Vlagyimir Putyin kirgizisztáni nyilatkozata első hallásra úgy hangzott, mintha a Kreml kész lenne érdemi tárgyalásokra: az orosz elnök szerint az amerikai békejavaslat „alapot képezhet a jövőbeli megállapodásokhoz”. Ez azonban csak a felszín. Ugyanebben a beszédben Putyin újra közölte: a háború csak akkor érhet véget, ha Ukrajna kivonul az összes olyan területről, amelyet Moszkva sajátjának tekint – ellenkező esetben „katonai eszközökkel fogjuk elérni” a békét.
A nyilatkozat különös megvilágítást kap, ha mellé tesszük az eredeti, amerikai-orosz közreműködéssel megszületett 28 pontos genfi tervet, amely már a kezdetekkor is erősen vitatott volt. A tervezet több pontja – mint Ukrajna NATO-csatlakozásának tiltása, a hadsereg leépítése vagy a területi engedmények implikált elfogadása – lényegében a Kreml stratégiáját tükrözte. Nem véletlen, hogy Kijev és számos európai főváros élesen elutasította, így Washington gyorsan hozzálátott a dokumentum „puhításához”. Zelenszkij is utalt rá beszédében, hogy a genfi csomagot gyakorlatilag újra kell tárgyalni, mert jelenlegi formájában elfogadhatatlan.
A 28 pontból ma már alig maradt valami: a NATO-kérdés és az ukrán haderő visszavágása kikerült a tervezetből. Oroszország továbbra is azt követeli, hogy Ukrajna adja fel a négy részben megszállt megyét: Donyecket, Luhanszkot, Herszont és Zaporizzsját. Csakhogy ezeknek még Moszkva sem birtokolja a teljes területét, és az előretörés üteme még az oroszbarát elemzők szerint is lassú. A washingtoni Institute for the Study of War legfrissebb értékelése szerint „egy gyors orosz győzelem nem látható, a teljes Donyeck megye elfoglalása nem reális a közeljövőben”
At the end of the week, our team – together with American representatives – will continue to translate the points we secured in Geneva into a form that puts us on the path to peace and security guarantees.
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) November 27, 2025
There will be a meeting of delegations, and the Ukrainian delegation will… pic.twitter.com/FDYdbbdvQv
Putyin így olyan területek átadását követeli, amelyeket nem tudott meghódítani. Ezért gondolja Kijev – és vele együtt a legtöbb európai vezető –, hogy ez a „békejavaslat” valójában ultimátum, nem pedig kompromisszum. A „békéért területet” logika Ukrajna számára nem politikai kérdés, hanem egzisztenciális: ha engednek, azzal az ország szuverenitását teszik kockára. Nyugaton sokan egyre inkább hajlanának arra, hogy „jobb egy rossz béke, mint a háború folytatása”, de a történelem – a müncheni egyezménytől Boszniáig – azt mutatja: az igazságtalan béke mindig újabb konfliktust szül.
A mostani tárgyalási dinamika nem a békéről, hanem az időnyerésről szól. Oroszország számára a „kész a tárgyalásra” üzenet politikai eszköz:
jó színben tünteti fel magát, miközben katonailag továbbra is próbálja felőrölni Ukrajnát. Az Egyesült Államok ugyanakkor két tűz közé szorult: szeretné lezárni a háborút, de úgy, hogy közben ne szülessen egy olyan megállapodás, amely Ukrajnát kiszolgáltatja Moszkvának. Ezért látható az amerikai tervezet folyamatos lecsupaszítása, újraírása, majd újbóli finomítása. Kijev pedig érthető módon ragaszkodik ahhoz, hogy a területi integritást ne adja fel a „béke kedvéért”.
A fronthelyzet is megmagyarázza, miért nem várható gyors áttörés. Oroszország Pokrovszk környékén valóban kisebb sikereket ért el, de ezek inkább taktikai, mintsem stratégiai jelentőségűek. A háború lassan mozgó, felőrlő fázisba lépett, ahol mindkét fél a másik kitartását próbálja megtörni – és ebben a környezetben a diplomácia sem tud látványos eredményt felmutatni.
Putyin mostani kijelentései tehát nem a béke közeledtét jelzik, hanem a jelenlegi patthelyzet bebetonozását.
A felek vörös vonalai nem közeledtek egymáshoz – sőt, talán még távolabb kerültek. A genfi terv szinte teljes leépítése, a területi követelések megmerevedése és a front lassú dinamikája mind arra utalnak, hogy a háború lezárása még hosszú hónapokra, talán évekre van.
Egy területfeladásra épülő megállapodás nem béke, hanem kényszerű kapituláció lenne. Egy igazságos rendezéshez azonban olyan körülmények kellenek – katonai, diplomáciai és belpolitikai szinten –, amelyek jelenleg egyik oldalon sem láthatók.
A béke ma még csak a tárgyalóasztalok szólamai között létezik. A valós események azonban azt mutatják: a háború logikája egyelőre erősebb, mint a diplomáciáé.
Szemlézte: Ihász Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
