez folyamodtak, hogy elkerüljék a pénzszűkét.
Az Evergrande felfuttatta azt az iparági gyakorlatot, hogy a lakások építés előtti eladásával gyűjtött pénzt. Az alkalmazottakhoz is fordult, és azt mondta nekik, hogy fektessenek be rövid lejáratú hitelekbe, különben elveszítik a juttatásokat. És meggyőzte azokat az embereket, akik már vásároltak Evergrande lakásokat, hogy vegyenek hatalmas hozamot ígérő befektetési termékeket.
Az Evergrande világszerte elismert és politikailag fontos vállalat volt Kína növekvő gazdaságának középpontjában.
Aztán megtörtént az elképzelhetetlen. 2021-ben az Evergrande fizetésképtelenné vált, ami az ingatlanpiaci összeomlás kezdetét jelentette, amely megrázta Kína gazdaságát, megbuktatta néhány legnagyobb vállalatát, és több mint egymillió lakásra várakozó ingatlanvásárlót hagyott hátra.
Nemrég egy másik bajba jutott ingatlancég, a Country Garden közölte, hogy kifogyott a likviditásából, jelezve, hogy a legrosszabb még hátravan.
A vállalatoknak összesen 500 milliárd dollárnyi adósságuk van, és az elkövetkező hetekben kritikus akadályokkal kell szembenézniük.
A Country Garden nem teljesítette csaknem 200 milliárd dolláros adósságának törlesztését és még mindig több, mint 400 ezer lakása van, amelyeket eladott, de nem fejezte be az építésüket. Az ingatlanügynökség gondjai szorosan kapcsolódnak az ingatlanpiachoz, amely a kínai GDP elképesztő, 30 százalékát teszi ki és ezzel a legbefolyásosabb ágazat is egyben.
Amid turmoil in China’s property market, the public seethes https://t.co/wrm7rskjEG
— The Economist (@TheEconomist) October 17, 2023
Kína gazdasági küzdelmeinek messzire és széles körben vannak kihatásai. A Világgazdasági Fórum becslése szerint a kínai GDP minden egy százalékpontos csökkenése a globális GDP 0,3 százalékos mérséklődését jelenti. Egy olyan világban, amely minden korábbinál jobban összekapcsolódik, Kína gazdasági egészsége nem csupán belpolitikai, hanem globális jelentőségű kérdés.
Forrás: Trading Economics
Hszi Csin-ping kínai elnök megközelítése a válsággal kapcsolatban eltér elődje 2008-as ingatlanpiaci visszaesésre adott válaszától. Ahelyett, hogy készpénzt pumpálna az ágazatba, hogy mentőakciót szervezzen, más stratégiát szeretne alkalmazni: a banki tőkét a folyamatban lévő építési projektek befejezésére használja, de egy fontos kikötéssel - ez a tőke nem irányítható át máshová. A cél egyértelmű: a lakáspiacot a felszínen kell tartani.
De van egy probléma. Kínában a lakhatást inkább spekulatív eszköznek tekintik, mint alapvető szükségletnek a kínai polgárok milliói számára.
Ez részben abból ered, hogy Kína a "három vörös vonal" politikájával igyekszik lemondani az ingatlanszektortól való függőségről, mivel számos ingatlancég meggondolatlanul vett fel hitelt és nem fizeti tovább a számláit. A szigorítás korlátozta az ingatlancégek pénzszerzési lehetőségeit, ami számos fizetésképtelenséget idézett elő. A cégek meggondolatlan terjeszkedése azáltal, hogy a projektek befejezése előtt eladják az ingatlanokat, veszélybe sodorja a piacokat, a befektetőket és a lakásvásárlókat. Most annak kellene prioritást élveznie, hogy a vevők megkapják a lakásokat, amelyekért fizettek.
Ez hatalmas feladat, tekintve, hogy mekkora erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy a lakások a spekulánsok játszótere helyett városi és társadalmi célokat szolgáljanak.
Ezért a szóban forgó fő kérdés túlmutat a lakásszektor azonnali megmentésén; az egész kínai gazdaság újjáélesztésére vonatkozik, hogy ellen tudjon állni a terheknek.
Kína gazdasági problémái kettős válságra vezethetők vissza: egyrészt a berögzült beruházási mintákban gyökerező strukturális kérdésre, másrészt a csökkenő fogyasztás által jellemzett ciklikus jelenségre. Ezt felismerve a 2022-ben megtartott 20. Nemzeti Kongresszus helyesen hangsúlyozta a fogyasztás és a kormányzati beruházások központi szerepét a gazdasági növekedés előmozdításában. Úgy tűnik azonban, hogy az eddigi intézkedések nem érték el a kívánt hatást.
Szemlézte: Chirico Valentin
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon