Ma az európai középosztály egyre nehezebben jut saját otthonhoz, amely probléma gyökere kettős. Egyrészt a pénzügyi szektor befektetői hasítanak ki egyre nagyobb szeletet az európai ingatlanpiacból, ezzel kiszorítva a lakosságot saját városukból. Másrészt, a tömegturizmus gyakorol óriási hatást a városközpontokra, lakások tízezreit kisajátítva.
Az elmúlt 15 évben a lakhatási árak óriási mértékben növekedtek, amivel a bérek nem voltak képesek tartani az iramot. A jelenlegi helyzetben, az európai uniós állampolgárok egytizede, fizetésének akár több mint 40 százalékát is kénytelen havonta lakhatásra költeni. A bérleti díjak átlagosan 27,8; az ingatlan árak pedig 57,9 százalékkal emelkedtek 2010 és 2025 között a közös piacon.
Owning a home may seem like a distant dream for many Europeans.
— European Parliament (@Europarl_EN) August 25, 2025
The EU tackles the housing crisis with initiatives for affordable housing, the first-ever EU commissioner for housing, and a special Parliament committee on the housing crisis.
Affordable housing is an EU priority. pic.twitter.com/BCADyWqq2b
Az EU tekintetében jellemző tendencia egyébként, hogy a keleti blokk volt tagjaiban emelkedtek az árak a legnagyobb ütemben. Magyarország például első az ingatlanárak növekedésében (több, mint 250 %-kal 15 év alatt), de a top ötben még megtalálhatóak a balti államok vagy épp Csehország.
Több európai országban, például Németországban vagy Olaszországban, pedig az 1980-as évektől kezdődően tömegesen privatizáltak kormányzati lakásokat egyik napról a másikra. A 2008-as válság óta még inkább nőtt a piacon a pénzügyi szereplők, mint például a magántőke-társaságok, bankok vagy biztosító társaságok tulajdonosi szerepe. A befektetőknek elsősorban az európai ingatlanpiacra jellemző megbízhatóság és kiszámíthatóság volt kedvező, valamint a viszonylag laza szabályozás.
Ezeknek a magántőke-társaságoknak ráadásul elsődleges célja a profit maximalizálása. Így jelentek meg Varsóban vagy Brüsszelben is például az úgynevezett mikrolakások, vagy a „build-to-rent” ingatlanok, amelyek kizárólag kiadásra szolgálnak. Az ilyen „otthonok” hozzájárultak ahhoz, hogy a lakhatási körülmények rohamosan romlottak, párhuzamosan az árak növekedésével, így egyre élhetetlenebbé téve azokat.
A lakhatási válságot súlyosbítja a tömegturizmus, amely szintén elviselhetetlenebbé teszi a nagyvárosokat és tovább emeli az ingatlanárakat.
Európa a világ legnépszerűbb kontinense: 747 millióan látogatták meg, csak tavaly. A jelenség okozói között vannak az olcsóbb fapados repülőjegyek vagy a közösségi oldalak utazásra buzdító tartalmai is. A legnépszerűbb országokban pedig egyre gyakoribbak a tömeges, látogatók elleni megmozdulások, amit a spanyolok járattak a csúcsra,
az elmúlt két évben ugyanis rendszeressé váltak a turizmus elleni tiltakozások. A tüntetések egyik fő mozgatórugóját pedig szintén a megemelkedett ingatlanárak adják.
A drágább hotelek kikerülésére lehetőséget adó Airbnb vagy Booking.com szállások pedig jellemzően több ezer ingatlant szippantanak el évente a hosszútávú kiadásban érdekelt lakók elől. Ezek jellemzően zsúfolttá teszik a történelmi belvárosokat, ahol minden a turizmus köré épül, gyakran kiszorítva a helyi kisebb vállalkozókat, családokat és megdrágítva a megélhetést.
Forrás: radicalstorage.com
Több állam vezetése meg is célozta az Airbnb lakások korlátozását, például Spanyolország 66 000 szállásnak szüntette meg a működési jogát. Barcelona pedig bejelentette, hogy 2028-ig fokozatosan megszünteti 10 000 rövid távú bérbeadásra engedélyezett lakás működését a városban, ezzel teret adva a hosszú távra tervezőknek.
Máshol igyekeznek az eltölthető éjszakák számát korlátozni, megemelni a különböző jegyek árát vagy az azokra kivetett adókulcsot (mint például Görögországban). Enyhíthet a helyzeten még a turisták „szétszórása” is a külvárosokba, amely a koncentrációt csökkenti, ezt a módszert alkalmazza például Gent is.
A krízis súlyosságát az is jól mutatja, hogy több európai országban növekedett a hajléktalanok aránya is, sőt Németországban vagy Franciaországban megkétszereződött a számuk.
A kontinens vezetői bár felismerték a lakhatási problémát, egy átfogó megoldás még várat magára.
Az európai országokban komoly gondot jelent a szabályozás hiánya, amely teret ad egyfajta önkényességnek a piaci szereplők számára az ingatlanárak meghatározásában. A helyzeten a kormányok intézkedései sem segítenek, amelyek gyakran későnek és nem elég szigorúnak hatnak.
Bár a tömegturizmus olcsóbbá és elérhetőbbé tette a nyaralást, közben hozzájárult az árak radikális növekedéséhez és hosszú távon az életszínvonal romlásához az alsóbb rétegek körében. Az egyetértés ebben a kérdésben azonban még eléggé kétséges, hiszen ez jelenti több ország egyik fő bevételi forrását.
Az Európai Unió tekintetében, habár a lakhatás kérdése egyértelműen tagállami szinten dől el, szükség lenne egy szigorúbb közös keretrendszerre, amely valamilyen gátat szab az árak ilyen szintű emelkedésének és szociális úton biztosítja a lakásokhoz való hozzáférést, megengedhetőbb áron. Ha nem történik változás, a válság legnagyobb elszenvedői egyértelműen a középosztálybeli fiatalok lesznek, akiknél jóformán csak az juthat belátható időn belül saját lakáshoz, aki örökölt.
Szemlézte: Kovács Emese
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
