Blog

„Kitörhet a forradalom” – helyzetjelentés Olaszországból

„Az emberek szenvedek. Félnek, meg vannak rémülve. Holnap kitörhet a forradalom” – véli Antonio Pappalardo néhai tábornok, parlamenti képviselő és államtitkár, a Gilet Arancioni (Narancssárga mellényesek, utalva a francia sárgamellényes tüntetésekre) mozgalom 73 éves vezetője, írja a német Cicero.

„Az emberek szenvedek. Félnek, meg vannak rémülve. Holnap kitörhet a forradalom” – véli Antonio Pappalardo néhai tábornok, parlamenti képviselő és államtitkár, a Gilet Arancioni (Narancssárga mellényesek, utalva a francia sárgamellényes tüntetésekre) mozgalom 73 éves vezetője, írja a német Cicero.

Olaszországban sokan a Conte-kormány lemondását követelik, amely szerintük a gazdasági és szociális katasztrófát okozta. Pappalardo úgy véli, a Covid-19 csak egy nemzetközi összeesküvés fantáziaterméke. A legtöbben még mosolyognak a szicíliain. A probléma csak az, hogy egy olyan országban borzolja a kedélyeket, amely a totális lezárás után és miatt teljes gőzzel a gazdasági és társadalmi csőd felé rohan.

Olaszország épp hogy fellélegezhetett a közel háromhónapos karantén után, a hétköznapi élet néhány városba már majdnem visszatért – csak turisták nélkül és óriási félelemmel párosulva. A feszültség és harag azonban gyűlik: a Circus Maximusban nemrég 2000 szélsőjobbos fociultra gyűlt össze zavarogni, csak úgy. A június 2-i nemzeti ünnepen pedig először Matteo Salvini (Lega), majd Giorgia Meloni (Fratelli d’Italia), délután pedig Pappalardo hívei tüntettek – mind ugyanott, a Piazza del Popolón. Pedig együttműködni egymással nem akarnak: csak kormányellenességük közös.

A realitások őket támogatják: százezrek nem kapták még meg a kormány pénzbeli segítségét, 7 millió olasz van rövidített munkaidőben, a nemzeti bank szerint pedig év végére 1 millió ember veszíti el állását – örökre. Becslések szerint a boltok és vendéglátóhelyek harmada már nem fog kinyitni. A turizmus padlón. Alkalmazottak, egyéni vállalkozók, kétkezi munkások: korábbi helyzetüktől függetlenül sokak nem tudják már fizetni a számláikat. „Az emberek szenvednek. Félnek, meg vannak rémülve. Holnap kitörhet a forradalom.” Csaknem minden szakértő egyetért Poppalardóval – de a vihart őszre várják.

Az európai országok közül Olaszországot sújtotta a koronavírus mindeddig a leginkább – főleg Lombardiát, a gazdaság motorját. Az ország még a 2008-as pénzügyi- és adósságválságból sem épült fel, az egy főre jutó jövedelem 2019-re még mindig csak a 2006-os szintet érte el. A kormány a 3 hónapos lezárások miatt éves szinten 8%-os gazdasági visszaesést vár, a nemzeti bank pedig a legjobb esetben is 9%-osat – de ez akár 13% is lehet. Összehasonlításként: Németország GDP-je júliusig 2,2%-kal csökkent.

Sokan a legrosszabb forgatókönyvnek tartották eddig, hogy Salvini újból hatalomra kerülhet – a volt kormányfő annak idején a „teljes hatalmat” magához akarta ragadni Rómában. De ma már az a legfontosabb, hogy a társadalmi feszültségek ne robbanjanak. Az ország politikai rendszere elképesztően gyenge, bármikor összedőlhet. Conte kormánya a 2018-as választások óta 180 fokkal balra fordult, és már a szociáldemokratákkal alkotnak törékeny koalíciót, miközben Salvini jobboldali pártja, a Lega, annyira jól szerepel a közvéleménykutatásokon, hogy tavaly nyáron még az Öt Csillag Mozgalommal is szakítottak – amely támogatottsága azóta a mélybe zuhant. A pollok szerint azonban egy esetleges választásokon most egyik tábor sem tudna többséget szerezni, a társadalom tehát igen megosztott, ami szélsőséges véleményekkel párosulva a történelemben nem sok jót eredményezett eddig.

Giovanni Orsina, a Luiss Egyetem kortárs történelem professzora szerint a realitásokat figyelembe véve már a legkisebb rossz az lenne, ha a szélsőjobbosok valahogy hatalomra kerülnének, és le tudnák csillapítani a közhangulatot – még mielőtt Pappalardo és hozzá hasonló véleményformálók azt további szélsőségekbe vezetnék. Ha ez sikerül, akkor nagyon fog fájni, ahogyan euróellenességüket megpróbálják keresztülnyomni – de még mindig kevésbé, mintha kisiklanának a dolgok.

Javíthatja az olasz helyzetet, ha az EU-s újjáépítési alap támogatásaiból és hiteleiből részesülnek. De ha megérkeznek a pénzek, akkor sem biztos a siker, ahhoz ugyanis az olasz segélyfelhasználási hatékonyságon nagyon sokat kellene javítani – véli Giampaolo Galli, aki 15 évig állt az olasz nemzeti bank szolgálatában, és egyebek mellett Romano Prodi, az Európai Bizottság korábbi elnökének tanácsadója is volt. Főleg, hogy azt a jelenlegi állás szerint a régióknak kellene elkölteniük, nem a közös kormánynak, és hogy a szervezett bűnözés is minden bizonnyal megpróbálna segítségével egy kis plusz jövedelemre szert tenni.

De a kifizetésekre legjobb esetben is még hónapokat kell várni, addig cserébe pedig Brüsszel konkrét terveket várna, miközben a Giuseppe Conte és Roberto Gualtieri gazdasági miniszter körül szerveződő csapat ezekről csak most kezd brainstormingolni. Addig maradnak a hitelek: problémát jelenthet majd, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus alapján járó 37 milliárdos olcsó hitelt is ideológiai alapon elutasítja az Öt Csillag Mozgalom. Szintén gond, hogy a jelenleg 135%-os, de idén várhatóan 160%-osra duzzadó államadósság is csak az Európai Központi Bank masszív kötvényfelvásárlása révén biztosított.

Ilyen körülmények között Olaszország számára egy második hullám könnyen tragikussá válhat – és nem a 2%-os halálozási ráta miatt.

Szemlézte: Kiss Dávid