Csaknem két hónapos tárgyalássorozat után Emmanuel Macron végül a volt Brexit-főtárgyaló, jobboldali Michel Barnier-t nevezte ki Franciaország következő miniszterelnökének. A tapasztalt politikus előtt azonban nagy kihívás áll, mihamarabb sikeresen kormányt kell alakítania, feloldva a júliusi előrehozott választások után kialakult politikai patthelyzetet.
Hét hónapnyi politikai holtpont után, éppen csak a parlamenti ülésszak megkezdése előtt, szeptember 5-én jelentette be az Elysée Palota a miniszterelnök személyéről hozott döntést. Tekintettel a jelenlegi francia belpolitikai helyzetre, a miniszterelnök kiválasztása különösen nagy körültekintést igényelt, mivel Macron európai parlamenti választásokon elszenvedett vereségét követően,
az előrehozott országos voksolás végül nem hozott egyértelműen meggyőző eredményt.
Bár a kormánypártok egyik fontos célja megvalósult és a szélsőjobboldali Nemzeti Front pártja az ígéretes első fordulót követően végül alulmaradt, egyik párt sem szerzett akkora mennyiségű szavazatot, amely alapján egyértelműen képes lett volna a kormányalakításra. Így úgynevezett „függő” parlament alakult ki, mivel egyik pártszövetség sem rendelkezik abszolút többséggel, nem képes a biztos döntéshozatalra, ugyanis nem tudja garantálni a döntéseinek az elfogadtatását. Egy életképtelen, néhány hét alatt összeomló kormány azonban nemcsak az ország érdekeivel ment volna szembe, hanem Macron elnök számára is komoly kudarcot jelentett volna. A francia elnök ugyanis eleve azért írta ki a váratlan, új választásokat, hogy stabilizálja a megosztott belpolitikai helyzetet, és megerősítse az ellenzéki és a centrista erőket az EP választásokat megnyerő szélsőjobbal szemben.
A választásokon végül nemzeti szintű összefogással és taktikai szavazásokkal sikerült a baloldali, Új Népi Front pártszövetségének megszereznie a legtöbb voksot, azonban, egyértelmű többség híján végül Macron nem az ő jelöltjüket választotta a posztra. A 37 éves Lucie Castests-t arra hivatkozva utasította el, hogy nem lenne képes stabilan kormányozni. A sokak szerint meglepő választás végül a Les Républicains jelöltjére, az uniós veterán, jobb oldali Michel Barnier-ra esett.
A döntést a baloldali koalíció felháborodással fogadta, azzal vádolva Macront, hogy figyelmen kívül hagyja a választók akaratát és elutasítja az általa kezdeményezett választások eredményét, Barnier pártja ugyanis csak a negyedik helyen végzett.
Forrás: BBC
A 73 éves Michel Barnier az ötödik köztársaság eddigi legidősebb miniszterelnöke az eddigi legfiatalabb, 35 éves Gabriel Attalt követi majd, aki mindössze nyolc hónapot töltött a hivatalban és a Macron-féle Renaissance párt élén tér majd vissza a Nemzetgyűlésbe. Barnier elsősorban a Brexit tárgyalások során játszott szerepe miatt ismert, ahol kemény és rátermett partnernek bizonyult. Mielőtt 2016-ban a Brexit munkacsoport vezetője lett volna, négy alkalommal dolgozott a miniszteri kabinetben, és két ízben volt európai biztos. Így
Barnier brüsszeli körökben jól ismert, a francia belpolitikában azonban kevésbé.
Elnézve a francia társadalom jelenlegi mély megosztottságát, az újdonsült miniszterelnöknek nem lesz egyszerű dolga. Barnier egyelőre maga mögött tudhatja a jobboldali pártok és a Macron párti centrista erők támogatását, de így is összesen csak 213 székkel rendelkeznek a stabil kormányzáshoz szükséges 289 helyett. A szép választási eredményt elért jobboldali Nemzeti Tömörülés hallgatólagos támogatása is szükséges lesz a kormányalakításhoz. Jordan Bardella, a párt vezető politikusa azt mondta, várnak még Barnier megítélésével amíg a miniszterelnök hagyományosan bemutatja politikai programját a Nemzetgyűlés előtt. Azonban arra is figyelmeztetett, ha nem kapnak választ a követeléseikre, pártja megtorpedózhatja az alakuló kormány terveit.
Marine Le Pen pártja „tiszteletet” követelt, valamint arányos képviseletet a Nemzetgyűlésben, határozott fellépést sürgetett a bevándorlással és a növekvő biztonsági kockázattal szemben, és a munkásosztály nagyobb mértékű támogatását kérte a költségvetésben.
A jelenlegi felállásban könnyen lehet, hogy Le Pen Nemzeti Tömörülése kerül királycsináló pozícióba a jövőbeli kormányok alakulásakor.
