Évek óta romló gazdasági körülmények miatt egyre nagyobb lendületet kap az Alberta terület kiválását támogató párt – írja Leyland Cecco és David Agren a Guardianben.
Egy helyi farmer hangot adott frusztrációjának Trudeau győzelmének másnapján, elmondása szerint Alberta és a szövetségi kormány viszonya olyan, mint egy rossz párkapcsolat. „Egyik kezükkel elveszik a pénzünket, a másikkal pedig megpróbálják lerombolni az energiatermelő iparunkat. Ennek valamikor véget kell vetni” – tette hozzá.
Az évek óta tartó recesszió és az energiaszektor stagnálása szeparatista hangulatot szül Albertában. A régió, melyet „Kanada Texasa”-ként is szoktak emlegetni hatalmas fosszilis energiahordozó készletei miatt, egykor a gazdaság hajtómotorjának számított. Mára azonban a vezetékek hiánya miatt egyre nehezebb az olajat piacra juttatni, aminek súlyos következményei vannak. Mivel nem lehet eladni, az országon belül túlságosan nagy bőség alakult ki, ami állandóan a nemzetközi szint alatt tartja az olajárakat. Emiatt a nemzetközi cégóriások elmenekültek Albertából, így 2014 óta több, mint 130 ezer munkahely szűnt meg az energiaszektorban.
A kormányzó liberálisok iránt érzett harag jól látható, Trudeau pártja az októberi választáson minden pozícióját elvesztette Albertában. Az olajipartól való elfordulás és zöld gazdasági politika a habot jelenti a tortán az amúgy is konzervatív régiónak.
A nemzeti egység körül kibontakozni látszó válság cselekvésre kényszerítette a miniszterelnököt. Egyik legközelebbi bizalmasát, Chrystia Freelandet, a korábbi külügyminisztert nevezte ki a tartományi kormányzatokkal folytatott tárgyalások vezetésére. Mindez túl kevés lehet túl későn, hiszen Albertában már széles körben elterjedt, hogy a szövetségi kormányzatot nem érdekli az albertaiak súlyos problémája.
Erre épít egy feltörekvő helyi populista párt, a Wexit. Vezetője Peter Downing, visszavonult rendőr, akinek elege van a „kelet-kanadaiak gyarmatosító mentalitásából”. Downing szerint a pártja mindenkit szívesen lát, ugyanakkor a rendezvényeiken több rasszista incidens is előfordult már.
Az Alberta és a Trudeauk, illetve a szövetségi kormány közötti rossz viszony már a nyolcvanas évek óta fennáll, amikor az akkor miniszterelnök, Pierre Trudeau nagyobb szövetségi befolyást akart kiterjeszteni az ország olajmezeire, ezzel súlyosan megnyírbálva a tartományok önkormányzati hatáskörét. Ez természetesen a Liberális Párt helyi támogatottságának megszűnéséhez vezetett. A tartományok és a vidék kiszipolyozása a nagyvárosok, tehát a szövetségi kormány által pedig már a 20. század elején is közbeszéd tárgya volt. A jelenlegi
frusztráció okát egy „kiegyenlítés” elnevezésű irányelv adja, amely szerint a tartományoktól beszedett pénzt a szövetségi állam újraelosztja ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt az albertaiak, így Downing is, egyszerűen eltulajdonításként élik meg.
Trevor Tombe, a Calgary-i Egyetem egyik munkatársa szerint Downing percepciója téves. A recesszió ellenére Albertában magasabbak a fizetések, mint az országban többi részében, és itt van a 100 ezer dollárnál többet keresők legnagyobb koncentrációja.
A szeparatista szemlélet Albertán kívül nem talált termőtalajra, bár más régiókban is súlyos következményekkel jár a központi kormány gazdaság zöldítési politikája. Arról is komoly kétségek vannak, hogy mennyire lenne életképes egy független Alberta. A Calgary-i Egyetem egy másik dolgozója szerint az elképzelés és a valóság között áthidalhatatlan a távolság.
Szemlézte: Fellegi Benjámin
