Június első vasárnapján tartományi, azaz Landtag választásokat tartottak a keletnémet Szász-Anhalt-ban. A voksolás volt az utolsó nagy megmérettetés az országos parlamenti (Bundestag) szavazás előtt, s így a CDU utolsó esélye arra, hogy megfordítsa az utóbbi hónapok mélyrepülését. A Politico cikke alapján elemezzük az eredményeket.
Arról már mi is több ízben beszámoltunk, hogy 2021-ben jelentősen csökkent az uniópártok támogatottsága, s megvan rá az esély, hogy az ország történetében először egy zöld politikus üljön be a kancellári székbe.
A legutóbbi tartományi voksolással kapcsolatban ugyanakkor elmondható, hogy a CDU sikeresen vette az utolsó akadályt a választási szuperévben.
A várakozásokkal ellentétben ugyanis sima győzelmet arattak az uniópártok a bevándorlásellenes AfD-vel szemben. Az elemzők ezt elsősorban a párt népszerű jelöltje, és a tartományt közel 11 éve irányitó Reiner Haseloff számlájára írják. A veterán politikus a CDU konzervatív szárnyához tartozik, így hívő katolikusként szólalt meg több – mára már szinte tabuvá vált – témában is. Haseloff nem állt be a mainstream CDU-sok közé, azaz keményen felvette a harcot Berlinnel a járvány alatt tanúsított központosító politikája ellen. „Különcségét” jól példázza továbbá, hogy a német elittel ellentétben Haseloff nem szállt bele páros lábbal Orbán Viktorba és Magyarországba az utóbbi években.
Népszerű jelöltjének hála a CDU több mint 17%-kal előzte meg az AfD-t.
A jobboldali kormánypártnak országosan is jót tett a remek szereplés, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ugyanis a CDU/CSU jelenleg 5 százalékponttal előzi a Zöldeket.
Az AfD-nek ugyanakkor igen komoly érvvágás a Szász-Anhaltban elért eredmény. A radikális párt központi szavazótábora ugyanis a keletnémet tartományokban él, s az a tény, hogy 2016-hoz képest 4%-t esett vissza, igen komoly figyelmeztetés. A rossz szereplés betudható annak is, hogy a pártban fokozatosan erősödnek a szélsőjobboldali radikális frakciók. Ennek egyik jó példája, hogy a hivatalos programjukba emelte a tagság Németország kiléptetését az Európai Unióból, ami komolyan elriaszthatja a kevésbé radikális, de jobboldali német szavazókat.
A legnagyobb vesztesek azonban összességében a baloldali pártok.
A szociáldemokrata SPD történelmi vereséget szenvedett, s tíz százalék alá esett, elvesztve szavazói csaknem egynegyedét a 2016-os választásokhoz képest. A volt keletnémet állampárt jogutódja, a Die Linke azonban még rosszabbul szerepelt. A szélsőbaloldali politikai formáció az AfD-hez hasonlóan főleg a keleti régiókban erős, így aggodalomra adhat okot a berlini pártközpontban, hogy 16.3%-ról 11%-ra esett vissza a támogatottságuk. A Zöldek valamelyest örülhetnek, hiszen kis mértékben növelni tudták a szavazóik számát, de ismét kiderült: a párt bázisa továbbra is Nyugat-Németországban van, s a keleti tartományokban továbbra is csak harmadik vagy negyedik erőnek számítanak. Ez nem meglepő, hisz a zöld mozgalom a rendszerváltás és a berlini fal leomlása előtt nyugaton született meg, s csak itt fejtette ki hatását a korai években.
A választások CDU mellett másik egyértelmű győztese a liberális FDP.
A párt országos erősödésével és esélyeivel már egy korábbi cikkünkben is foglalkoztunk. A szabaddemokraták 2016-ban alig pár szavazattal maradtak el az 5%-os bekerülési küszöbtől. Idén az elsődleges cél ennek a megugrása volt, így nagy örömöt váltott ki a párt vezetésében a 6,4%-os eredmény.
A tartományt eddig az úgynevezett Kenya-koalíció vezette, azaz a CDU, az SPD és a Zöldek szövetsége. Az FDP bejutásával azonban szinte minden megváltozott, s sokak szerint a legesélyesebben a CDU, a szociáldemokraták és a szabaddemokraták összefogásával alakulhat meg az új kormány. Az uniópártoknak nagy fegyvertény lenne, ha a Zöldek közvetlenül az országos választások előtt esnének ki egy tartományi vezetésből.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