Michel Barniert jobboldali körökben centrista, liberális gondolkodású neo gaullista, az európai ügy iránt elkötelezett politikusként ismerik. A Brexitet ellenezte sőt, történelmi hibának nevezte, amely szerinte mindkét fél számára veszteség. Az utóbbi években azonban egy erősebb jobbratolódás figyelhető meg a politikus állásfoglalásaiban, egyes elemzők szerint politikája közelebb áll a radikális jobboldalhoz, mint a saját pártjához. Barnier rendszeresen hangsúlyozza a bevándorlás problémáját sőt, európai biztosként volt, hogy felvetette a bevándorlási moratórium lehetőségét. Ezen kívül szintén nagyon radikális kijelentése volt, amikor arról beszélt, hogy Franciaország jogi szuverenitásának visszaszerzése érdekében ne hozhasson többet bírósági ítéletet fölötte sem az Európai Unió Bírósága, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Miniszterelnökként Barnier eddig az oktatást, a biztonságot és a bevándorlás feletti ellenőrzést emelte ki legfőbb céljainak.
Kinevezése rendhagyónak számít a francia politikában, jelenleg ugyanis ún. „cohabitation” állapota áll fenn, tehát az elnök egy ellenzéki miniszterelnököt nevezett ki. Ez önmagában nem lenne szokatlan, azonban a mostani helyzet abban más, hogy a kijelölt kormányfő nem rendelkezik abszolút többséggel, és ilyenre „cohabitation” esetében még nem volt példa. Ahhoz, hogy a kormányzat sikeres lehessen, egy rendkívül szoros, kompromisszumokon és kölcsönös megegyezésen alapuló együttműködésre lesz szükség, amely képes lehet fenntartani a felek közötti egyensúlyt. Ez azért is kulcsfontosságú mert Franciaország válságos időszakot él át, a bevándorlás sok éves problémáján és a biztonsági aggályokon túl komoly költségvetési nehézségekkel küzd.
Az ország nehéz tárgyalásokat folytat az Európai Bizottsággal, hogy az ellene kezdeményezett túlzottdeficit eljárással szemben még néhány év haladékot kaphasson, amíg sikerül lefaragnia a költségvetési hiányból, így elkerülve a komoly uniós büntetéseket. Ehhez azonban mielőbb hatékony költségvetési tervre lenne szükség, ami egy felelős, kinevezett kormány nélkül nem volt lehetséges. A határidő október 15-e körül jár le, úgyhogy az alakuló kormányzatnak nincs vesztegetni való ideje.
A bizottsági tárgyalásokhoz egyébként kifejezetten jól jöhet Barnier uniós múltja és tárgyalási tapasztalatai, ez is fontos szerepet játszhatott a végső kiválasztásában.
Ursula von der Leyen és más vezető európai politikusok is kifejezték már gratulációjukat Barnier kinevezéséhez, miközben Nagy-Britanniában az euroszkeptikus politikusok, köztük Nigel Farrage aggódnak, hogy egy ilyen európai vezető még szorosabbra fűzné az Egyesült Királyság és az Unió közötti kapcsolatokat és együttműködést, semmibe véve a hosszú utat és az áldozatokat, amit az ország a kilépés érdekében tett.
Félicitations à @MichelBarnier pour sa nomination au poste de Premier Ministre.
— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) September 5, 2024
Je sais que Michel Barnier a les intérêts de l’Europe et de la France à coeur, comme le démontre sa longue expérience.
Je lui souhaite beaucoup de succès dans sa nouvelle mission.
Egyes feltételezések szerint azért is fordult jobbra Macron, mert nyugdíjreformja és a bevándorlás szigorúbb szabályozása terén nem talált a baloldalon a szándékait támogatókat, Barnier pedig a korából fakadóan a jövőben valószínűleg nem lehet majd potenciális kihivója Macronnak, így személyes szempontból is racionális választásnak bizonyult. Barnier kinevezése azért is érdekes, mert egy elsősorban külpolitikában és uniós ügyekben jártas vezető politikusról beszélünk, a francia prezidenciális rendszerben azonban a miniszterelnök elsősorban csak a hétköznapibb, hazai ügyekkel foglalkozik. Az Uniós Ügyekért felelős Főtitkárság azonban a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, amely a különböző minisztériumokkal történő egyeztetést követően véglegesíti a francia álláspontot, amellyel visszaküldi a diplomatákat Brüsszelbe. Érdekes lesz megfigyelni, mennyire tud érvényesülni a kevésbé fajsúlyos miniszterelnöki posztot betöltve Barnier Európa-orientált politikája, és milyen mértékben sikerül belföldi eredményeket felmutatnia.
Mindenekelőtt azonban az első kihíváson kell sikeresen keresztüljutnia és olyan kormányt kell alakítania, amely képes a hatékony és határozott fellépésre és cselekvésre és az egységet erősíti az országban. Ez pedig a választásokat megnyerő, ám végül mégis hoppon maradt baloldal neheztelése közepette, egyre közelebbi, sorsdöntő határidők árnyékában nem lesz egyszerű feladat.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
