A 21. század egyik legfontosabb kérdése, hogy hozzájárul-e a klímaváltozás két, máskülönben békés ország háborúba sodródásához? A The Atlantic írása.
Egy csapat közgazdász a Berkeley-ről és a Stanfordról még messzebb ment, amikor azt állította, hogy 12 ezer évnyi bizonyítékunk van arra az emberi történelemből, hogy létezik összefüggés az erőszak és a klímaváltozás között. A hőmérséklet és az esőzések változása eszerint hozzájárult Róma bukásához, és a 17. század számos háborújához is. Az elmúlt fél évtizedben számos közgazdasági, politikatudományi, valamint ó-, és modern kori történelmi kutatás is erre jutott.
A kérdésre a politika világa is reflektál: Barack Obama 2015-ben azt nyilatkozta, „a klímaváltozás nem okoz konfliktusokat a világon, de az aszály, a terményveszteség és a magas élelmiszerárak hozzájárultak az első szír zavargásokhoz”. Bernie Sanders rá egy évre pedig úgy fogalmazott, hogy „a klímaváltozás közvetlenül összefügg a terrorizmus növekedésével”.
Most azonban új kutatási eredmény látott napvilágot a The Nature hasábjain: több mint 100 újság átfogó elemzését követően a cikk azt állítja, hogy az éghajlatváltozás és a háborús konfliktusok közötti kapcsolatok nem olyan erősek, mint amilyennek látszanak, és a „szakirodalom túlértékeli a két jelenség közti kapcsolatokat”. Az elemzés újabb követ dobott egy amúgy sem békés vízbe: mély megosztottság áll ugyanis a területet kutatók között.
Most a The Atlantic cikkéből szemlézünk érveket és ellenérveket.
A szerzők írásukban nagyszabású kutatást folytatnak a téma egész eddigi szakirodalmát elemezve: először magukat a tanulmányokat, ezt követően pedig az általuk megfigyelt országokat és régiókat. Az elemzést követően arra jutottak, hogy két irányból torzítanak ezek a tanulmányok: egyrészt azon országok kapcsán, amelyek az angol nyelven kutatók számára könnyen elérhetőek, mint a korábbi angol telepes országok, azaz pl. Kenya és Nigéria – illetve azok kapcsán, ahol a konfliktusok már jelen vannak, mint Szíria vagy Szudán.
Ezek az országok csak egy részét képezik azoknak az országoknak, amelyeket elméletileg a leginkább fenyeget az klímaváltozás, mint pl. Ruandát, Hondurast, Haitit vagy Mianmart. „Így azonban kikerülnek a mintából azok az országok, amelyek békés módon tudnak reagálni az éghajlati változásokra” – mutat rá Tobias Ide, az írás társzerzője, a Georg Eckert Institute szakértője.
A kutatók szerint tehát az eddigi szakirodalmakra jellemző a „streetlight effect”, azaz utcalámpa-hatás névre hallgató mintavételi hiba. Ennek lényege, amikor valaki csak ott keresi az elvesztett kulcsát, ahol egyébként is nagyobb eséllyel találna rá.
Azt is a korábbi kutatások gyengeségének értékelik, hogy hajlamosak kerülni Latin-Amerika helyzetét a kérdésben: sokan csak Irak, Szíria vagy India miatt aggódnak – hiszen Mexikó, Honduras vagy Brazília helyzetének ismerete sokkal komolyabb következményekkel járna az Egyesült Államok számára.
A kutatást ezen észrevételei mellett azonban súlyos kritikák érték a szakmából, az ellenvéleményt képviselő köréből, akik szerint csak azért is erős az összefüggés a klímaváltozás és a konfliktusok között. Jan Selby, a Sussexi Egyetem professzora szerint nem állja meg a helyét a cikk azon állítása, miszerint a kapcsolatot bizonyító írások mintavételi hibán alapulnak, Elizabeth Chalecki, a Nebraska Egyetemnek a témával foglalkozó politikakutatója szerint még a tanulmány célkitűzése sem elég egyértelmű.
Az erőszak nem velejárója a belpolitikának vagy a nemzetközi viszonyoknak. Nem a békét kell megmagyarázni. A konfliktusokat, a háborúkat, kell megmagyaráznunk– emelte ki. Épp ezért elhibázott érvelésnek tartja utcalámpa-hatás vádját is.
Mindeközben Simon Dalby, a Balsillie School of International Affairs professzora köztes állásponton helyezkedik el: szerinte a túlzott afrikai fókuszáltság évek óta ismert problémája a klímakutatásnak, úgyhogy jogos az „utcalámpa-hatásra” mutató kritika. Dalby összefoglalóan úgy nyilatkozott a kérdésről: fontos és hasznos empirikus kutatásokat folytatni a témában, de be kell látnunk, hogy az éghajlatváltozás okai mi vagyunk: a „túlfogyasztó”, üzemanyag-égető északi és nyugati társadalmak. Ha valóban aggódunk a klímaváltozás miatt, nem kell elvesznünk az afrikai konfliktusok részleteiben: kezdjük magunkkal a kutakodást!
Szemlézte: Ottlik Domonkos
