Február 12-én az amerikai légierő már a negyedik betolakodót lőtte le mélyen az USA fölött - nyolc nap leforgása alatt. A február 4-én megsemmisített kínai kém-léggömböt kisebb, különböző formájú repülő tárgyak követték, amelyek Alaszka partjaitól egészen Michiganig bukkantak fel. De miért most és miért az adott helyeken kerültek elő Amerika légterében ezek az objektumok? És ami a legfontosabb: honnan jöttek?
Január 28-a és február 4-e között a világ közvéleményének egy jelentős része követte az Amerika fölött végigvitorlázó kínai kémléggömb sorsát, ahogy arról mi is írtunk. Az Egyesült Államok légvédelmét kijátszó repülőeszköz végül egészen az ország délkeleti partjaiig jutott, itt végzett vele a légvédelem egyik F-22-es vadászgépe. Február 10-én máris újabb repülő tárgyat észleltek, ezúttal Alaszka légterében. Ezt követte február 11-én egy újabb, ekkor már Kanada Yukon tartománya fölött. Ugyanaznap pedig Montana államban is jelzett a légvédelmi rendszer, ezt az eszközt végül F-16-os vadászgépek semmisítették meg nyugatabbra, Michigan állam területén, a Huron-tó fölött.
A február 4-i, civilek által is számos alkalommal lefotózott kémléggömb kivételével az amerikai légierő – pontosabban a kanadaiakkal összevont légvédelmi szolgálat, a NORAD - nem erősítette meg, hogy a levegőnél könnyebb objektumokról van-e szó. Az általános leírásból azonban ez derül ki. Alacsony sebességgel repülő, meghajtással láthatóan nem rendelkező, nem túlzottan áramvonalas tárgyakról szólnak a hírek. A február 10-i alaszkai lelövésnél egy személyautó méretű, hengeres tárgyat semmisítettek meg, Yukon tartomány felett egy nyolcszögletűt. Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, csapdos a szárnyaival, és hápog, az valószínűleg kacsa. Ehhez hasonlóan az Amerika fölött felbukkanó objektumok kapcsán sem tudunk másra gondolni. Miközben teljesen hivatalos megerősítés még nincs, Chuck Schumer szenátusi demokrata szóvivő is azt állította február 12-én, hogy “valószínűleg léggömbök” voltak a behatolók.
A tárgyak léggömb-jellegét erősíti meg előfordulási területük is. Láthatóan északnyugat-délkeleti irányban haladnak át Észak-Amerikán, Alaszkától Észak-Karolináig.
Ez nagyjából egybeesik a sarki futóáramlás irányával, amely egy nagy magasságban haladó, a Föld forgása által gerjesztett nyugat-kelet irányú légáramlat. Érdemes összevetnünk, hogy a CNN által összeállított térkép szerint hol lőtték le a behatoló objektumokat, és hogy ehhez képest milyen irányban halad a futóáramlás Észak-Amerika fölött, zöld sávokkal jelölve a lenti térképen.
— redandblackattack (@redanblacattack) February 12, 2023
Láthatjuk, hogy minden jel szerint az észak-amerikai partok előtt északra forduló, majd Kanada fölött délnek tartó futóáramlások útját követik az elmúlt napokban felbukkanó repülő tárgyak. Ebből következik, hogy ezeknek a segítségével haladnak, ahogy ez a léggömbök sajátos tulajdonsága. A február 4-én lelőtt léggömb jóval a futóáramlások magassága felett repült – 8000 méter helyett 18000 méteren – de előfordulhat, hogy egy-egy terület jobb megvizsgálásához „lassít” a ballon, és ilyenkor kiemelkedik a futóáramlásból, egy magasabb légköri rétegbe, majd később leereszkedve folytatja útját.
S miért pont most fedezték fel ezeket a léggömböket? Amerikai tisztviselők szerint a NORAD légvédelmi szolgálat a kínai kémballon lelövése után módosította a radarok üzemmódját, és ezért megnőtt az észlelések száma.
Gyakorlatilag vakfolt volt a légvédelmi radarok számára a lassan mozgó, kisméretű tárgyak jelenléte. A légiforgalom sűrűsége miatt a radarberendezések szűrik azt, hogy mit jeleznek a kezelőik számára, és az ilyen jellegű objektumok kiestek ebből a szórásból. Ettől függetlenül nem maradtak észrevétlenül ezek a berepülések: állítólag már Donald Trump elnöksége alatt is észleltek 3 ilyen berepülést, és Biden elnökségének elején is előfordult egy. A kínai léggömbprogram létezéséről pedig több mint egy évtizede tudnak. Tehát a következetes lelövés-sorozat az igazán új fejlemény, ami rámutat a két ország között növekvő feszültségre is.
A kínaiak akciói nem igazán párhuzamosíthatóak ezzel a növekvő feszültséggel, hiszen csak annyi derült ki, hogy évek óta küldenek felderítő ballonokat az amerikai légtérbe. Egy felderítő ballonnak ráadásul nem a provokáció és az erődemonstráció a célja, éppen ezért meglepő lenne, ha a feszültségek növekedésével gyakoribbá válnának a berepülések. Arra sem következtethetünk, hogy a kínaiak esetleges sűrűbb, minél naprakészebb adatokra törekvő felderítési műveleteivel van összefüggésben a berepülés. Gyors adatgyűjtésre és felderítésre ugyanis nem alkalmasak a szél sebességével sodródó eszközök.
Ha mást nem, a kínaiak hosszú távú, Amerikával kapcsolatos rosszindulatú céljait egészen jól bizonyítják ezek a berepülések.
Miközben a nemzetközi kapcsolatok szakértői előtt mondhatni közismert Amerika és Kína vetélkedése, politikailag nem mindig egyértelmű, hogy Kína valóban ellenfele-e Amerikának, vagy pedig lehetséges az együttműködés. A ballonok esete újabb bizonyíték az előbbire, és még inkább megnehezíti a két szuperhatalom között a közeledést.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
