„Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezése robbanthatja ki a háborút Koreában” – írja Eliot A. Cohen, a The Atlantic magazinban megjelent cikk szerzője.
Nem azért mert a kettő között bármilyen közvetlen kapcsolat lenne vagy olyan új dolog volna – tekintve, hogy Izrael 70 éve Jeruzsálemet tekinti fővárosának. A veszélyes rész – véli az egyetemi tanár – az Donald Trump azon érzése, hogy ő egy rendkívül sikeres elnök és minden megérzése helyes. Felsőbbrendűségét pedig twitter üzenetek formájában hozza a világ tudtára, ahol többek között „nagy piros gombjával” – a nukleáris rakétaarzenál indítókódjaival – kérkedik.
Állításaival ellentétben azonban nem okosabb az őt körülvevő – és többek között őt féken tartani próbáló – tábornokoknál, sőt. A valóság az, hogy az észak-koreai fenyegetés igenis komoly.
„Észak-Korea mindig is képes volt eladni bárkinek, szinte bármit. Ez pedig a nukleáris fegyverekre is igaz. Továbbá Phenjan a közeljövőben képes lehet Los Angeles, de akár Washington elpusztítására is. Ebben pedig semmilyen nemzetközi norma nem akadályozhatja meg” – írja a Cohen által idézett H.R. McMaster, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója. Ez a helyzet azonban nem Trump hibája, az őt megelőző elnökök hagyták idáig fajulni a helyzetet, diplomáciával, szankciókkal, édesgetéssel.
Egy megelőző csapástól azonban mindegyik korábbi kormányt eltántorította a tény, hogy az egy pusztító háború követné, mely potenciálisan humanitárius katasztrófával végződne – jegyzi meg a cikk írója. Ugyanis Szöul több ezer tüzérségi üteg hatótávján van belül, a nukleáris, vegyi és lehetséges biológiai fegyverekről említést sem téve. Ezek még egy rendkívül hatékony megelőző csapás esetén is százezrek életét olthatják ki a dél-koreai főváros zsúfolt utcáin.
„Vajon Dél-Korea megbocsátaná-e városai pusztulását néhány, másik földrész felé irányított rakéta miatt?” – teszi fel a kérdést Cohen.
Egy háború következményei ugyanis ezen jócskán túlmutatnak. A Kínával való szembekerülést elkerülhetetlenné válna, ha bármelyik amerikai kormányzat megpróbálná eltávolítani a Kim-dinasztiát vagy katonai erővel egyesíteni a félszigetet. Cohen szerint az eddigi kínai nyilatkozatok és a jelentések alapján a kínaiak háborúra készülnek az észak-koreai határnál. Feltöltik a raktárakat, menekülttáborokat építenek és felkészülnek a gyors mozgósításra. Egy Kínával való konfrontálódás pedig
A helyzetet jól írja le, az amerikai Tengerészgyalogság tisztjének nyilatkozata: „Remélem, tévedek, de háború közeleg”. A legnagyobb jelzés, azaz az amerikai állampolgárok hazarendelése még nem történt meg, de lehet, nem is fog, ha fontos a meglepetés ereje – vélekedik a cikk szerzője.
Lehetséges, hogy semmi sem fog történni. Talán Trump mégsem él a lehetőséggel, hogy egy újabb vietnámi háborút kezdjen, ezzel azonban a saját szavait – és kampányígéretét – tenné semmissé. Egyébként is sok embernek áll érdekében a háború. Oroszország számára egy megvalósult álom lenne, ha az USA és Kína konfliktusba kerülne a félszigeten. Néhány gyenge képességű stratéga szerint csak egy katonai csapással lehetne egyszerűen ’megoldani’ az Észak-Korea jelentette nukleáris gordiuszi-csomót. Ha tényleg erre kerülne a sor – zárja gondolatait a szerző –, a második koreai háború 2018-at a történelem azon évei közé sorolná, amikor a világ kifordul önmagából.
Szemlézte: Berkes Rudolf
